Kalita Gábor: Gratuláció Siklósi Beatrixnek

Az idei pünkösdhétfő még sokáig emlékezetes marad számomra. Persze nemcsak a keresztény emberek egyik legjelesebb ünnepe révén, hanem mert aznap a Duna Televízióban láthattam, átérezhettem azoknak a kegyetlen, napi szintű tragédiáknak a sorozatát, melyek a szíriai keresztényeket érték hazájukban, otthonaikban, a kényszerű meneküléseik közben az Iszlám Állammal való háborúzások idején, mely háború befejező szakasza – még mindig tart. Így a szóban forgó dokumentumfilm is sok helyütt fegyverropogások, hatalmas robbanások kíséretében készült.

Több részből álló forgatás – bibliai tájakon

Az MTVA forgatócsoportja, Siklósi Beatrix főszerkesztő és Marossy Géza operatőr, április végén hatnapos forgatáson vett részt Szíria négy – Aleppó, Homszt, Maalula és Damaszkusz – háború sújtotta városában. Persze kísérőik is voltak, név szerint Böjte Csaba és Sajgó Szabolcs szerzetesek, valamint Hölvényi Zsolt, EU-s parlamenti képviselő.

   

Az Övék a mennyek országa című sorozat a világ üldözött keresztényeinek életét, sorsát, átélt tragédiáit dolgozza fel.

Ebben a témában Siklósi Beatrix és operatőre eddig négy részben, különböző helyszíneken dolgozta fel azt a témát, melyre maga az Európai Unió, s a világ cinikusabb része – nem fordít kellő figyelmet.

Az első rész tavaly májusában készült Irakban, a dzsihád uralma alól felszabadult keresztények lakta településeken.

A második rész, tavaly novemberében jött létre, amikor az említett forgatócsoport az Egyiptomi kopt keresztényeket látogatta meg Egyiptomban.

A harmadik rész ez év tavaszán készült. Itt a nagy tapasztalattal rendelkező szerkesztőriporter asszony Irakban, s Jordániában mutatta be azt a magyar segítséget – Teleszkopf város újjá építésében való résztvétel, az erbili iskola átadása – ami korántsem a távolból való sajnálkozásról szólt, mint teszi ezt – vagy még ezt se – a világ sok száz országa, hanem – konkrét, kézzel fogható segítségről.

Jézus földjén

A negyedik rész forgatására Szíriában került sor, ott, ahol még ma is robbannak a bombák, több helyen még hallatszik a géppuska zaja. A nagy részben már felszabadított, háború mentes országrészekben lassan-lassan térnek vissza az emberek, az otthon maradottak viszont már abban a pillanatban  bele kezdtek lerombolt lakóházaik, templomaik újraépítésébe, amint a süvítő golyók, robbanások zaja el nem csendesült, amikor már az ellenséges gyilkosok elhagyt& aacute;k szeretett vidéküket, földjüket.

Hogy a kis forgatócsoport részt vehetett a nem kis veszélyt magába foglaló utazáson, ez nagyban köszönhető II. Ignác Efrém pátriárkának, aki minden segítséget megadott ahhoz, hogy viszonylagos biztonságban látogathassák meg Szíria említett városait.

Szinte megrendítő volt hallani azokat a történeteket, melyekről a szír keresztények beszéltek Siklósi Beatrixnek, s a kis magyar csapat többi tagjának.

A pátriárka elmondta, hogy a mélyen hívők, ezek papjai mindannyian felesküdtek arra, hogy otthonaikat nem hagyják el, továbbra is szeretett, szent földjükön maradnak.

Böjte Csaba, Sajgó Csaba olyan szír atyákkal celebráltak ünnepi misét, akik talán a jó Istenbe vetett hitüknek köszönhetik azt, hogy vallásuk miatt nem hurcolták el őket, hogy végképp – életben maradtak.

Olyan atya is nyilatkozott, akire reá szakadt  temploma mennyezete, akit – szavai szerint  – úgy drótoztak össze. Egyik szemére nem lát, mégis megbocsátott a fentről, temploma tornyának keresztje irányából „érkezett” gonosznak, hiszen híveit tovább szolgálhatja.

Siklósi Beatrix, a szomorú beszélgetések során egyetlen olyan embert nem talált, aki ne gyászolta volna halottját, szülejét, gyermekét, testvérét.

A megszólított építészmérnök lány háláját fejezte ki a magyar kormánynak, hogy konkrét segítséget nyújt az egyes kegyhelyek, s lakóházak renoválásánál. Ő is maradt, keresztényként nem menekült el háború mentes országokba, mondván, őreá most itt van szükség.

Nem  úgy, mint azok a többségükben muszlim, fiatal, életerős férfiak, akik – német, s más országok segélyeinek, letelepedési engedélyeik megszerzése gyanánt – szír állampolgárnak hazudták magukat. Holott – gazdasági menekültekként élvezik az életet – számukra idegen földön, sok esetben hamis okmányokkal a birtokukban.

Érzéktelen világ

A dokumentumfilm megtekintése után sok minden eszembe jutott. Például az is, hogy a világ vezető média felületei, sajtó trösztjei – mint például a CNN, a Reuters, az Euronews vagy a BBC, jóformán nem is foglalkoznak azzal a – döbbenetes ténnyel, hogy ma, a földkerekség legüldözöttebb vallása a kereszténység.

Ezek a világmédiák vezér kommentjeikben inkább cinikus módon azon kvaterkáznak, mely nagyhatalmak között oszlik majd meg Irak, Szíria olajkincse, miként is kellene már végre elzavarni Szíria mai ország vezetését – az általuk „demokráciának” nevezett „micsoda”  – ottani bevezetése érdekében.

Vagyis, nyugati uralom alá vonni az országot, importálni egy olyan rendszert, ami idegen az itt élő nép számára, s kirabolni úgy, mint Irakot, s Líbiát. Igen, olyan országot, amelynek megvannak a maga belső, hagyományos törvényei, ahol a változást csakis lassú, értelmes tárgyalások és segítség, bizony első sorban segítség nyújtás – nem kirablás – által lehet elérni.

Erre is felelt a dokumentumfilm, amikor az Irániak üzenetét közvetítette a világ jóérzésű, együtt érző emberei felé:

– Hagyjanak minket békén! Erőszakkal, tiltott bombákkal, halált hozó rakétákkal „demokráciát csinálni,” kimondottan alantas, hazug dolog. Nem a szíriai nép boldogulása érdekli őket, hanem az, hogy idegen, szomszédos országok bővítsék majd a térségben területi igényeiket, s hatáskörüket.

Kimondottan hálásak a magyar jelenlétért

Böjte Csaba kifejtette, hogy a magyar kormány segítsége mellett milyen jó is lenne, ha magyar fiatalok is érkeznének segíteni Szíriába, lapátot kézbe fogni, amolyan gesztusként, példamutató iránytű gyanánt:

–  Gyertek haza szíriai fiatalok, most itt van rátok nagyobb szükség nem Németországban, vagy másutt, Európában.

De Horst Seehofer, Németország belügyminisztere is közölt egy jó hírt Európa, s a világ értelmesebb felével, miután megállapították, hogy az egyes tartományokban tízezresével osztották a letelepítési és családegyesítési engedélyeket megvesztegethető közszolgák, hamiszászlós NGO-k segítségével is olyanoknak, akik jogtalanul, papírok nélkül, vagy hamis okmányokkal érkeztek Németországba.

A belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy az okmányokat újra megvizsgálják, s visszaszállítják a ma már  háborúmentes országaikba is azokat, akik nem jogosultak – maradásra.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében gratulálhatok a nagyszerűen megalkotott dokumentumfilmekhez annak a Siklósi Beatrixnek, a magyar köztelevízió Vallási, Nemzetiségi, Külhoni és Kiemelt projektek főszerkesztősége vezetőjének, főszerkesztőjének, akit korábban, hivatásának gyakorlása közben már annyiszor támadott a balliberális média, s ezek, a világon mindent csakis maguknak kívánó „keselyűi.”

Beatrixnek még egyszer gratulálunk!

Kalita Gábor