Kenyeres Oszkár, a Duna TV-n futó Hazajárók turisztikai magazin egyik szereplője immár 10 éve, hogy a nyári szabadságait Európa változatos tájait bebarangolva tölti el.
Földrajz-történelem szakos tanárként a hegyek szeretete már kamaszkorában belé ivódott. Utitársként felesége és két lánya osztozik vele a kalandokban. Jártak már a skandináv országokban, Skóciában, Erdélyben. Idén a számunkra kissé ismeretlen Grúzia és Örményország természeti szépségei kerültek sorra.
A kizárólag csak bakancsos túrák és vadkempingezések nehézségeibe, ám izgalmas és változatos mindenapjaiba kalauzol el minket két héten keresztül.
Egyedi tartalom magával ragadó képek csak a Körkép olvasóinak.
Vágjunk bele!
Grúzia esszenciája
Kora reggel ismét ott tornyosult a Kazbek rétegvulkánja Stepansminda felett, igencsak feltüzelve a túraszenvedélyt. Lengyel, cseh, orosz mászócsapatok indultak a csúcs felé, amelyre a mítosz szerint Prométheusz lett láncolva, de én most csak jó utat tudtam nekik kívánni, és sóvárogva nézni utánuk: majd talán legközelebb, most maradnak a kisebb családi túrák a Kaukázus völgyeiben.
Kis túrának ott volt rögtön egy pazar vízesés Tergi mellett, majd indultunk is vissza a Grúz Hadiúton dél felé. És hogy mi minden belefér egy napba: Tbiliszinek menet még szétnéztünk a Kereszt-hágón, kicsit jobban kiveséztük az Ananuri-víztározó környékét, Grúzia fővárosa előtt még megnéztük a kolostoregyüttest Mchetában, és felugrottunk a város feletti Jvari kolostorhoz is.
Ezen a 200 kilométeren szinte keresztmetszetet kaptunk egész Grúziáról: kolostorok és romos erődök, modern városok és elhanyagolt falvak váltakoztak, miközben az ötezres hegyek közül leereszkedtünk a Rioni völgyébe, mely mögött már ott emelkedtek a Kis-Kaukázus vonulatai.
Grúzia legnagyobb értéke talán éppen a változatosság: szvánok, abházok, adzsárok, oszétek, grúzok élik életüket a rendkívül tagolt tájon melyen a nedves szubtrópusi, a hegyvidéki, a kontinentális és a félsivatagi éghajlati hatások keverednek. Nem meglepően magyar szóval is sokat találkoztunk, de igen sok más náció is Grúziát választotta úticélul ezen a nyáron.
Általában mindenki repülővel érkezik Kutaiszibe, Batumiba vagy Tbiliszibe, hogy aztán itt béreljen autót, és azzal járja be az országot, vagy a még egyszerűbb iránytaxit megoldást válassza. Tbilisziben szinte minden sarkon ott állnak ezek a mikrobuszok, oldalukon az ország legfőbb látnivalóinak fotóival, ahova potom összegért viszik a turistákat.
Példának okáért az általunk a minap meglátogatott, 200 kilométernyire fekvő Kazbekbe 5000 forintért lehet oda-vissza utazni. Mi egy percig sem bántuk meg, hogy saját autóval utaztunk idáig 3000 kilométert, mert azért az efféle szabadság megfizethetetlen. Bár hozzá kell tenni, mikor egy ázsiai nagyvárosba kell bekocsikázni és parkolót keresni, már jó előre beleborzong az ember.
Tbilisziben sem volt ez másként, a közlekedési szabályokat sokszor felülírta a „határozottabb győz” elve, másként még most is ott keringenénk a káoszban. Viszont így a város központjától indíthattuk koraesti sétánkat, melybe belefért az összes fontos látnivaló a Narikala erődtől a Sameba székesegyházig.
Tbiliszi meglepően jó hely, egyedi hangulattal, a modern és a régi, az ázsiai és az európai hangulat tökéletes elegyével, ortodox bazilikákkal, mecsetekkel, katolikus templomokkal, lüktető élettel, hömpölygő tömeggel. Itt is ragadtunk, hogy másnap innen indítsuk Örményország felfedezését.
Kenyeres Oszkár
Nyitókép: Kenyeres Oszkár
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
