Végső visszaszámlálás – az egyiptomi hadsereg ultimátuma Murszinak

2013. június 30-án több százezres tüntetésre került sor a kairói  Tharír téren és Egyiptom egész területén. A tüntetők, akárcsak az elmúlt egy évben, Mohamed Murszi elnök lemondását követelték. Egyiptomi  katonai vezetésének – a kényszernyugdíjazások és a tisztogatások ellenére – sikerült erőre kapnia, amikor július 1-én este bejelentették, hogy Murszinak 48 órája maradt a távozásra. Bár sokan támogatták és a tüntetők örülnek a váratlan fordulatnak, Murszi kijlentette, hogy nem hagyja magát. Egyiptom a polgárháború szélére sodródott, mivel vezetője és a Muszlim Testvériség nem hajlandó távozni a hatalomból,  a hadsereg pedig elkötelezte magát a beavatkozás mellett.

Mai cikkünkben a Murszi ellenes tüntetésekről, az egyiptomi hadseregről és a jelenleg is zajló eseményekről lesz szó.  Cikkünk folyamatosan frissül!

Véget nem érő forradalmi hangulat

2011 óta Egyiptomban kicsit sem hagyott alább a forradalmi hangulat. Mohamed Murszi 2012. június 24-én történt megválasztása után pedig szinte állandósultak a tüntetések, többnyire a világi és a vallási réteg között. Murszi lépései, mint pl. amikor 2012. november 22-én teljhatalommal ruházta fel önmagát, folyamatos dühös indulatokat váltott ki az egyiptomi társadalom szekulárisabb rétegéből.

A mostani zavargás előtti  legnagyobb tüntetés 2013 elején zajlott: egy halálos áldozatokkal járó focimérkőzést követőtömegverekedés miatt az egyiptomi bíróságok 21 embert  ítéltek halálra.  Az összecsapások már a kairói elnöki palota előtt zajlottak, a hadsereg azonban ekkor még a Muszlim Testvériség mellett állt ki.

   

Bár a Muszlim Testvériség többször is kiállt Mohamed Murszi mellett – ellentüntetéseket szerveztek és összecsaptak a világiasabb ellenzékkel – az elnöknek mégis gyakran akad problémája az iszlamistákkal. A szalafisták sorozatban tüntettek ellene, többek közt azért, mert az iszlamista törvényeket vagy a saríát lassan vezette be. A párton és a mozgalmon belüli ellenzéknek az sem nyerte el tetszését, hogy Murszi még a hatalomra kerülés elején próbálta rendezni a kapcsolatait Iránnal. A közös egyiptomi-iráni légi járat csak pár napot élt meg, mert  szalafista tüntetések miatt Kairó kénytelen volt azt felfüggeszteni.

A mostani tüntetés Murszi hatalomra kerülésének egyéves évfordulóján vette kezdetét. A tüntetők egyértelműen az elnök és a Muszlim Testvériség  távozását követelték, több helyen is gyújtóbombát dobtak a szervezet irodáira. A  Nemzeti Megmentés Frontja arra kérte az embereket, hogy maradjanak az utcákon, amíg Murszi le nem mond. Természetesen a Muszlim Testvériség hívei sem maradtak tétlenek, sok vidéki városokban összecsapásokról érkeztek hírek. Orvosi források szerint (július 1-ig) 16 halottja volt a zavargásoknak – köztük egy amerikai diák – és mintegy nyolcszáz sebesült. Kairóban kifosztották és felgyújtották a Muzulmán Testvériség helyi irodáját is.

Militaris ex machima

A Muszlim Testvériség és Mohamed Murszit valószínűleg teljesen meglepte a hadsereg reakciója. Az egyiptomi elnök még hatalomkerülése után azonnal hozzálátott a hadsereg átalakításához. 2012 nyarán több tucat felső katonai vezetőt kényszernyugdíjazott és eltávolított a pozícióikból. Murszi  számára kapóra jött a Sínai-félsziget destabilizációja és a felerősödő beduin támadások, így a kevésbé megbízható elemket sikerült  Kairótól és a többi egyiptomi nagyvárostól távol tartani. A Sas nevű katonai hadművelet kudarca lehetőséget biztosított Murszi számára egy újabb tisztogatásra. Végül Murszi igyekezett a saját embereit, lehetőleg a Muszlim Testvériséghez hű katonatiszteket ültetni a hadvezetésbe.

Ám Murszi erőfeszítései kudarccal zárultak. Július 1-én az állami tévében Abdel-Fattah asz-Szíszi tábornok váratlanul felolvasott egy közleményt: „Ha nem állapodnak meg 48 órán belül az „egyiptomi nép” követeléseinek teljesítéséről, a hadsereg megvalósítja „a jövőre vonatkozó saját menetrendjét.„A nép példátlanul világosan fejezte ki az akaratát a tömeges megmozdulásokon, és minden további időpocsékolás csak fokozza a megosztottság és az erőszak veszélyét.”

A katonai vezetés ezzel a lépéssel tudtára adta a Muszlim Testvériségnek, hogy nem hajlandó tovább követni az eddigi, tisztogatásokat csendben tűrő politikát. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek, a tábornok ugyanis kijelentette:  „A hadsereg ellenőrizni fogja az összes fél és párt és a fiatalok bevonásával elkészítendő megállapodás végrehajtását, de nem akar közvetlenül részt venni a kormányzásban.”  A felolvasás után a televízió hazafias zenét kezdett sugározni. A tábornok szavai hallatán a kairói Tahrír téren várakozó tömeg örömujjongásban tört ki. 

A kocka el van vetve

Természetesen a Muszlim Testvériség a katonai fellépést azonnal elutasította. Jaszer Hamza, a Szabadság és Igazságosság Pártjának egyik vezetője kijelentette, hogy katonai puccs készül az országban. Fegyveres összetűzés  tört ki, miközben a MT vezetőjének 15 testőrét le akarták tartóztatni. Az őrség ellenállt, lövések dördültek el, de végül nem sebesült meg senki. Mohamed Murszi a televízióban jelentette be, hogy nem mond le és elutasítja a hadsereg ultimátumát: „Egyértelművé vált, hogy törvényesek vagyunk, választott vezetővel és a nép által megszavazott alkotmánnyal. Úgy gondolom, hogy csak akkor fejeződhetnek be a zavargások, ha ezt tiszteletben tartjuk.”

Az egyiptomi ellenzék szerda hajnalban hadüzenetként jellemezte Murszi elnök nem sokkal korábban véget ért televíziós beszédét. Július 2-án éjjel újabb összecsapásra került sor a Murszi lemondását követelő és támogatói tömeg között. A Kairó egyetem körüli harcokban meg nem erősített információk szerint 23-an vesztették életüket és 200-an megsebesültek meg.

2013. július 3-án fél ötkor lejárt az ultimátum. Nem sokkal a vége előtt, Abdel-Fattah asz-Szíszi összehívta a vezérkart, ahol ellenzéki politikusok is megjelentek. Ugyanezen a napon válságtanácsot is tartottak, ahol a hadsereg, a kormány és az ellenzék részt vett. Murszi és a vezetés, valamint a Muszlim Testvériség azonban hajthatatlan maradt. Szemszögükből az elmúlt napok eseményei egy „katonai puccs”, amely ellen fel kell lépni és megvédeni „az egyiptomi iszlamista demokráciát.”Az egyiptomi biztonsági erők szerint Murszinak és az őt támogató Muzulmán Testvériség vezetőségének megtiltották, hogy elhagyják az országot, mivel érintettek egy 2011-es börtönlázadás ügyében zajló nyomozásban.

Abdel-Fattah asz-Szíszi csapatai nem sokkal öt óra után elhagyták a kaszárnyákat. A katonák feladata az esetleges vérfürdő megakadályozása lett volna, ezért mindkét tábor körül megjelentek és igyekeznek elszigetelni őket egymástól. Mindeközben a hadsereg szerda délutánra átvette az állami televízió ellenőrzését, s igyekszik ellenőrizni híreket, valamint elszigetelni a Murszi mellett állókat. Körbevették az elnök palotáját is, miközben katonák megszállták és barrikádokat emeltek Kairó fontos részein. Este nyolc órakor a hadvezetés közölte Murszival, hogy többé nem Egyiptom elnöke.

Abdel-Fattah asz-Szíszi – Mohamed el-Baradeivel,  ellenzéki politikusokkal és vallási vezetőkkel együtt –  helyi idő szerint este kilenckor ismertették a jövőbeli terveiket.Felfüggesztették az alkotmányt Egyiptomban, és az alkotmánybíróság elnökét nevezték ki ideiglenes államfőnek – jelentette be a hadsereg parancsnoka. Megegyeztek arról, hogy felállítanak egy háromtagú elnöki tanácsot, s  létrehoznak egy semleges, átmeneti 9-12 hónapig működő kormányt. Ez idő alatt kidolgoznák az új alkotmányt és lehetőleg egy elnökválasztásokra is sor kerülne. A bejelentés után a kairói Tahrír téren összegyűlt több százezer ember üdvrivalgásban tört ki, s tűzijátékkal ünnepeltek.

Mi lesz véled Egyiptom?

Természetesen a helyzet korántsem stabilizálódott az országban; a neheze még hátravan. A Muszlim Testvériség nem hagyja magát, már az éjszaka folyamán újabb összecsapásokra kerül sort a tüntetők és a Murszi pártiak között. Mohamed Murszi államcsínynek nevezte a történéseket és ellenállásra szólította fel híveit.

Egyiptom számára az elkövetkezendő napok eseményei kulcsfontosságúak lesznek az ország jövőjére nézve. Az ország már a polgárháború szélére sodródott, s még közel sincs vége a kaotikus állapotoknak. A tét hatalmas: most dől el, hogy Kairó továbbra is az iszlamista politikát fogja folytatni, vagy ellenkezőleg visszatér a katonai hagyományokhoz és a nasszerizmushoz.