Pakisztán rögös útjai – Az új kormány feladatai a választások után

A pakisztáni nép a májusi választások előtt már hatalmas elvárásokat támasztott az új vezetéssel szemben: a síita-szunnita ellentét megoldása, az áramszolgáltatás helyreállítása, korrupció mérséklése és az ország gazdaságának fellendítése. Az új elnöknek – Navaz  Sarifnak – nemcsak a belpolitikai kihívásokkal, hanem jelentős világpolitikai eseményekkel is szembe kell néznie: pl. 2014-ben a NATO kivonul Afganisztánból.

A Körkép.sk a Pakisztánról szóló cikk második részben bemutatja  Sarif előtt álló kihívásokat és a pakisztáni külpolitika alakulását.

 Gazdaság újraindítása

Navaz Sarif a szabadpiac, dereguláció és a privatizáció híve, viszont kérdés, hogy mennyire lesz sikeres a gazdaságpolitikája, mivel az országnak évek óta nagyon komoly gazdasági problémai vannak. Pakisztán ugyanis 2008 óta egy helyben toporog, dacára a pozitív előrejelzéseknek. Az ország  gyakorlatilag az összeomlás és az államcsőd szélére került 2009-ben. Pakisztán fizetésképtelenné vált, csak az ázsiai szövetségesei és a Világbank által nyújtott körülbelül 10 milliárdos hitel mentette meg.

2012-ben a Transparency International korrupciós listáján Pakisztán a 33-ik volt. A korrupcióból származó bevétel gyakorlatilag az ország GDP-nek 60%-át teszi ki, mintegy 128 millió dollárt. Iszlámábád azért egyedi a listán, mert  a korrupció a kormánytól kezdve, a hadseregen át egészen a vallási életig bezárólag mindent áthat. A törzsi és családi kapcsolatok mindenhol fontosak, ezek a szálak határozzák meg még a munkahelyeket is.  A munkanélküliség hivatalosan hat százalékos, ám a valóságban ez a szám jóval nagyobb, mivel az ország vidékein nem készülnek felmérések. Pakisztán csupán  az inflációja visszaszorításában ért el eredményt: 2009-ben 20% körül volt, ma már lement 7,8%-ra.

A korrupció és a munkanélküliség ugyan megakadályozza a  fejlődést, ám az ország gazdaságára ennél jóval súlyosabb csapást jelent az energiahiány. Pakisztán már évek óta áramellátási és áramszüneti problémákkal küzd. Emiatt gyakran leállnak az üzemek,  kiszámíthatatlanná válik a termelés. A városokban – sőt a fővárosban is – 10-12 órás sötétség van, a vidéken pedig gyakorlatilag 1-2 óráig van áram. Az áramtermelést a természeti akadályok is nehezítik: a gyakori áradások és az erős földrengések hatalmas károkat okoznak a berendezésekben.

   

Belső ellentétek

Az új pakisztáni kormány elsődleges feladatai közé tartozik – a gazdaságon kívül –  a társadalmi, vallási és az etnikai csoportok közötti megbékélés (inkább a véres harcok beszüntetése, mintsem a teljes béke kivívása). 2012 óta megnőtt az iszlámom belüli két fő irányzat, a szunniták és a síiták közötti ellentét. A robbantásos és a lövöldözős merényletekben legalább félezren vesztették életüket, mecseteket és imaházakat rongáltak meg. Ez vezetett aztán a januári tömegtüntetésekhez és a sztrájkokhoz.

A 2013-as májusi választások miatt ugyan egy időre alábbhagyott a vallási ellentét, de a közeljövőben ez ismét kiújulhat. Sőt most már nemcsak a szunnita-síita ellentét jelent kihívást, hanem a szunnitán belüli mérsékeltek és radikálisok közötti összecsapások is. Ezt bizonyítja az is, hogy majd egy héttel a választás után szélsőséges szunnita csoportok Pakisztán észak-nyugati részén, a pénteki ima alatt két mecsetet robbantottak fel és 15 ember vesztette életét.  Ugyanakkor  Sarif többször kijelentette a kampánya során, hogy tárgyalni akar a tálibokkal, sőt talán a katonaságnak is ki kellene vonulnia a térségükből.

Azonban kérdés, hogy ehhez mit szól a pakisztáni hadsereg. Az ország hadserege már a függetlenség óta fontos tényező Pakisztánban. Ha valamelyik polgári vezetés nem tetszett neki, akkor egyszerűen puccsot hajtottak végre ellene. 2013. május 11-ig gyakorlatilag egyik polgári kabinet se tudta kitölteni  a szolgálati idejét a hadsereg közbelépései miatt.  Sarif viszonya a felső katonai vezetéssel nem túl barátságos. Ennek oka, hogy 1999-ben őt is a felső katonai vezetés –  Pervez Musaraff tábornok parancsára – állította félre.

A kampánya során kijelentette: ” a hadsereg maradjon ki a politikából.” Itt tökéletes a párhuzam a törökországi Erdogan vagy az egyiptomi Murszi miniszterelnökkel,akik a hatalomra kerülésük után igyekeztek a hadseregük befolyását csökkenteni és elejét venni mindenféle későbbi puccsnak. Ezt úgy érték el, hogy kényszer nyugdíjazták a tábornokokat – lásd Egyiptom – vagy letartóztatták és elítélték őket egy puccs előkészítése miatt – Törökország esete.  Pakisztánban is valami nagyon hasonló vette kezdetét.  Ennek az első jele, hogy még a választások előtt letartóztattak Pervez Musaraffot, s már április végén kezdetét vette a bírósági pere.

Pakisztán külpolitika: Újratervezés…

Azonban a nemzetközi nyugati médiumok közel-keleti szakértői (BBC, Reuters, Foreign Policy) mind egyetértenek abban, hogy az elkövetkezendő években Iszlámábád külpolitikájában fognak bekövetkezni a legnagyobb változások. Elsősorban javulásnak indulnak a pakisztáni-arab kapcsolatok, különösen Szaúd-Arábiával és a többi Perzsa-öböl menti monarchiával. Ennek oka, hogy Sarif Szaúd-Arábiában kapott menedékjogot miután száműzték őt Pakisztánból. A szaúdi királyi családdal jó kapcsolatot sikerült kialakítania, Rijád az elsők között volt, aki gratulált Sarif győzelmének, sőt biztosította  őt a kapcsolatok elmélyítéséről és a gazdasági segélyek küldéséről.

Az új kormány változást hozhat az indiai-pakisztáni viszonyban is. Bár már tavaly sikerült a két ország elnökét közös asztalhoz leültetni, de 2013 januárjában egymást érték a határmenti incidensek és atrocitások. Sarif már az első elnöksége alatt sokat tett Új-delhi és Iszlámábád viszonyának javításán. A két ország kereskedelmi volumene rekordot döntött, közösen próbálták meg megoldani Kasmír tartomány ügyét. Viszont ebben az esetben kérdéses a pakisztáni hadsereg hozzáállása, mivel a felső katonai vezetés nem híve az Indiával való megbékélésnek, sőt többször is előfordult, hogy szándékosan provokált fegyveres összecsapást az indiai határőrséggel.

Irán és Kína még óvatos Sarif győzelmét illetően. Bár mindkét ország gratulált  a Pakisztáni Muszlim Liga-Navaz (PMLN) győzelmének, Sarif személye komoly fejtörést okoz. Pakisztán Iránnal még az előző kormány alatt, Asif Ali Zardari vezetésével, sokkal békülékenyebb politikát folytatott , támogatta Teheránt az atomprogramban, sőt megegyeztek egy közös iráni-pakisztáni 1600km hosszú gázvezeték létrehozásáról.

Kína pedig, kihasználva az amerikai-pakisztáni kapcsolatok romlását, növelte befolyását az országban. 2013 februárjában délnyugat-pakisztáni Gvadar kikötő üzemeltetését átvették a kínaiak. Ezzel a  lépéssel Peking stratégiai fontosságú kijárathoz jutott a Hormuzi-szoros felé, felügyelheti a tengeri olajszállítmányok útvonalát valamint ellensúlyozhatja a nyugati jelenlétet az Indai-óceánon. A két ország hadserege 2011-ben  közös hadgyakorlatot tartott, s ebben az évben Pakisztán területén lezuhant helikoptert – Iszlámábád engedélyével – a kínai mérnökök megvizsgálhatták.

Mind közül azonban az USA-val való viszony alakulása a legnagyobb kérdőjel. Navaz Sarif javítani kíván Pakisztán és az Egyesült Államok kapcsolatain, de figyelmeztette Washingtont, hogy állítsa le a pilóta nélküli repülőgépek (drónok) által végrehajtott támadásokat. Sarif hangsúlyozta, hogy támogatja a NATO 2014-es kivonulását Afganisztánból.Ugyanakkor  ellene van mindenfajta dróntámadásnak, amely számos civil áldozattal járt nemcsak Afganisztánban, hanem Pakisztánban is.

Az Egyesült Államokkal 2008 óta romlott meg igazán a viszony, sőt a Wikileaks jelentés (a pakisztáni hírszerzés tálibokkal való összefonódásáról) és a Bin Laden elleni katonai akció teljesen lehűtötte a kapcsolatokat Iszlámábád és Washington között.  Bár  Pakisztán több száz milliós támogatást kap az USA-tól,  de az országban az utóbbi időben óriásivá duzzadt az amerikai-ellenesség. Sarif pártjában is sokan vannak, akik Washingtonnal való kapcsolat megszakítása mellett érvelnek.

A fenti cikkünkben alaposan, részletesen, talán már egy kicsit kimerítően, mutattuk be Navaz Sarif és a kormánya előtt álló kihívásokat. Hosszú idő után itt a lehetőség arra, hogy az iszlámábádi polgári kormány változtasson Pakisztán megítélésén. Felcsillant a remény, hogy a 2000-es évek közepén káoszba süppedt ország elinduljon a stabilizálódás rögös útján. Ez azonban, figyelembe véve a kihívások sokaságát, nem egyszerű feladat, s Sarif is könnyen elődei sorsára juthat.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Előzmények:

Arab tavasz vagy arab tél? Káosz Pakisztánban

Megérett a demokráciára? Választások Pakisztánban