Változatlanságra ítélve – Zimbabwe a választások után

2013. augusztus 22-én Zimbabweban Robert Mugabét immáron hetedik alkalommal iktatták be az elnöki hivatalába. A 89 éves politikus már 1980, tehát  Zimbabwe függetlensége óta, irányítja az országot, amely leginkább a hiperinflációjáról hírhedt. A kettészakadt ellenzék támadja a „választási” eredményeket, miközben a nyugati országok meghosszabbítják a gazdasági szankciókat. Ennek ellenére Mugabe – egészségileg és politikailag is egyaránt – még tartja magát, amelyet elsősorban nem a diktátori hatalmának vagy a megfélemlített lakosságnak, hanem inkább Kína támogatásának köszönhető.

Harminchárom évnyi Mugabe

Zimbabwe egyike volt azoknak az afrikai országoknak, amelyek utolsóként nyerték el a függetlenségüket. A korábban Dél-Rodéziának nevezett, egykori brit gyarmaton már az 1960-as években megkezdődtek a függetlenségi harcok, s az egyik gerillacsoport vezetője Robert Mugabe volt. Akkoriban a brit származású Ian Smith volt a kormányzó, aki katonai diktatúrát és apartheid rendszert vezetett be a gyarmaton. Végül Smith két évtizedes reménytelen harc után belátta, hogy nem győzhet és lemondott a hatalomról. 1980-ban Dél-Rodézia függetlenné vált, és nevét Zimbabwéra változtatták.

Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert Mugabe hamarosan hozzálátott egy diktatórikus rendszer kiépítéséhez. Legelőször az egykori gyarmattartó fehér lakossággal számolt le, kiszorította őket a hatalomból, majd egy rosszul megtervezett földreformmal teljesen megszüntette a befolyásukat az országban. Viszont Mugabe nemcsak az egykori gyarmattartókkal nem bánt kesztyűs kézzel, hanem a rivális törzsekkel sem. A milíciája 1983 és 1985 között az ország déli részén élő, 20 ezer ndbele civilt mészárolt le. A etnikai tisztogatásokat Mugabe unokatestvére – aki saját magát „Fekete Jézusnak” nevezi –  vezette.  2005-ben a „Rendcsináló-hadművelet” alatt mintegy nyolcszázezer házat gyújtották fel, sokan még a mai napig is hajléktalanok. Mindeközben Mugabe aktív külpolitikát folytat a térségben, hol támogatja a környező államok vezetősége ellen harcoló különböző frakciókat (Ruanda, Botswana, Uganda), hol pedig a kormányerőket a milicistákkal szemben (1998-2003 között dúló második kongó háború).

1987-ben megszüntette a miniszterelnöki tisztséget, és elnöknek nevezte ki magát.  A ZANU –  Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió, vagyis Mugabe pártja – lett az egyetlen hivatalos és engedélyezett párt, amelyhez később csatlakozott a Hazafias Front (PF).  A kilencvenes években és az ezredforduló után a ZANU-PF minden választást megnyert, természetesen csalással. Folyamatosan megváltoztatta az alkotmányt, és meghosszabbította hivatali idejét. Ugyanakkor Mugabénak  egyre körülményesebb volt megszereznie a hatalmat, mert folyamatosan növekedett az ellenállás a lakosságban:  2008-ban  Mugabe komolyan aggódott amiatt, hogy még az 50%-ot sem fogja elérni, ezért a kérdéses városokban elzárta a vizet és az áramot; vagy a katonák pofonokkal győzködték az embereket, hogy a „szeretett elnökre” tegyék az x-et.

   

2013. július 31-én tartott elnökválasztást Robert Mugabe nyerte meg (61%), s az ugyanakkor tartott parlamenti voksoláson a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias párt győzött. Több mint 150 mandátumot kapott a 210 fős zimbabwei képviselőházban. Morgan Tsvangirai – aki már többször is indult az elnökválasztáson – kormányfő vezette ellenzéki erők „komédiának” nevezték a voksolást, és semmisnek nyilvánították az eredményeket. A kudarc oka azonban nemcsak az elcsalt választások voltak, hanem az ellenzék kettészakadása is: 2005-ben felbomlott a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC).

Zimbabwe – Paradoxonok hazája

Mugabe alatt Zimbabwe egy teljesen paradox országgá vált:  Dél-Rodéziát Afrika éléskamrájának tartják mind a mai napig, amely az ásványkincsek területén – arany, gyémánt és platina – óriási tartalékokkal rendelkezik, ugyanakkor a világ tíz legszegényebb országában is benne van (néhány listán az első helyen szerepel).  A zimbabwei diktátor „teljes gazdasági felszabadítás” nevű programja hihetetlen méretű károkat okozott az állami gazdaságában: a farmokat szétosztotta, a nagyvállalatok többségét bezáratta, a szociális rendszert pedig teljesen felszámolta.  Ezért ma a munkanélküliség 90% feletti. Az egészségügyi ellátás szinte megszűnt létezni, pedig a tizenhárom milliós lakosság majd egynegyede HIV-fertőzött. 12%-os a csecsemőhalandóság és a születéskor várható élettartam itt a legalacsonyabb a világon: mindössze 36 év.

Zimbabwéről először mindenkinek a hihetetlen mértékű hiperinfláció jut eszébe. Az inflációs ráta elképesztő mértékben változott 1990 óta: 1998-ban még csak 32% volt,  2006-ban közel 1000%, s 2007 májusában pedig már 3800% körül mozgott! A hiperinfláció megfékezése érdekében 2009. április 12-én határozatlan időre felfüggesztették a zimbabwei dollár használatát, helyette engedélyezték az amerikai dollárt (1 USD-ért adtak 30 000 ZWD-t) az euró, az angol font, valamint a dél-afrikai rand használatát.

A dollárnak és a 2009-ben felállított egységkormány intézkedéseinek köszönhetően sikerült úrrá lenni az infláción, bár azért meg kell jegyezni, hogy a dollár bevezetésének volt pár kellemetlen következménye: a bankokból szinte mindenki kivette a pénzét, s a dollárt pedig külföldön (Botswanaban és Dél-Afrikai Köztársaságokban) költötték el, mivel Zimbabweban gyakorlatilag semmit nem lehetett kapni, és ezért mindenki ebbe a két országba jár vásárolni. A kormánynak is alig van pénztartaléka: 2013-ban a pénzügyminisztere kijelentette, hogy a kifizetések után a kormánynak mindössze 217 dollárja maradt a bankszámlákon. Ennek ellenére már 2011 óta tapasztalható egyfajta növekedés, s 2013-ban akár 5%-ot is emelkedhet a GDP.

Kína nélkül mit érek én…

Mugabe mandátumi idejének meghosszabbítása azonban ismét kerékbe tört minden reményt és optimista becslést. Megválasztását követő napon, a 2009-es mélypont után a legnagyobb visszaesés következett be a zimbabwei tőzsdén. Valószínűleg a maradék nyugati befektető és üzletember is elhagyta az országot, miután Robert Mugabe kijelentette, hogy kiutasítja a külföldi céget az országából, mivel sem az USA, sem az EU nem ismeri el a győzelmét. 2000 óta különböző ENSZ-szankciókkal sújtják az országot, továbbá a kereskedelem szinte teljesen leállt ezzel a két régióval. (Egy kis érdekesség: Szlovákia és Csehország a szankciókig hadianyagot szállított Zimbabwének, többnyire kézifegyvereket, de néha tüzérségi ágyúkat is).  2001 befagyasztották Mugabe külföldi számláit, s megtiltották a kormány minden tagjának, hogy nyugati országokba utazzon.

Az, hogy Mugabe még ilyen körülmények között is hatalmon tudott maradni, nos az csupán egy távol-keleti országnak köszönhető, mégpedig Kínának. Peking az ezredforduló óta aktív Afrika-politikát folytat, s a kínai befektetések és beruházások száma szinte exponenciálisan nő a régióban. Kína – a nyugati országokkal és pénzintézetekkel ellentétben – nem pénzt ad az afrikai kormányoknak, hanem fejleszti az infrastruktúrájukat, olcsón adja el a termékeit, szakembereket képez ki, vagy különböző építkezési projekteket hajt végre. A kínai segély és üzlet azért csábító az afrikai vezetőknek, mert Peking nem kér cserébe semmiféle politikai reformokat és demokratikus gesztusokat. Kína „csupán” nyersanyagokat (főleg kőolajat) kap az afrikai országoktól, valamint az afrikai vezetők a nemzetközi fórumokon a távol-keleti ország mellett állnak ki.

Zimbabwe már közvetlenül a függetlenség után felvette a diplomáciai kapcsolatokat Kínával, de csak 2003-tól lendült meg jelentősen a kínai befektetések száma. 2007-ben az akkori kínai elnök, Hu Csin-tao, az országba látogatott, s számtalan kereskedelmi és politikai szerződést írt alá Mugabeval. Azóta gyakorlatilag minden évben sor kerül egy találkozóra. Kína leginkább dohányt (10 000 tonna/fél év), aranyat és platinát importál az országból, miközben óriási mennyiségű kínai fegyvereket kap Zimbabwe. A kínai szakemberek jelen vannak a zimbabwei élet minden területén: mezőgazdaság, szolgáltatások, bányászat, sőt még a Zimbabwei Légitársaságban is Kínában végzet afrikai pilóták és utaskísérők dolgoznak. 2000 és 2012 között a kínaiak mintegy 150 fejlesztési projektet valósítottak meg az afrikai államban, s ez a szám rohamosan nő.  Számos kritikát váltott ki, hogy Mugabe 2012-ben igyekezett megszüntetni az amerikai dollár vezető szerepét, helyébe pedig kínai jüant bevezetni, mint hivatalos fizetőeszközt.

Zimbabweban a helyzet: Változatlan

A harminchárom éve hatalmon lévő Robert Mugabe hatalma még mindig erősnek és megkérdőjelezhetetlennek látszik, és ha egészsége engedi, még további öt évig vezeti Afrika nyersanyagban leggazdagabb, de egyben a világ legszegényebb országát. A közeljövőben nyugati vállalatok kiutasításával meg a szankciók folytatásával még mélyebbre süllyedhet Zimbabwe, Mugabe számára az egyetlen mentőövet továbbra is Kína jelenti. A lakosság már teljesen belefáradt a diktátor jelenlétébe, de ezzel együtt  a kettészakadt ellenzékben is elveszették a hitüket, s eddig csaknem másfél millióan vándoroltak ki az országból egy jobb élet reményében.

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!