Az afgán menekültáradat rémképe miatt Törökországban is nő a bevándorlásellenesség

Nyitókép forrása: dailymotion.com

Törökországban is változóban van a migrációs politika. Az afgán migránstömegek megindulásának veszélye miatt Recep Tayyip Erdogan államfő és kormánya egyre inkább a migráció-ellenes retorika felé fordul, és nem véletlenül. A sérülékeny török gazdaság nehézségei miatt nő a belső feszültség az őslakosok és a bevándorlók között, vannak városok, ahol a külföldieknek a vízdíj és a hulladékgazdálkodási díj tízszeresét kell fizetnie, szemben az őslakosokkal.

Törökország tehát Afganisztán felől újabb migrációs hullámra számít. Elkezdte megerősíteni Iránnal közös keleti határát egy 300 kilométer hosszú fallal. Ezen a szakaszon rengeteg illegális embercsempész-útvonal húzódik, többnyire afgán migránsokat hoznak át rajtuk a török oldalra.

Törökország hivatalosan közel négymillió menekültet  fogadott be, eddig, többségükben szír állampolgárokat, akik a polgárháború elől menekültek. A kormányzó AKP párt eddig viszonylag migráció párti politikát fojtatott, leginkább azért, mert a hatalmas embertömeg kifizetődő alkualapnak bizonyult az Európai Unióval szemben. Az ország azonban kezdi elérni a kritikus tömeget.

   

Kevésbé hangsúlyos, de létező indok a migránsok befogására, hogy Törökország így akar jobb színben feltűnni a „humanitárius vállalásokra érzékeny” potenciális gazdasági partnereinél. Csakhogy ez az embertömeg súlyos terhet jelent a gazdaságra, nem mindegyik menekül/bevándorló talál munkát vagy akar egyáltalán dolgozni.

Hátrányos megkülönböztetések

A helyieknél is kezd elszakadni a cérna, vannak önkormányzatok, amelyek elutasítják a menekültek befogadását és ellátását, sőt, a lakhatást is megvonják tőlül. Isztambultól északnyugatra, Bolu város polgármestere elrendelte, hogy a külföldi lakosoknak a helyi víz- és hulladékdíj tízszeresét kell fizetniük, szemben az őslakosokkal.

A török gazdaság az elmúlt években több sokkot is megélt. A líra hatalmas mélyrepüléseket produkált, a külföldi valutában felvett vállalati hitelek egy része bedőlt, és rengeteg munkahely szűnt meg. Az őslakosoknak és a bevándorló munkavállalókkal kell versenyezniük a megmaradt állásokért, miközben a szegényebb rétegek életszínvonala tovább romlott.

Az AKP és Erdogan ezt már nem hagyhatja figyelmen kívül, Törökország túl van a választási félidőn, az AKP pedig kénytelen valahogy megszólítani a szegényebb választói rétegeket is.

Bonyolult dilemmák

A dilemma elég bonyolult helyzetet teremt. Belpolitikai szempontból új menekültek befogadása nem túl szerencsés politika, ezért a külföld felé mutatott humanitárius imázs fenntartása Ankara számára nem járható út. Az országban élő több millió menekült hátrányos megkülönböztetése a migránsokat szólítja az utcára, és veszélybe sodorja a törökök számára több milliárd eurót hozó uniós-török migrációs paktumot.

Ugyanakkor választásokat nyerni a jelenlegi migrációs politikai fenntartásával, ha nem is lehetetlen, erősen kétséges, és az elszegényedő, munkahelyeiért aggódó rétegeket motiválja tömegdemonstrációkra. Az egyik potenciális megoldás az lehetne, hogy a négymillió szír menekültet betelepítik az elfoglalt észak-szíriai területekre, ám ez kiváltaná Szíria, Oroszország és Irán rosszallását, mert azt hihetnék, hogy Ankara tartósan meg akarja vetni a lábát Szíriában.

Erdoganéknak hamarosan választania kell, vélhetően aszerint, hogy melyik forgatókönyv fog fájni legkevésbé. A török példa ismét megmutatta, hogy a migráció támogatása legfeljebb rövid távon fenntartható, de pár év alatt súlyos belső feszültségeket teremt a társadalomban.

Körképsk