Vencel
  • HUF: 363.15
  • USD: 1.16
  • 12 °C
  • 16 °C

Hirdetés (X)

Külügyek

A túlélők voltak a fő vendégek a 75. évfordulós auschwitzi megemlékezésen

„Auschwitz egy nagy seb, amely soha nem gyógyul meg, amely mindig fájni fog”.

Nyitókép: newsarchyuk.com

 

A túlélők voltak a fő vendégek az auschwitzi évfordulós megemlékezésen hétfőn. Batsheva Dagan lengyelországi születésű izraeli költőnő holokauszt-túlélő például arról beszélt a haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján rendezett nemzetközi megemlékezésen, hogy magyar ruhákat tartott a kezében, amikor az Auschwitzban meggyilkoltak holmiját kellett szétválogatnia.

 

A több mint harminc állam- és kormányfő, illetve királyi családok tagjai, összesen hatvanegy külföldi küldöttség részvételével rendezett idei megemlékezés fő vendégeinek a mintegy 200 meghívott túlélőt tekintették, őket ültették a rendezvényen az első sorokba, kivételt téve a szokásos diplomáciai protokoll betartásában.

 

A holokauszt-tagadás az áldozatok megbecstelenítése

 

Andrzej Duda lengyel elnök, megnyitva a rendezvényt, kijelentette: „Lerójuk tiszteletünket az Auschwitzban és más helyeken meggyilkolt hatmillió zsidó előtt”.

 

Azon haláltábor kapuja előtt állunk, amelyben a legtöbben veszítették életüket, és amely a holokauszt jelképe lett

 

– fogalmazott a lengyel elnök.

 

Hangsúlyozta: az áldozatok megbecstelenítését jelenti a holokauszt-tagadás, illetve Auschwitz kihasználása akármilyen más célra, mint az emlékezetápolás. Aláhúzta továbbá: szükséges megőrizni Auschwitz emlékezetét, hogy „a holokauszt, az emberek megsemmisítése a világ történelmében soha ne ismétlődjön meg”.

 

Lengyelország nevében ígéretet tett arra, hogy mindig őrizni fogják az auschwitzi haláltáborban történtek emlékezetét. Kiemelte: a lengyelek ezt az elköteleződést már a holokauszt idején vállalták, amikor életüket kockáztatva segítették a zsidókat, amikor Witold Pilecki és Jan Karski, a lengyel földalatti Honi Hadsereg katonái beszámoltak a világnak a kezdődő holokausztról.

 

“Auschwitz egy nagy seb, amely soha nem gyógyul meg”

 

Az első felszólaló szemtanú, Batsheva Dagan arról beszélt: fiatal lányként került Auschwitzba, a németek négy különféle kommandóba (szolgálatba) irányították őt. Az egyik a betegápolást jelentette, a kórházban egy ideig a Mengele (Josef Mengele, a koncentrációs tábor SS-tiszt orvosa) által halálra ítéltek között találta magát, de megmenekült. Később az úgynevezett Kanada-kommandóba került, ahol 1944 tavaszától a Magyarországról Auschwitzba hurcolt zsidók személyes holmiját válogatták szét.

 

„Magyar ruhákat tartottam a kezemben, kezdetben sírtam, aztán hozzá kellett szoknom, mert ez volt a munkám”

 

– idézte fel Dagan. A lengyelországi Lódzból származó lány a tárgyak között felismerte tanárainak fényképeit is, akik a lódzi gettó 1944. júniusi felszámolása kerültek Auschwitzba.

 

Tanúvallomást mondott Else Baker szinti túlélő, Marian Turski lengyelországi zsidó, történész, valamint Stanislaw Zalewski, az Auschwitzot túlélt lengyel politikai fogoly is.

 

A Zsidó Világkongresszus (WJC) nevében felszólalt a szervezet elnöke, Roland S. Lauder.

 

„Auschwitz egy nagy seb, amely soha nem gyógyul meg, amely mindig fájni fog”

 

– fogalmazott. Feltette a kérdést, vajon mi lett volna az ő sorsa, ha 1944 februárjában nem New Yorkban születik, hanem Magyarországon, ahonnan a nagyszülei származtak.

 

„Túléltem volna? Nem, egyike volnék a 430 ezer itt meggyilkolt magyarországi zsidónak”

 

– mondta Lauder.

 

Felidézte: Németország és Ausztria előkészítették, megteremtették és megvalósították ezt a pusztító rosszat. Hozzátette: közben egyetlen európai állam sem akadályozta a nácikat, a zsidóknak hátat fordított az Egyesült Államok is, amely 1938-ban nem akarta befogadni a zsidó menekülteket.

 

„Túl sok ember, túl sok országban okozta Auschwitzot”

 

– jelentette ki a WJC elnöke.

 

„Európa-szerte szerencsére akadt egy maroknyi, romlatlan ember is, a Világ Igazai, akik életüket kockáztatva zsidókat mentettek”

 

– mondta Lauder.

 

Figyelmeztetett a ma feléledő antiszemitizmus veszélyére, amelynek kezeléséhez, mint mondta, nem elegendőek a politikai beszédek, hanem szükség van kemény és szigorú törvényekre.

 

A megemlékezést ökumenikus imák zárták, ezt követően a túlélők és az állami küldöttségek vezetői lerótták tiszteletüket a birkenaui gázkamrák romjainál létesített, a láger áldozatainak szentelt emlékmű előtt.

 

MTI

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket