Mióta kiderült, hogy ballisztikus rakétára szerelhető nukleáris fegyverre tett szert Észak-Korea, politikai szinten rég nem látott feszültség lobbant lángra a Távol-Keleten. Gondolhatnánk, hogy a több ezer kilométerre lévő diktatúra aligha fenyegeti Európát és benne minket – az általunk használt világtérkép azonban csalóka, a valóságban Pozsony közelebb van Észak-Koreához, mint az USA legnyugatibb metropolisza, Seattle.
A szakértők egy része kitart azon állítása mellett, hogy nem tör ki Észak-Korea és az USA (vagy szövetségesei) között háború. Vannak azonban, akik úgy vélik, hogy a katonai konfliktus sokkal valószínűbb.
A huszonkettes csapdája
A legendás, magyar származású geopolitikai elemző, George Friedman szerint a háború egyre valószínűbb, annak ellenére, hogy Amerika vonakodik újabb katonai konfliktusba keveredni. A teljes képhez kicsit korábbra kell visszatekinteni.
A ’90-es évektől a Szovjetunió felbomlásával Észak-Korea rendkívül veszélyes helyzetben találta magát. Oroszország többé nem tudta megvédeni, Kína pedig nagyobb távlatokban gondolkodott. Phenjan elszigetelődött és úgy látta, hogy az USA minden számára tűrhetetlen rezsimet meg akar dönteni. Ebből a gondolatból kiindulva fordult Phenjan egyre inkább a nukleáris fegyverek és ballisztikus rakétarendszerek fejlesztése felé.
https://www.youtube.com/watch?v=Kx6CNfJw6IA
Az észak-koreai atomprogram azonban változó intenzitással haladt. Számtalan alkalommal arra használták fel, hogy alkupozícióba kerüljenek a főbb hatalmakkal szemben, amelyek szankciókat léptettek életbe ellenük. A szankcióknak kettős hatásuk volt. Az egyik a büntető. A másik, hogy a nukleáris program leállításáért cserébe kereskedelmi kedvezményeket kaptak a nemzetközi közösségtől. Ebből egyenesen következik az őrült logika: ha még több kedvezményt akarnak, fokozni kell a nukleáris programot, hogy annak feladásáért cserébe minél nagyobb kedvezményeket tudjon kialkudni.
Ez azonban az elmúlt időszakban megváltozott. És sokan azért a háborút tartják a legvalószínűbb kimenetelnek, mert Észak-Korea nukleáris programja már túlnőtt az alkudozásban játszott eredeti szerepén. Nem véletlen, hogy egy olyan időszakban tette intenzívebbé atomprogramját, amikor az USA viszonya Kínával és Oroszországgal rendkívül kényes, és így kevésbé hatékonyan tud nyomást gyakorolni Phenjanra.
Mi lesz, ha háború lesz?
Észak-Korea hadserege nagy létszámú, de rosszul felszerelt. Hatalmas előnyük azonban, hogy a végletekig fanatizált katonaságról van szó.
Egy Észak és Dél közötti háború során a pusztítás és az emberi áldozatok száma csillagászati méreteket öltene. A dél-koreai főváros, Szöul az északi tüzérség hatókörében van, közel a demilitarizációs övezethez. Ám a kezdeti pusztítás nagysága ellenére Észak-Korea mégsem tudná kapitulációra kényszeríteni a félsziget déli részét.
A washingtoni CSIS geopolitikai agytröszt elemzői szerint Észak-Korea egy hagyományos háborúban nem veheti fel a versenyt Dél-Koreával és az USA-val. Repülőgépei és ütegei elöregedettek, nincsenek lopakodói, a legtöbb rakéta pontossága pedig korlátozott, ami tovább csökkenti a lehetőségét, hogy komoly károkat tudjanak okozni Dél-Korea katonai infrastruktúrájában.
https://www.youtube.com/watch?v=4wxgg6dCuqU
A CIA szerint Észak-Korea gazdasága és infrastruktúrája rendkívül törékeny. A lakosság harminc százaléka rendelkezik villamos energiával, ez az arány még a városlakóknál is csak 41 százalék. A gépesített hadosztályok mozgatásához nem tud elegendő üzemanyagot beteremteni. Az egész országban mindössze 5 millió telefon működik, ebből 3 millió mobil, a kommunikációs csatornák is rendkívül sérülékenyek. A logisztikát tovább bonyolítja a betonozott utak hiánya.
A hatalmas veszteségek dacára tehát az összecsapásnak nem lenne nyertese. Képzeljük el, ha nukleáris fegyvereket vetnének be.
Ha mégsem lesz háború, akkor Észak-Korea mit akar elérni?
Az ELTE Korea tanszékének vezetője, Dr. Csoma Mózes szerint nem lesz háború. Az ECHO TV adásában elmondta, Észak-Korea célja nem változott: kétoldalú tárgyalást akar kikényszeríteni az USA-ból, így ismertetné el létjogosultságát a phenjani rezsim.
A nemrég érvénybe léptetett ENSZ-szankciókról elmondta, hogy olyan büntetőintézkedések születtek, amelyek „kijátszása nem egy őrdöngős feladat”. Észak-Korea eddig is az oroszoknak és Kínának adta el termékeit. A három ország hármashatára közelében van egy kereskedelmi övezet, ahol vegyes tulajdonú társaságokon keresztül bonyolítják az adásvételt, itt érvényt szerezni a szankcióknak meglehetősen nehéz.
Megjegyezte azt is, ha mégis háborúra kerülne sor, és Szöult megtámadnák, annak hatalmas hatása lenne a világgazdaságra is.
Körkép.sk
Nyitókép: twitter/soapbox
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
