Gázjátszmák: Oroszország és a Nyugat harca a piacokért Szíriától Szlovákiáig

Vitán felül áll, hogy globalizált világunkban a gazdaság bizonyos szintjén minden mindennel összefügg. A földgáz Oroszország növekvő ereje és szerepe miatt erre kitűnő példa. Főleg, hogy Szlovákia is közvetlenül érintett. És miközben az orosz gázfüggőség aránytalanul nagy figyelmet kap, elsiklunk afelett, hogy térségünkben megjelent az amerikai gáz is. De hogyan jutunk el ebben az összetett és szövevényes történetben Szíriától Szlovákiáig? 

A Magyar Nemzet internetes kiadását idézve a Körkép.sk is foglalkozott a szír polgárháború okairól írt elemzéssel, amelyben az amerikai szerző, Robert F. Kennedy nagy részletességgel mutatta be annak a gázvezetéknek a történetét, amely a szír polgárháború egyik oka lehet.

Az elemzés szerint az USA szövetséges Katar és az Amerikával nem túl jó viszonyban lévő Irán alatt egy hatalmas gázlelőhely található. Mint ilyenkor lenni szokott, nem is igazán a kitermelés a kérdés, hanem az, hogyan juttatják el megfizethető áron a gázt a legközelebbi fizetőképes piachoz: Európához.

   

A Katar által kidolgozott tervek szerint egy 1500 kilométer hosszú gázvezeték Szaúd-Arábián, Jordánián és Szírián keresztül Törökországba szállította volna a földgázt, onnan pedig már csak egy lépésre vannak az európai országok. Természetesen egy amerikai hátszelű konkurencia nem állt érdekében Oroszországnak (az orosz gáz 70 százalékát Európában értékesítik), de az elképzelést mind az EU, mind Törökország támogatta. Bassár el-Aszad, Moszkva eddig nem túl kiszámítható, de mégis hűséges szövetségese 2009-ben jelentette ki, hogy nem támogatja a közel-keleti gázvezeték tervét.

A történet ettől fogva már többé-kevésbé ismert: 2011-ben kitört az Arab Tavasz a maga reményeivel és válságaival. És bár túlzás lenne azt mondani, hogy minden a katari földgáz körül forgott, az anyagi hasznon túl komoly stratégiai szerepe lehetett volna Oroszország pozíciójának gyengítésében is. A következmények ismertek: polgárháború, migráció, vegyi támadások, nemzetközi feszültség.

Hasonló érdekütközések figyelhetők meg a Fekete-tenger partvidékén is, ahol szintén az amerikai és az orosz erők feszülnek egymásnak. Ahogy arról korábban a magyarországi Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóira hivatkozva írtunk, Oroszország felkínálta Novogroszijszk orosz kikötőváros felől, a Fekete-tengeren át a tengerfenéken Bulgáriába vezető gázvezeték lehetőségét is, amiből az Unió keleti végein tengődő ország jelentős tranzitbevételekre tehetne szert.

Ennek ellentételezéseként jelenik meg az azeri cseppfolyósított gáz, amit Grúziából hajókon juttatnának el (amerikai katonai támogatással) a romániai Konstanca kikötővárosba.

Az Északi Áramlat 2 – az új Molotov Ribbentropp paktum?

De hogy közelebb hozzuk Szlovákiához a történéseket, Herczeg Adrienn portálunkon nemrég megjelent elemzése a témában rendkívül érzékletesen így fogalmaz:

Az amerikai keményvonalas republikánus politikusok az Északi Áramlat tervezett földgázvezetéket már az új Molotov-Ribbentropp paktumként emlegetik.

És nem véletlenül. Az 1224 kilométer hosszú, 55 milliárd köbméter éves kapacitással bíró Északi Áramlat 2 teljesen kikerüli a Balti Államokat és Lengyelországot, és gyakorlatilag tranzitországok érintése nélkül közvetlenül szállít Németországba földgázt.

Az Északi Áramlat 2 megépítése az ukrán válsággal kapcsolatban Szlovákiának sem túl előnyös, 600-700 millió eurós éves tranzitbevételtől esik el az Ukrajna irányából érkező gáz elmaradása miatt. Magyarország is inkább a Déli Áramlat megépítésében lenne érdekelt, ám ennek bolgár szakaszának építését (mivel szintén orosz földgázról van szó) amerikai és uniós nyomásra leállították. Az Északi Áramlat 2 gázfolyosót az Európai Unió és az Európai Bizottság ellenzi az orosz gázfüggőség veszélyeire hivatkozva.

Hogy elkerülje a közép-kelet-európai országok elégedetlensége folytán felmerülő jogi akadályokat, a Gazprom oszd meg és uralkodj elvet alkalmazva 5 nagy európai vállalatot vont be az Északi Áramlat finanszírozásába. A francia Engie, az osztrák OMV, a holland-brit Royal Dutch Shell, a német Uniper, amely az EON leánycége, és a szintén német Winterschall egyenként 950 millió eurót fektet az üzletbe, miközben a gázfolyosót felügyelő Nord Stream 2 AG teljes egészében a Gazprom tulajdonában marad.

És hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon, az orosz gázipari óriás nemrég 2050-ig meghosszabbította a szlovákiai Eustream vállalattal a gázszállításról szóló korábbi szerződést – igaz, a szerződés részleteit, hogy az Eustream honnan kapja és hová továbbítja a gázt, egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Szlovákiába is bejön a nyugati gáz

Szlovákia földrajzi elhelyezkedéséből adódóan sem kerülheti azonban el, hogy az amerikai-norvég cseppfolyósított gáz szállításában részt vegyen. Április végén a PGNiG lengyel gázvállalat amerikai cseppfolyósított gáz vásárlásáról írt alá szerződést, ami az első ilyen jellegű egyezmény Közép-Európában. Ráadásul nem meghatározott mennyiségről van szó, ami egyértelműen kaput nyit az amerikaiak számára Európa szívéhez.

Az első szállítások június elején érkeznek Lengyelországba, bár az ország 16 milliárd köbméteres éves keresletét aligha tudják kielégíteni, az orosz gáztól való függést enyhíthetik (Lengyelország szükségleteinek szintén 70 százalékát fedezi Oroszországból). És ami nagyon érdekes északi szomszédunk esetében, hogy már jelenleg is vásárol cseppfolyósított gázt – a fentebb említett Katartól, egy 2034-ig megkötött szerződés alapján).

A lengyel állami tulajdonban lévő Gaz-System és a szlovák Eustream pedig tegnap írt alá egy egyezményt és észak-déli gázfolyosó megépítéséről, ami a Balti-tenger partján lévő Swinoujscie lengyel kikötővárostól a horvát tengerpartig (pontosabban Krk kikötővárosig) vinné az amerikai cseppfolyósított és a norvég vezetékes gázt Csehországon, Szlovákián és Magyarországon keresztül.

Ennek a vezetéknek az egyik ága Lengyelországból közvetlenül Szlovákiába, Kassa irányába vezetne (a Horvátország felé vezető korridor Nyugat-Szlovákiát érintené). A lengyel-szlovák szakasz 164 kilométer hosszú lenne, 4,7 milliárd köbméter éves kapacitással működne. A beruházás költségeihez az Eustreamnek 108 millió eurót az Európai Uniótól sikerült nyernie.

Érdemes megjegyezni, hogy Brüsszel ezeket a projekteket támogathatónak tartja, miközben mind a Déli mind az Északi Áramlat megépítését akadályozza. Jaroslav Daniška, a Postoj folyóirat publicisztája a szlovák-legynel gázvezetékkel kapcsolatban helyesen jegyezte meg:

„Semmi sem határozza meg oly mértékben az országok közti kapcsolatok kontúrjait és a jövő geopolitikáját, mint az új gázvezetékek”

Körkép.sk

Nyitókép: Thingprogress.com