Hol az orosz felirat? Az egynyelvűség tiszteletlenség?

A Kétnyelvű Dél akcióitól hangosak a vonatok (és a sajtó), táblákat rak ki a jónép, néhányan leszedik, majd újra kirakják őket, a szlovmagyar dobálja a sarat egymásra, hogy ki a csúnyább, lustább, korruptabb, bajszosabb politikus – nem igazán mondható unalmasnak a kisebbségi lét Szlovákiában. Hogy nyugaton trendi kisebbségnek lenni, arról már írtunk, viszont a keleti szituáció megmutatja, van még hova süllyedni.

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Szombaton referendum zajlott Lettországban az orosz nyelv államnyelvé való tételéről, és hiába egész más szituáció, hiába áll teljesen más történelmi háttér a lettek és az oroszok mögött, a szlovákiai magyar mindig kicsit érzékenyebb a világ kisebbségeivel történő eseményekre.

Az előzményekről már írtunk a Körképen is: az előrehozott választásokon az orosz párt győzött, mégsem akart velük senki közösködni, így kihagyták őket a kormányalakításból az egyhónapos huzavona után. Az a kifejezés, hogy „orosz“, még mindig pejoratív jelző a balti államokban.

A kinek van igaza? kérdés eldöntésének nehézségét jól példázza az alábbi két tény: az1991-es függetlenné válás után a lett állampolgárság megszerzésének feltételéül szabták a lett nyelv ismeretét. Így a balti állam 2,2 millós lakosságából 300 ezernek nincs állampolgársága, választójoga, és nem vállalhat állást a közszférában. A lettországi oroszok pártja, a Harmónia Központ pedig cserébe „ellenállásképpen” tagadja az 1940 és 1990 közötti szovjet megszállás tényét.

   

Van, ahol elég egy párt a 700 ezres kisebbségnek

A Harmónia Központ 2005-ben jött létre a Szociáldemokrata Párt és a Lett Szocialista Párt összeolvadásából. A 2006-os választásokon a szövetség rögtön 14,42%-ot szerzett. 2009-ben a Szociáldemokrata Unió is csatlakozott a szövetségbe, ez idő óta gyakorlatilag ez a párt számít az orosz lakosság szinte kizárólagos (sic!) politikai tömörülésének. A 2010-es választásoktól kezdve a Harmónia Központ képezi a legnagyobb ellenzéki frakciót a lett parlamentben. Hogy érzékeltessük, az oroszok milyen számottevő kisebbség az országban, íme egy példa:  Nils Usakovs, Riga 36 éves főpolgármestere orosz anyanyelvű.

Aláírásgyűjtés, kígyózó sorok az urnák előtt és a „Putyin utca”

A referendumot az orosz államnyelvről 2011 novemberében kezdeményezte az Anyanyelv nevű orosz mozgalom, válaszul arra, hogy egyes lett nacionalista csoportok elkezdtek kampányolni az orosz nyelv oktatásának betiltásáért az állami iskolákban. A fent említett Harmónia Központnak pedig kapóra jött a téma. Miután a pártot a győztes választások ellenére kihagyták a kormányalakításból, így gyorsan felkarolta az ötletet népszerűségének megtartására. 

A lett elnök, Andris Brezins először nevetségesnek bélyegezte az egész hercehurcát a referendum körül, majd látva, hogy egyre komolyabb formát ölt a dolog, felszólította a letteket, vegyenek részt minél többen és szavazzanak nemmel. A népszavazás nagy tömegeket vonzott az urnák elé – a több mint 1,5 millió választásra jogosult 69 százaléka vett részt a népszavazáson. Ilyen magas választási/népszavazási részvételi arányt még nem regisztráltak ezelőtt Lettországban. Néhol hosszú sorok kígyóztak a választási helyiségek előtt. A motivációra, hogy mi vonzotta a letteket szavazni, álljon egy idézet egy 85 éves lett bácsitól, aki azt nyilatkozta a sajtónak: „Nem akarok Putyin utcában lakni” . A végeredmény pedig: 78,88 százalékos nem.

Az „igen”: nyereség. A „nem": még nagyobb

Arról, hogy a referendum sikertelen lesz, nem volt senkinek sem kétsége. Mégis inkább pozitív eredménye lett a Harmónia Központja számára. Jóval nagyobb nyilvánossághoz jutott el az orosz kisebbség ügye, ráirányította a figyelmet arra is, hogy több mint 300 ezer „hontalan” lettországi orosz egyáltalán nem is szavazhatott. A Harmónia Központja nem vesztett népszerűségéből, az államnyelvtörvény-módosítását ellenző letteket pedig „oroszellenes nacionalistaként” adhatják el a külföldi sajtónak. Nem utolsó sorban pedig a szavazás Moszkvát is feljogosította beszólni egyet Európának – az EU ne kritizálja Oroszországot az emberi jogok nem betartásáért, mert talán előbb a saját (észt, lett) házatáján kellene körülnéznie.

Abszurd és utópia

Hogy nem csak nálunk tudnak a szlovák politikus hajmeresztő intézkedéseket hozni, remekül illusztrálja, hogy egy lettországi ünnepségen az orosz gyerekek Télapóját, aki szilveszter éjjelén hozza az ajándékokat, megbírságolta a balti állam nyelvi rendőrsége. A Télapó ugyanis diszkriminálta a lett gyerekeket azzal, hogy kizárólag oroszul beszélt és fordítást nem biztosítottak hozzá az est szervezői. Az természetesen lényegtelen, hogy a lettek evangélikusak, így nekik a Jézuska hozza egy héttel korábban a csomagokat, és a szilveszteri dáridón valószinűleg egyetlen egy lett sem tartózkodott.

Végezetül pedig érdemes egy kicsit eljátszani a gondolattal, mit is jelentett volna, az EU életében, ha az orosz is hivatalos nyelv lett volna Lettországban. Elsősorban talán óriási adminisztrációs költségeket. Ha, azt vesszük, hogy Szlovákiában egy jobb fordító iroda 16 euró/normaoldal bérrel dolgozik – az orosz mivel nem latinábécés, a fordítási díjazása az egekben van -, jobb bele se gondolni a végösszegbe.  Az Európa Parlament lett képviselőnője, az orosz származású Tatyjána Zsdanok, sőt az orosz NATO-nagykövet Dmitrij Rogozin is egyenesen állítják, hogy a referendumtól függetlenül az orosznak hivatalos nyelvnek kéne lenni az EU-ban, hiszen kb. 9 milló állampolgár él az EU különböző államaiban, akiknek az anyanyelve az orosz. Ez a szám pedig magasabb, mint jónéhány tagállam lakosainak a száma. Persze kérdéses, hogy ilyen alapon a törökök és a kínaiak mit szóljanak.

40 év szocializmus alatt a lettek el voltak nyomva. A 20 év független lett állam ideje alatt pedig az orosz kisebbség nyelvhasználati helyzete siralmas. Hogy a nacionalizmus az egyik részről, vagy a hatalmas populizmus a másikról-e a jobb, döntse el mindenki saját maga szerint. Messziről jóval könnyebben ítélkezik az ember, de otthon, nálunk Szlovákiában se jobb a helyzet. Replikázhat bárki, hogy „megoldás kell!”-e vagy „spolupráca”. Ide józan ész kell az államalkotó többség részéről, és tenni akarás a kisebbségtől, mert csak fejben dől el minden.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!