Kalinyingrád a Szovjetunió szétesése óta a nemzetközi elemzések egyik sztárja. Nem csoda, hisz Oroszország legkisebb és legnyugatibb fekvésű közigazgatási egységeként (oblaszty), valamint orosz exlávéként az Európai Unió és az EU-orosz kapcsolatok egyik legérzékenyebb kérdése. Az egymillió lakosú Kalinyingrád székhelyű „megye” a 2018-as labdarúgó-világbajnokság kapcsán ismét az érdeklődés középpontjába került. És nem csak a várható borsos jegyárak miatt. Utánajártunk, mit érdemes tudni 2017 elején a NATO- és EU-tagokkal körülvett balti-tengeri orosz területről.
Az oblaszty székhelye, a valamikori Königsberg a II. világháború időszakától egészen a Szovjetunió bukásáig mondhatni izolált város volt. A Szovjetunió lakosai is alig tudtak valamit a gazdag történelmi múlttal rendelkező településről. Nevét az 1919–1946 közötti Szovjet-Oroszország, majd a Szovjetunió államfői, valamint 1938 és 1946 között a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének vezető posztját betöltő Mihail Ivanovics Kalinyinról kapta.
Az orosz és lengyel szembenállás: történelmi reflexek, gazdasági kérdések, geostratégia
A fegyverraktárakkal teli ,,erődítmény” a magárahagyottság állapotából a hidegháborús időszak végével kezdett éledezni. Pontosabban Moszkva próbálta és próbálja a mai napig újraéleszteni a balti-tengeri területét. Jelentős változás 2004 táján állt be, amikortól kezdve a lassú magához térést az EU és a schengeni határok kiépítése váltotta fel. A délről Lengyelország, északon és keleten Litvánia, nyugaton pedig a Balti-tenger által körülvett térség stratégiailag legértékesebb területe a baltyijszki kikötő, amely 2002 nyarán került ismét reflektorfénybe.
Az akkori orosz elnöki megbízottnak, Dmitrij Rogozinnak a nyugat-európai tárgyalásai során nem sikerült megegyezést elősegítenie Brüsszel és Moszkva között az anyaországot és az exklávét illető vízummentes közlekedés ügyében. Így került előtérbe a kalinyingrádi terület infrastruktúrafejlesztésének szükségessége, melynek – beleilleszkedve a 2010-ig szóló orosz fejlesztési tervbe – részét képezte a legfontosabb közutak, vasútvonalak és a légi közlekedés rekonstrukciója mellett a baltyijszki haditengerészeti bázis egy bizonyos hányadának mélyvízi és kompkikötővé történő átalakítása.
És ha már a kikötőknél tartunk. A Kalinyingráddal kapcsolatos feszültség egyik főszereplője az oroszokkal mindig is meglehetősen sajátos viszonyban lévő Lengyelország. 2014 augusztusában jelet meg először a hír, hogy Varsó csatornát vágna annak érdekében, hogy közvetlen, orosz ellenőrzés nélküli hajózó útvonalat nyisson a Balti-tenger felől Elbląg város kikötőjéhez. A csatorna a kalinyingrádi területig nyúló Visztula-turzáson keresztül húzódna.
A lengyel kormány az ország megváltozott geopolitikai státuszával indokolta az akkoriban nyilvánosságra hozott elképzelését. A probléma abban rejlik, hogy a Gdańsktól 50 km-re lévő elblągi kikötő fizikai megközelítése csak a kalinyingrádi Baltyijszknál lévő keskeny szoroson át lehetséges. Azaz lengyel-orosz államközi szerződést kellett kötni annak érdekében, hogy a lengyelek meg tudják közelíteni saját kikötőjüket.
Ám e hivatalos megegyezést öt évre írták alá és félő volt, hogy azt az orosz fél nem hosszabbítja meg – tekintve az ukrán válságban tanúsított lengyel magatartást.
Az ügyben 2016 októberében történt újabb fordulópont, amikor a kormányzó Jog és Igazságosság képviselői bejelentették, hogy a varsói vezetés közel negyed milliárd dollárt szán az orosz területek elkerülő csatorna további kiépítésére. Egyes hangok szerint ezen összeg nagy részét a lengyel vállalatoktól fogják behajtani.
A korábban említett államközi szerződés – amely a lengyel tranzit privilégiumát biztosítja – értelmében Varsó évi öt millió dollárt fizet Moszkvának. A mostani 1,3 km hosszúságúra, nyolcvan méter szélesre és öt méter mélyre tervezett csatorna legkésőbb 2020-ig készülne el és végérvényesen véget vetne az állandó orosz függésnek. A lengyel szakértők hozzátették, hogy a csatorna megépítése semmiféle technikai problémát nem vethet fel, hiszen a Visztula-földnyelv a legszélesebb pontjánál 7-8 km széles.
Kedvező gazdasági hatások
Az intézkedéssel javulnának a gazdasági hatások is, hiszen így már a lengyel vállalkozások nem lennének kitéve az önkényes orosz döntések következményeinek – hangsúlyozta a varsói vezetés. Az orosz elemzők szerint a másik fél logikájával csupán egy gond van: Oroszország eddig még jelét sem adta annak, hogy a lengyelek számára visszatetsző gazdasági lépéseket tenne e kérdésben.
A Duma képviselője Andrei Kolesnik úgy véli, Varsó döntésének 95%-ban politikai okai vannak. Figyelmeztetett továbbá, hogy a terület egyedülálló ökoszisztéma és az efféle politikai döntéseknek – amelyek nem számolnak az ökológiai hozadékkal – semmiféle jövője nincsen. Az Európai Unió által előirányozott környezetvédelmi céljaival teljes mértékben szemben ható a csatorna megépítése, méghozzá úgy, hogy a terv megálmodói a munkálatokhoz éppen az EU-tól várnak anyagi támogatást – emelte ki Kolesnik.
,,A NATO tagjaként, az Európai Unió keleti határa 100%-ig Oroszország által kontrolált. Ez teljességgel elfogadhatatlan!”
– reagált Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő. Az oroszoktól való függőség csökkentése vesszőparipa a lengyelek számára. Ezen törekvés nemzetközi szintű vetülete például a közös európai energiapolitika kidolgozására tett folyamatos varsói nyomás.
A cikk folytatásában a varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) 2016 decemberében kiadott tanulmánya kapcsán vesszük szemügyre napjainkban Kalinyingrádot és annak gazdasági, társadalmi és katonai állapotát.
Békési Júlia Boglárka
A nyitókép forrása: daily.jstor.org
Források: Telegraph, osw.waw.pl (en), MNO, balrad.com, Aranyossyné Szegedi Andrea dokt.dissz.
Megosztás:
Címkék: Andrei Kolesnik Baltyijszk Dmitrij Rogozin Elbląg EU foci-vb Főoldal Gdańsk Jaroslaw Kaczyński Kalinyingrád labdarúgő-világbajnokság 2018 Mihail Ivanovics Kalinyin NATO oblaszty Orosz Föderáció Visztula-turzás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
