Nyitókép: Euronews (A fényképek Bucsában készültek 2022. április 3-án, 4-én és 8-án)

 

A Bucsában megölt civilek valószínűleg csak a jéghegy csúcsa a háborús bűnök sorozatában, amit az orosz katonák követtek el az Ukrajna elleni invázió kezdete óta. A kiszolgáltatott polgári lakosság elleni támadás, tiltott fegyverek bevetése és egy atomerőmű megrohamozása mind-mind háborús bűncselekménynek minősül. Orosz csapatok bombázták a mariupoli színházat, amelynek alagsorában kétezer helybeli keresett menedéket, és kazettás bombákkal lőtték a kramatorszki pályaudvart, ahol több ezren várakoztak olyan szerelvényekre, amelyekkel elmenekülhetnének a háború borzalmai elől.

 

Hasonló kegyetlenségeket Európában legutóbb három évtizede, a balkáni háborúk során követtek el. Akkor 161 embert állítottak bíróság elé háborús bűnök vádjával, köztük a szerb kormány közreműködésével az egykori államfőt, Slobodan Miloševićet is, aki a polgárháború egyik szellemi atyja volt. Vajon az Ukrajnában elkövetett háborús bűnök után a vádlottak padjára kerülhet Vlagyimir Putyin orosz elnök is?

 

A háborús bűnök kivétel nélkül szívszorító történetek – három szereplővel.

 hirdetes_300x300  

 

Az első, a felbujtó, ideológiai alapot teremt a bűncselekmény elkövetéséhez azzal, hogy ellenségnek nyilvánít más nemzetet vagy más felekezethez tartozó hívőket. Általában nemzeti vagy vallási vezető, a kettőt azonban egy személyben is megtestesítheti, ha hívei vagy követői szinte vallási áhítattal követik megnyilvánulásait.

A második a parancsot kiadó vagy teljesítő végrehajtó, a pribék. Felfegyverzett, gátlástalan, könyörtelen, akit a vezető kinyilatkozása is vérengzésre ösztönöz, bár néha ez nem alapfeltétele embertelen viselkedésének. Arra is volt példa, hogy kegyetlenségében pusztán a fosztogatás és a zsákmányszerzés vezérelte. Lelkiismerete, így furdalása sincs.

 

A harmadik szereplő az áldozat, a préda. Az esetek zömében fegyvertelen, kiszolgáltatott civil, vagy ha katona, akkor magatehetetlen fogoly. Bárki is legyen, hóhérjánál gyengébb, és nem tudja magát megvédelmezni.

 

A végrehajtó összehasonlíthatatlanul erősebb az áldozatánál, és fölényével fenntartás nélkül visszaél. Tettét ezért nevezik vérengzésnek, mészárlásnak, népirtásnak – az áldozatok számának függvényében.

 

Amennyiben Ön nem erős idegzetű, talán az lenne a célszerű, ha itt hagyná abba a cikk olvasását

 

Megadta magát, mégis lelőtték

 

A német közszolgálati televízió második csatornájának tényfeltáró műsora, a ZDF Frontal két drónfelvételt kapott egy magát akkor még megnevezni nem kívánó ukrajnai forrástól.

 

A két-, illetve négyperces, március 7-én kora délután készült felvételen az E40-es gyorsforgalmi út látható, Kijevtől néhány kilométerre nyugatra.

 

Az autópályától északra fekvő külvárosokat ekkor még az oroszok ellenőrizték. Egy benzinkúttól néhány méterre egy orosz harckocsi állt. A tankon az ukrajnai orosz erők egyik jellegzetes fehér azonosító jele látható. Előtte egy kék, golyónyomoktól sérült autó. A tank mellett, az erdőben felfegyverzett katonák apró, de jól kivehető sziluettje vehető ki.

 

Délután négy után két perccel több személyautó tartott Kijev felé, a tank láttán azonban inkább visszafordulnak. Egy ezüstszürke autó vezetője azonban csak lelassított, majd megállt.

 

A sofőr felemelt kézzel szállt ki autójából. Fegyvernek látszó tárgy nem volt a kezében, és a jelét sem adta annak, hogy támadni készülne. Azonnal fatális lövés érte.

 

A felvételből ítélve orosz katona végzett vele, akit fehér karszalagjáról lehet azonosítani. A gyilkos elfutott a helyszínről.

 

 

A ZDF Frontal a felvételek alapján minden kétséget kizáróan azonosította a helyszínt és az időpontot.

 

A felvételből nem derült ki azonnal, hogy az ezüstszürke autóban többen ültek. A CNN stábja azonban megtalálta Olekszandr Radzihovszkijt, az ukrán különleges hírszerzés, a Bugatti század tagját, aki a drónt irányította.

 

„Egy autós csoport menekült egy kisvárosból, Irpiny mellől, ahol már 10 napja voltak körbezárva élelem, víz és meleg ruha nélkül”

 

– mondta Radzihovszkij. „Nem tudták, mi történik, és azt sem, hogy az orosz erők előrenyomultak, és elfoglalták ezt a pozíciót”.

 

A videón csak az látszik, hogy az autóból kiszálló, magát megadó férfi roskad össze, miközben a mellette ülő feleségével is végeztek. Rajtuk kívül azonban még ketten ültek a hátsó ülésen: a hatéves Gordej Jovenko, és a család egyik hölgyismerőse. Az orosz katonák felszólították őket, hogy szálljanak ki. A nő átölelte a kisfiút, hogy megvédje a haláltól.

 

A kis Gordej pillanatokkal korábban vesztette el szüleit, a 32 éves Makszimot, aki mozdulatlanul hevert az úttesten, és édesanyját, a 37 éves Kszeniját, akit az autóban lőttek agyon.

 

A kisfiút és a nőt az erdős területre vezették, miközben a katonák átkutatták az autót, majd a férfi holttestét az út szélére vonszolták.

 

„A gyilkosságok minden egyes pillanatát és részletét megörökítettük”

 

– mondta Radzikhovszkij, aki csupán 500 méteres távolságról irányította a drónt. Azóta ezzel a képpel álmodik.

 

Csaknem egy hónappal az incidens után a CNN eljutott a helyszínre, az E-40-es autópályára, Mila közelében.

 

Oszló holttestek hevertek még mindig az út mentén, elszenesedett emberi maradványok dőltek járművekre. És ott volt a teljesen kiégett, ezüstszürke autó roncsa is, amelyben a Jovenko család utazott.

 

A kisfiút és a nőt egyébként az oroszok később szabadon engedték.

 

Radzihovszkij csapata elküldte az incidensről készült felvételeket az ukrán ügyészségnek is.

 

„Amikor az autókat felgyújtják, az autókban ülő emberekre lőnek, majd felperzselik őket, és mindez rendszerszinten történik, akkor ez nem csak háborús bűncselekmény, hanem emberiség elleni bűncselekmény” – mondta a milai mészárlást vizsgáló Irina Venediktova ukrán főügyész.

 

Az embereket úgy lőtték le, mint a kutyákat, sőt az ebekkel is végeztek

 

Az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökről szóló hírek már hetekkel a hadüzenet nélküli orosz invázió megkezdése után elterjedtek. A borzalmakat azok után tárták fel tüzetesebben, hogy az oroszok kivonultak bizonyos térségekből – például Kijev környékéről.

 

„Számos holttest mellett haladtunk el a városban” – jelentette a helyszínről a New York Times tudósítója, akit a helyiek egy házhoz irányítottak.

 

Itt három holttest feküdt a kertben. Dulakodásnak semmi nyoma. Az áldozatok fegyvertelenek voltak, egyenruhát sem viseltek, és a jelek szerint semmilyen ellenállást nem tanúsítottak.

 

A tudósítók látogatása közben érkezett meg egy idősebb néni is a helyszínre.

 

„Romancsek!”

 

– borult könnyek között az egyik tetemre. A helyi szokások szerint a gyász jeleként virágot hozott, sárgát, és süteményt.

 

Romant főbe lőtték. Mint kiderült, a másik áldozatnak Szerhijnek volt a sógora. Szerhij arcát egy kék kendővel fedték el. A harmadik férfit senki sem ismerte.

 

 

Itt található, az ukrán fővárostól északnyugatra, kőhajításnyira a nagyjából harmincezres lakosságú Bucsa, ahová az orosz megszállás után elsőként merészkedtek vissza a haditudósítók.

 

A virággal érkező néni, a 72 éves Tatjana Petrovna Roman közeli hozzátartozója volt. Sógorához, Szerhijhez csatlakozott, aki azért maradt Bucsában, hogy a kutyáira vigyázzon.

 

Nem messze a férfiak holttestétől megtalálták a két kutyát is. Holtan. Mindkettőt lelőtték.

 

Március 17-én 11 óra körül Jurij Necsiporenko és édesapja, Ruszlan kerékpárral a bucsai önkormányzatba indult, ahol segélyt osztottak. A városban, amelyet az orosz erők az elsők között foglaltak el, megszűnt az áram-, gáz- és vízellátás, és gyakorlatilag minden létfontosságú dolog hiánycikkeknek számított.

 

Apa és fia abban bíztak, hogy gyógyszert és élelmiszert tudnak szerezni. Útközben egy orosz katona állította meg őket. A megadás jeleként azonnal felemelték a kezüket.

 

„Mondtuk, hogy nincs nálunk fegyver, nem jelentünk semmilyen veszélyt”

 

– idézte fel a történteket a 14 éves Jurij a BBC-nek telefonon, édesanyja jelenlétében.

 

„A katona végigmérte apámat, és rálőtt. Kétszer, a mellkasán, a szíve tájékán.”

 

 

 

A katona ezután a fiúra szegezte a fegyvert, és még kétszer elsütötte. A karját találta el, majd Jurij fejére célzott, de a golyó célt tévesztett, és csak a kapucniján hatolt át. Ezután – a biztonság kedvéért – még egy golyót eresztett a már halott Ruszlan fejébe.

 

Miután a gyilkos egy tank mögé rejtőzött, a fiú vérző karjával feltápászkodott, és hazafutott.

 

A BBC stábja Bucsában emberek holttesteit fedezte fel az utcákon. Néhányukat halántékon lőttek, mint egy kivégzésen. Egyesek lábát kötötték gúzsba, nehogy elmenekülhessenek, vagy a kezüket kötözték meg a hátuk mögött. Néhány áldozaton tankok hajtottak át.

 

Sok holttestet a Jablonszka utcában fedeztek fel, mindössze 2 kilométerre attól az utcától, ahol Ruszlánnal végeztek.

 

Vladimír Šnídl: Tények és mítoszok Bucsáról

Amikor Jurij vérző sebeivel hazaért, elújságolta anyjának a történteket. Alla meg volt győződve arról, hogy a fiú tévedett: Ruszlan bizonyára csak megsebesült, és orvosi segítségre szorul. Fia rimánkodása ellenére vissza akart menni a helyszínre. Végül a szomszédok állították le, akik arra figyelmeztették, hogy az oroszok mindenkit megölnek az általuk ellenőrzött területen.

 

Másnap Alla édesanyjával – fehér kendőt viselve – mégis elmerészkedett a lövöldözés helyszínére. Jurij nagymamája könyörgésére az orosz katonák végül átengedték, így a két nő hazavonszolhatta Ruszlan holttestét. Ügyvéd volt, 49 éves. A családi ház kertjében temették el.

 

Fia, Jurij szerint a katona, aki megölte, egyértelműen orosz volt. Az egyenruhája sötétzöld volt, az orosz hadseregre jellemző, mondta.

 

„Láttam, hogy a golyóálló mellényére oroszul az volt írva: Rosszija.”

 

Az oroszok április 1-jén vonultak ki Bucsából. A felszabadulást követő első napon 280 holttestet gyűjtöttek össze, és temettek el tömegsírokba – mondta Anatolij Fedoruk polgármester.

 

Rajtuk kívül még március 12-én 57 áldozatot hantoltak el egy másik tömegsírban, a helyi templom közelében. Az orosz kegyetlenség áldozata volt Roman, Szerhij és Ruszlan is.

 

A meggyilkolt civilek és megerőszakolt nők száma korántsem végleges.

 

Az ukrán hatóságok nagy valószínűséggel azonosították a bucsai vérengzés felelősét, annak az orosz egységnek a parancsnokát, amely korábban elfoglalta a kisvárost. Bucsát az 51460-es kódszámot viselő orosz egység, a 64-es gépesített lövészzászlóalj uralta, amely a Távol-Keletről, Habarovszk térségéből érkezett.

 

 

Parancsnoka Azatbek Omurbekov Aszanbekovics alezredes – közölte az ukrán felderítés, amely azt ígérte, hogy „levadásszák” a bucsai mészárost.

 

A bizonyítékok alapján már korábban kiderült, hogy félelemkeltésből és tervszerűen ölhették meg a bucsai civileket – állítja a német hírszerzés, amely lehallgatta az orosz sereg rádióforgalmát, amelyben a Kijev mellett élő civilek meggyilkolásáról beszéltek. A német elhárítás, a BND a Bundestag képviselőit is tájékoztatta a felderítés eredményéről.

 

Miközben a Kreml tagadta felelősségét, a nyomok a Wagner-csoport nevű orosz zsoldos egységhez vezetnek, amely valószínűleg vezető szerepet játszott a kegyetlenkedésekben. Tagjai hasonló mészárlásokat követtek el a szíriai polgárháború idején is.

 

Euronews/Körkép.sk

Megosztás:
Címkék: bucsa bucsai mészárlás bucsai tömegmészárlás orosz-ukrán háború
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!