Közép-Európa biztonságpolitikai kihívásai: Két nagyhatalom versengésének lehetünk tanúi

Két nagyhatalom versengésének lehetünk tanúi a Kelet-Európában. Mindkét nagyhatalom abban látja boldogulását, hogy katonai erejüket felhasználva szereznek érvényt érdekeiknek a biztonság- és energiapolitikában – hangzott el a Külügyi és Külgazdasági Intézet új, geopolitikai és biztonságpolitikai kérdéseket feszegető podcast csatornájának ötödik részében, ahol neves szakértők a közép- és kelet-európai biztonságpolitikai kihívásokról beszéltek. A műsor meghívott vendégei Árok Norbert, a Századvég Alapítvány vezető kutatója, valamint Barabás T. János és Póti László, a KKI vezető kutatói voltak.

Közép-Európa biztonságpolitikáját szintén a Fekete-tengeren megnyilvánuló érdekellentétek határozzák, Magyarország számára elsősorban ebből a térségből érkeznek biztonságpolitikai kihívások, mint például a migráció, a szervezett bűnözés  és az energiapolitika.

Nyilvánvaló, hogy a közép-kelet-európai geopolitikai folyamatokat gazdasági érdekek alakítják. Oroszország nem szeretné, ha az amerikai tőke megvetné a lábát Ukrajnában, Ukrajnát szeretné megtartani befolyási övezeteként. Ezzel párhuzamosan a NATO is szeretné megtartani komoly befolyását a régióban és ennek egyik fontos része az a törekvés, ami megakadályozza, hogy Oroszország megzavarja az információs és gazdasági kapcsolatokat az Atlanti-óceán északi részén az EU és az USA között.

Ki látja el a jövőben Európát gázzal?

Ennek a törekvésnek az egyik eredménye az a katonai és gazdasági vetélkedés, ami a Fekete-tengeren zajlik. A fő kérdés az, hogy ki építhet majd energiafolyosókat az európai piacok felé: Oroszország, Törökország vagy az USA?

Milyen gazdasági érdekekről van szó? Példaként említhető a Novogroszijszk orosz kikötőváros felől, a Fekete-tengeren át a tengerfenéken Bulgáriába vezető gázvezeték terve. Ez a gázfolyosó jelentős tranzit-bevételekhez juttathatja Bulgáriát, ugyanakkor az orosz gazdasági és energiapolitikai befolyás is nő. Az orosz katonai jelenlét fokozása Fekete-tengeren részben azt is szolgálja, hogy a projekt kedvező fogadtatásra találjon a bolgár döntéshozók körében.

A másik oldalon pedig ott van az azeri gáz, amit az amerikai haditengerészet támogatásával juttatnának el Grúziából a romániai Konstanca kikötővárosába. Mindeközben pedig folynak a Fekete-tengeren a hadgyakorlatok, miközben az 1936-os Montreaux-i egyezmény szerint a fekete-tengeri partszakasszal nem rendelkező országok hadihajói legfeljebb 21 napig maradhatnak a Fekete-tengeren. Ez az egyik oka annak, hogy az USA és a NATO számára miért kiemelt fontosságú a Romániával való szövetség és miért követték oly nagy figyelemmel a bolgár választásokat.

A Fekete-tengert a Földközi tengerrel (és egyben a világ óceánjaival) összekötő Boszporuszi-szorost Törökország ellenőrzi, épp ezért Törökország nélkül Oroszország aligha tudja tovább növelni katonai potenciálját a Fekete-tenger térségében. Ankara ugyanakkor már korábban jelezte, hogy nincs megelégedve a NATO fekete-tengeri szerepvállalását illetően, amivel azt üzente, hogy szorosabbra fűzi a kapcsolatokat Oroszországgal.

Baltikum – szimbolikus NATO jelenlét

Európában leghangosabban talán a balti országok jelezték félelmünket az orosz agressziótól, miután 2014-ben Oroszország annektálta a Krímet. A Balti országok (Lettország, Észtország, Litvánia) valóban a NATO szélső határát képezik, jelentős orosz kisebbséggel. Nem véletlen, hogy a NATO épp ezeket az országokat erősíti meg, bár Árok Norbert szerint ez inkább szimbolikus jelentéssel bír.

Oroszország nyugati határainál hadrendbe állított, bevethető állomány nagysága nagyjából 300 ezer fő, ehhez képest a balti országok hadseregei a NATO zászlóaljaival kiegészülve nem tűnnek jelentősnek.

A Balti országok esetében nagy hangsúlyt kap az orosz hibrid hadviseléstől való félelem. Ahogy a beszélgetésből kiderült, ez az információs hadviselés és az orosz kisebbségek mobilizálásának ötvözete. Póti László szerint az orosz kisebbségtől való félelem nem annyira megalapozott, hiszen a baltikumi oroszok mégiscsak uniós állampolgárok, így nehezen képzelhető el, hogy a Krím sorsára jutna a Baltikum is, eleve kétséges, hogy a mozgósítható baltikumi orosz kisebbség elérné a kritikus tömeget ehhez. Az orosz kisebbségtől való félelem mögött inkább belpolitikai motivációk húzódna meg.

Kiszorulnak az oroszok? Meglepetések várhatók

A kelet-európai ország többsége a Nyugat felé orientálódik, fontosabb kereskedelmi partnereik nyugaton vannak, de Barnabás T. János arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő még meglepetéseket tartogathat. Orosz befektetők jelentek meg például Németországban és Ausztriában: az OMV olajtársaság 40 százaléka orosz tulajdonban van, az osztrák Strabag építőipari vállalat közel fele szintén orosz érdekeltségű, és hasonló a helyzet a németek egyik legnépszerűbb pénzintézetével, a Volksbankkal is.

Az oroszok ugyanakkor a rendkívül energiaigényes bolgár és román színesfém- és alumíniumipar jelentős részét is megszerezték (a CSIS ide vonatkozó elemzése szerint a bolgár GDP orosz vonatkozású része 11 százalékról 22 százalékra nőtt 2004 és 2014 között).

Ugyanakkor Ukrajnában jelentős változások mentek végbe. A háború kitörése után az ukrán export 40 százaléka az EU-ba irányul és csak 10 százalék kerül az orosz piacra. 2014 előtt ez az arány pont fordított volt.

Orosz befolyás Szlovákiában

A KKI elemzői részleteiben kevés szót ejtettek a visegrádi országok biztonságpolitikai kihívásairól, de az orosz befolyás kapcsán tavaly októberben jelent meg egy elemzés az amerikai CSIS agytröszttől„Kremlin Playbook” címmel (Kremli kisokos), amelyben arra keresték a választ, hogy mekkora is tulajdonképpen az orosz befolyás a kelet-közép európai országokban.

A CSIS szerint a térség országai közöl Szlovákia az egyik, ahol különösen magas az orosz politikai beavatkozás kockázata az orosz gazdasági befolyásból adódóan. Az elemzés megemlíti, hogy egy, a Wikileaksen keresztül kiszivárgott 2009-es diplomáciai levél szerint

„Robert Fico abban reménykedik, hogy egy Putyinéval vetekedő központosított kormányzati rendszert tud kiépíteni”

Az elemzés elismeri, hogy Szlovákiában csökkent a korrupció (konkrétan az egy jelentkező-egy győztes típusú tenderek száma), de Szlovákia – Bulgária mellett – az egyik olyan ország, amely egyszerre Európa- és Oroszország-irányultságú. Robert Fico maga is rendelkezik orosz kötődésekkel, 2009-ben a Penta Befektetőcsoport egyik vezetője, Jaroslav Haščák személyesen is találkozott a szlovák kormányfővel és 40 ezer euróval támogatta a Smert.

A CSIS az SNS-t is megemlíti, mint a leghosszabb ideje oroszbarát politikát folytató szlovákiai pártot, akivel Fico és a Smer már régebben is (2006-2010) koalícióra lépett, de szintén az orosz befolyást erősíti az ĽSNS parlamentbe kerülése.

Körkép.sk, KKI.hu

Nyitókép: consultrade.hu