Külügyek

Francia választások: Macron eddig ügyesen manőverezett, de most már számot kell vetnie az első ciklusa idején elkövetett hibáival

Megérkezett Le Pen külpolitikai programja, számtalan érdekes elemmel.

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Bob Edme

 

Múlt vasárnap a franciák túlestek az elnökválasztás első fordulóján, és bár látszólag Emmanuel Macron jelenleg regnáló francia államfőnek áll a zászló, győzelme egyáltalán nem borítékolható. Az orosz-ukrán háború miatt csak időt nyert, a második fordulóban azonban bármi megtörténhet.

 

Van néhány érdekes adat. Az első forduló végeredményét az alábbi grafikonon foglaltuk össze, azért azt érdemes kiemelni, hogy a felmérések szerint Macron csak a 60 év felettiek körében tudott győzni, a 25 év alattiak körében Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali jelölt győzött, a 25-50 év közöttiek körében pedig a jobboldali konzervatív Marine Le pen volt a legnépszerűbb.

 

A két nagy régiúj rivális most próbálja megszólítani a legtöbb hezitálót és a más pártok jelöltjeire szavazókat. Nincs könnyű dolguk, a spektrum elképesztően megoldott. A fiatalok egyértelműen a szélsőségekre szavaztak többségében (vagy Mélenchonra, vagy a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Zemourra).

 

A jelenlegi verseny egyik fontos eleme a többi jelöltre szavazók meggyőzése lenne. Ám a megosztottságot jól jelzi, hogy Mélenchon nem volt hajlandó kimondani, hogy hívei a második fordulóban Macronra szavazzanak – csak annyit mondott, hogy ne Le Penre.

 

Nem mellesleg pedig a választásra jogosultak negyede (!) nem élt a voksolás lehetőségével, vagyis kiábrándultak a mezőnyből.

 

Macron ügyesen elkerülte saját aknáit

 

Az első forduló előtti kampányt a számtalan területen igen sok okból támadható Macron megúszta. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig kivárt jelölése hivatalos bejelentésével, és nyilatkozatok szintjén beleállt az orosz-ukrán háború európai lecsapódásába. Ezzel elérte, hogy ne támadhassák, mivel nem jelöltként lépett fel az emberek előtt, hanem elnökként, aki egy válsághelyzetet akar megoldani. Öt éve felhalmozódott rossz döntéseit így nem róhatták fel neki egyenes adásban.

 

Az viszont egyértelműen nem segít a kampányban, hogy Macron továbbra is kitart a nyugdíjreform szükségessége mellett, ami a gyakorlatban 64, de inkább 65 éves nyugdíjkorhatárt jelent a jelenlegi 62 helyett, és eltörölné egyes állami alkalmazottak kedvezményes nyugdíjkorhatárát (a vasútnál például már 55 éves kortól is nyugdíjba lehet menni).

 

A baloldali választókat ezzel biztosan nem kenyerezi le. Főleg, hogy egy tekintélyes részük nem a kelet-európaiakban látja a gazdasági nehézségei okát, hanem abban a pénzügyi “establishmentben”, amelynek egyébként Macron maga is tagja.

 

Le Pen esélyei

 

Marine Le Pen jól szerepelt, vélhetően nagyobb eséllyel indul az elnöki székért, mint korábban. Egyesek szerint most indul utoljára, bár nem kellene elvetni a sulykot, hiszen ha most megint kudarcot vall is egy regnáló elnök ellen, öt év múlva biztosan új elnököt kell majd választaniuk – az amerikai rendszerhez hasonlóan a francia rendszerben is maximum két ciklust lehet eltölteni az elnöki székben.

 

Le Pen igen nagy sikerrel szólította meg a fiatalabb és a szegényebb réteget. Nem csoda: az egy főre eső jövedelem Macron első öt éve alatt ugyan nőtt, de az elosztása igencsak egyenlőtlen volt. Vagy az infláció nullázta le ezt az eredményt, vagy csak a magasabb jövedelmű rétegeken mutatkozott meg hatása, miközben a szegényebb régiókban az infláció és az energiaárak megugrása miatt Macron gyakorlatilag labdába sem rúghatott.

 

A felmérés Macron győzelmét jósolja. Ez megnyugtatná a brüsszeli technokratákat, és jó hír lenne az uniós mély integráció híveinek is. Le Pen ugyanakkor merőben más politikát ígér, és önmagában személyétől is más hozzáállást várnak.

 

Egy Le Pen vezette Franciaország valószínűleg nem támogatná tovább a mélyebb EU és az Európai Egyesült Államok gondolatát, és a nemzetállamok uniója felé vinné el a francia álláspontot. Külpolitikai programja is önmagáért beszél: megszakítaná a németekkel közös fegyverfejlesztési és harcászati projekteket (repülőgép- és tankgyártás).

 

Valószínűleg nem támogatná, hogy Németország legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatodik tagja. Jelenleg az állandó tagok száma öt (USA, Franciaország, Kína, Oroszország, Egyesült Királyság), de egy ideje már foglalkoznak azzal, hogy bővítsék egyel a tagok számát. Németország és az EU is felmerült lehetőségként, bár a németek bevallottan nagyon szeretnék a tagságot. Franciaország azonban hamarabb támogatná Indiát vagy valamelyik afrikai országot.

 

Le Pen külpolitikai programjának igen érdekes sajátossága, hogy nem nagyon foglalkozik Ukrajnával, ellenben a háború után stratégiai értelemben közelebb vinné a NATO-t és Oroszországot egymáshoz. Le Pen, korábbi szélsőjobboldali narratíváját elhagyva ma már sem Franciaország NATO-tagságát, sem eurozónás tagságát nem kérdőjelezi meg. Ennek ellenére bizonyos politikai oldalak ebben a kontextusban értelmeznék megválasztását.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket