Venezuela a Hugo Chávez egykori elnök által létrehozott politikai rendszer legnagyobb válságát éli. A kőolajban rendkívül gazdag ország gazdasága a fekete arany árának néhány évvel ezelőtti zuhanása miatt összeomlott. Ma az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítanak a boltokban, mindennaposak a kormányellenes tüntetések, hatalmas méreteket ölt az utcákon a bűnözés. A helyzet súlyos: a szakértők szerint nincs remény a békés megoldásra, a helyzet eszkalálódik.

 

Ahogy azt a Magyar Nemzet Online vonatkozó riportja is kiemelte, a dél-amerikai ország fővárosa, Caracas a világ harmadik legveszélyesebb városa, ahol évente több embert lőnek le, mint Bagdadban. Nagyjából 5-6 ezer magyar él a városban, egy részük, főleg a fiatalok, már alig beszélnek magyarul, de szívesen átköltöznének a jóval biztonságosabb Budapestre.

 

Üres polcok a kőolajban gazdag ország áruházában. Fotó: venezuelaanalisys.com

 

Áldatlan állapotok

 hirdetes_300x300  

 

Az országból egyébként óriási mértékű lenne a kivándorlás, amit a jelenlegi kormány úgy akadályoz meg, hogy szinte lehetetlen útlevelet intézni, minden hivatalos papírt ugyanis a nemzetközi jognak megfelelően kell hitelesíteni (apostille), ami a ráérős venezuelai hatóságoknál fél évet is igénybe vehet – a siker bárminemű garanciája nélkül.

 

A gazdaság lényegében kettétört. Hiába kerül egy dollár hivatalosan 10 bolívarba, a feketepiacon 8-9 ezer bolívart adnak érte. Mivel az üzletek üresek, sok termékhez csak a feketepiacon lehet hozzájutni, nyilvánvaló tehát, hogy melyik árfolyam a mérvadó a mindennapi életben.

 

Hatalmas kötegekkel mennek az emberek vásárolni, és óriásiak a sorok, mivel a hátizsáknyi pénzt le kell számolni. Egyes helyeken ezzel nem húzzák az időt, egyszerűen mérlegre teszik a pénzt. Az MNO riportere, Lukács Csaba írása nyomán míg 1,8 liter tej közel egy dollárba kerül, az átlagnyugdíj nagysága mindössze 11 dollárnyi bolívar, de a minimálbér sem haladja meg a 25 dollárt.

 

Ami elképesztően olcsó, az a benzin. A helyiek nem is nagyon figyelik, mennyit fizetnek érte, mert szó szerint filléres kiadás. Egy fél literes ásványvíz 2400-szor többe kerül egy liter benzinnél (1200 bolívar).

 

Maradt még mit „megvédeni”. Fotó: BBC.com

 

Kényszerpályán

 

A politikai és gazdasági válság lényegében a karhatalmon kívül mindenkit, szegényt és gazdagot egyformán sújt. Az üzleti élet padlón van, az amerikai befektetők kivárnak, a kínaiak kivonták tőkéjük jelentős részét az országból. Oroszország nem szeretne még egy szíriai válsághoz hasonló konfliktusba belekeveredni, ezért távolságot tart, csupán a venezuelai olaj Kubába szállításáért lobbizik, de azt is határon belül.

 

Vannak olyan elképzelések, hogy az ellenzéket az USA támogatja, azonban Dél-Amerikában az országok közösségének sajátos dinamikája van – egy külföldi beavatkozás hatalmas kockázatokat és költségeket rejt magában, ezért Amerika marad a szokásos politikánál: rendezzék a térségbeli országok a helyzetet.

 

Az USA ettől függetlenül nem marad tétlen, több venezuelai politikus és diplomata ellen szankciókat vezetett be, az állami pénzek ellopásából vásárolt milliós értékű Miami-i villáikat lefoglalták.

 

A leggyógyíthatóbb betegségekbe is bele lehet halni. Venezuelában az alap gyógyszerek is luxusnak számítanak. Fotó: sxm-talks.com

 

Az ország elnöke, a chávezi politikai „örökség” továbbvivőjeként tetszelgő Nicolás Maduro, aki mögött ott áll a katonaság, többé-kevésbé egységesen. Az utcai tüntetések, amelyek gyakran szednek halálos áldozatokat, ugyan mindennaposak, a fővárost azonban a katonaság ellenőrzi.

 

Nem mindig volt így, az üzletek kiürülésével a kétségbeesett éhező polgárok megrohamozták az állami és katonai szállítmányokat. A katonák többször a tömegbe lőttek. A katonaság egyébként ritkán emel fegyvert a civil lakosságra, erre a karhatalomnak megvannak a maga eszközei: például egy fegyveres motoros banda, amely viszont büntetlenül lődözhet a lakosságra – anélkül, hogy a katonaság közbe lépne.

 

A tüntetők és a rendőrök összecsapása. A véráldozat mindennapos… Fotó: armyupress.army.mil

 

A hatalom bebetonozása

 

A tét a ma zajló alkotmányozó nemzetgyűlésről szóló népszavazás. Az ellenzék meg van győződve róla, hogy Maduro elnök célja a demokratikus intézményrendszer további szűkítése. Nem egyszerű egyébként demokráciáról beszélni, tekintve, hogy Maduro népszerűsége 21-26 százalék körül mozog, mégis elnökként tevékenykedhet.

 

Az ellenzék ellen-népszavazást kezdeményezett nemrég, és hiába gyűlt össze több mint 7 millió szavazat a 31 milliós országban, a referendum hivatalos elismerése elmaradt. Ráadásul, a fentebb már említett motoros „hadtest” belelőtt a szavazóhelyiségeknél sorban álló tömegbe.

 

Nicolas Maduro elnök beszédet mond. Korábban az USA-t vádolta az ellenzék „befolyásolásával”. Az „ünneplő” tömeg első sorában barna egyenruhában a kormánypárti milícia tagjai sorakoznak. Fotó: AlJazeera.com

 

Ahogy az a Külgazdasági és Külügyi Intézet (KKI) legutóbbi Podcast csatornáján zajlott beszélgetésen is elhangzott, Venezuela gazdasági megroppanásának hátterében nem egyszerűen az olajárcsökkenés áll. Hugo Chávez rákbetegség miatti kikerülése a mindennapi politikából az ország politikai helyzetében is kárt okozott, az őt követő, kompetenciában gyengébben teljesítő vezetők megjelenésével.

 

A másik a gazdaság egyoldalúsága: Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb számon tartott olajtartalékával, ennek megfelelően exportja több mint 99 százalékban kőolajra épül, ami rendkívül sebezhetővé teszi.

 

Gózon Imre, a caracasi Magyar Ház vezetője elmondta, hogy a Venezuela partjainál lévő szigetek Kubán keresztül egyfajta hidat alkotnak az Egyesült Államok felé, amelyet narkócsempészésre használnak, amely a jelenlegi kormány második legjelentősebb bevételi forrása, sokan a politikai és katonai vezetésből is érdekeltek. Ez az útvonal rendkívül felértékelődött, mert Mexikó már nagymértékben megszigorította a Dél-Amerikából jövő áruk ellenőrzését.

 

A kormánypárti milícia felvonulása. Fotó: BBC.com

 

Gózon szerint ugyanakkor Venezuela nem kényszerülne rá, hogy csak az olajra alapozzon. Elmondása szerint hatalmas vasérc- és bauxit-lelőhelyei vannak az országnak, kiváló minőségű nyersanyaggal. Még a rendkívül energiaigényes alumínium-gyártás is megállna a lábán, mert az elektromos áramot az ország folyói képesek bebiztosítani.

 

Dr. Soltész Béla elmondta, hogy a Venezuelai pénzügyi rendszernek volt egy nagy Achilles-sarka, mégpedig az árfolyam-politika, ami abból állt, hogy a különböző termékeket különböző árfolyamokon lehetett importálni, exportálni. Ez egy darabig működött ugyan, de a feketegazdaság elburjánzása miatt a rendszer összeomlott.

 

„Egy egyszerű példával élve, ha a gyógyszerimportra van egy kedvezményes átváltási arány, és valaki ezért jóval olcsóbban kapja meg a dollárt, sokkal racionálisabbnak tűnhet annak az illetőnek a szerzett dollárt a feketepiacon értékesítenie, mint hogy ténylegesen behozza a gyógyszert”

 

Felesküdtek a chávezi útra, de – ha volt is ilyen – már rég letértek róla. Fotó: pulseheadlines.com

 

magyarázta Soltész.

 

Körkép.sk

Nyitókép: BBC.com

 

Kapcsolódó cikkek:

 

Venezuela: Életre-halálra az ételért

 

Csatajelenetek a venezuelai parlamentben (videó)

 

Az USA hazahívja Venezuelából diplomatái családjait

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!