Nyitókép forrása: ForeignBrief.com
Ahogy korábbi cikkünkben megírtuk, hétfőn délelőtt még nem született egyezség az orosz kőolajra kivetendő uniós embargós kérdésre. Ettől függetlenül hatalmas mediális hadjárat indult Magyarország ellen, hogy az uniós egységnek legalább a látszatát meg lehessen őrizni. A legutóbbi információk szerint ugyanis – ahogy az előre borítékolható volt – az egész EU, nyugaton is erősen töredezett képet mutat.
Az olasz La Repubblica például arról ír, az egyik megoldás az, hogy Magyarország kimarad az embargós intézkedésekből, és így létrejöhetne a konszenzus embargós kérdésben. A New York Times ugyanebben a szellemben írt. Mindkét cikk alapvető célja, hogy Magyarországot tegye meg elsőrendű felelősnek az embargó elmaradásáért, amit Brüsszel úgy terjesztett be hetekkel ezelőtt, hogy tisztában kellett lennie annak kétes kimenetelével.
Most mutatunk néhány, sajtóba kiszivárgott változatot buktatóikkal együtt. Közös nevezőjük, hogy nem Magyarország vonakodása a legfontosabb mozgatórugójuk, hanem az, hogy senki nem akarja megfizetni egy olyan döntés árát, amit ideológiai és politikai rövidlátásból erőltetnek.
Magyarország kimarad az embargóból
Ez az egyik leggyermetegebb elképzelés az összes közül. Bár a mainstream ideológiai újságíróinak ez nem tűnt fel, nemcsak Magyarország ellenzi az orosz kőolajra kivetendő embargót, hanem minden olyan ország, amelynek gazdaságát padlóra tenné egy ilyen intézkedés. Köztük ott van Szlovákia, Bulgária, Ausztria is. Így Magyarország embargós kiközösítése tejesen felesleges, legfeljebb annyit érnének el, hogy még három-négy ország is hasonló „büntetést” követelne magának.
Ideiglenes mentesség és átállás-finanszírozás
A másik sokat emlegetett embargós elképzelés szerint néhány kiválasztott ország átmeneti mentességet kapna az olajembargó érvényesítése alól. Magyarország és Szlovákia esetén ez két és fél év, Csehországnál másfél év, mindenki másnak alapból hat hónap állna rendelkezésre a leválásra.
Csakhogy időközben a magyaroknak és a szlovákoknak felajánlott átmeneti mentességért bejelentkeztek a bolgárok és az osztrákok is, és a csehek sem elégedettek a csak másfél éves halasztásukkal. Arról nem is beszélve, hogy Nyugat-Európa nem örül annak sem, hogy a mentességgel a kiválasztott országok ideiglenes versenyelőnyre is szert tesznek az energiapiacon.
Itt érdemes kiemelni, hogy a nyugati országok azért ragaszkodnak görcsösen az egységes uniós embargóhoz, nehogy egyik-másik ország versenyelőnyre tegyen szert a többi tagállammal szemben. Ez egyébként az egész embargós vita legnagyobb mozgatórugója.
Arról nem is beszélve, hogy az olajfinomítás technológiai átállásához szükséges források biztosítását a nyugati tagállamok aligha támogatnák. Magyarul: nem akarják megfizetni az általuk (látszólag) szorgalmazott embargó gazdasági árát. Sokat elárul ez az uniós egységről, hiszen egyes tagállamok hagynák összeomlani a kelet-közép-európai gazdaságokat.
Olajvezetéken jöhet, hajókon nem
A legújabb embargós változat azt tartalmazza, hogy csak a hajókon érkező kőolajra lenne érvényes az embargó, a csővezetékesre nem. Ez a változat elvileg lehetővé tenné, hogy jelentős gazdasági károkat okozzon Oroszországnak, de élni hagyná a közép-kelet-európai országok gazdaságát is. Érdekes módon ez a kompromisszum a leginkább vitatottabb. Miért?
Két dilemma merül fel:
Megengedhető-e, hogy az olcsó csővezetékes kőolajjal versenyelőnyre, a továbbértékesítésével pedig anyagi pluszbevételekre tegyenek szert az érintett országok?
Illetve, a döntés nem kelti-e azt a látszatot, hogy Putyinnak sikerült Európát megosztania a kétsebességű embargóval?
A Politico cikke igen szemléletesen mutat rá, hogy a tagállamok közötti valódi vita már nem arról megy, hogyan törjük meg a vétózók ellenállását, hanem hogyan ne szülessen olyan kompromisszum, ami bármelyik ország számára előnyt jelentene a többiek kárára. A csővezetékes kőolaj mentessége például paradox módon Németországot és Lengyelországot hozná helyzetbe az európai piacon a többiekkel szemben.
A már most kudarcként mutatkozó elhúzódó vitáért a felelősség egyértelműen az Európai Bizottságot terheli, amely a tagállamok kifejezett kérésére ellenére sem bírt magával, és a realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyva beterjesztette embargós terveit. Pedig nyilvánvaló volt, hogy ha a brüsszeli bürokraták elefántcsont tornyaikból hajlandók is megfizetni egy európai olajválság árát, a tagállamok és kormányaik biztosan nem.
Brüsszel már kihátrálna az embargóból, ám ehhez előbb bűnbakokra lenne szüksége, akiket felelőssé tehet az újabb orbitális politikai kudarcért. Mivel vaktában rohantak bele a vitába, most azért fő a fejük, hogyan zárják azt le úgy, hogy a látszólagos oroszellenes egység megmaradjon – és ne Orbán Viktornak legyen igaza – megint…
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
