Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Michal Dyjuk
Egyre húzódik Varsó és Brüsszel vitája az uniós újjáépítési alapból Lengyelországnak járó nem egész 40 milliárd euróról. Brüsszel alig leplezetten mondvacsinált okokra hivatkozva tartja vissza a forrásokat, annak ellenére, hogy a lengyelek teljesítették a korábbi kompromisszum rájuk eső részét, és törvényt módosítottak a vitatott bírói tanácsról. David Engels belga történészprofesszor szerint az EU úgy hiheti, hogy most jött el a vissza nem térő lehetőség a gyűlölt lengyel kormány megbuktatásához. Sőt, ha az újjáépítési alapról van szó, bármit tenne Lengyelország, akkor is újabb és újabb követelésekkel állna elő.
A lengyel PAP hírügynökségnek kommentárt író Engels szerint
„Az EU részéről mindig újabb és újabb kifogások merülnek fel, amelyek elodázzák a kifizetéseket, és egyúttal folyamatosan nő a Lengyelországra kirótt pénzbírságok összértéke. Ennek nem csak az az oka, hogy az EU kasszája valószínűleg üres, hanem konkrét, jól körül írható politika szándék is van a háttérben”
fogalmazott a professzor.
Úgy véli, hogy Brüsszel egyrészt pénzügyileg zsarolja a lengyel kormányt és a lengyeleket, másrészt, a lengyel jogállami berendezkedés olyan átszervezését akarja kikényszeríteni, ami az országot intézményi káoszba taszítja, és amit természetesen csak egy balliberális, EU által támogatott új kormány tud majd helyreállítani – valószínűleg egy lengyelek fölé gyámként kiküldött uniós biztos vezetése alatt, ahogy az történt a hírhedt Trojka idején.
A Trojka 2011-től 2018-ig felügyelte a görög kormányt, amely pénzügyi válságba vezette országát és az eurozónát is. A Trojka ellenőrizte a görögöknek drasztikus megszorításokért cserébe juttatott 289 milliárd eurós csomagot. A Trojka az IMF-ből, az Európai Központi Bankból és az Európai Bizottsággól állt.
A lengyel kormány lekéste saját legfontosabb céljait
A történész szerint a lengyelek számára nincs „könnyű megoldás”, de eddig a lengyelek számára az egyetlen szóba jöhető stratégia az volt, hogy
- „engedményeket tenni ott, ahol a kompromisszum ésszerű és lehetséges volt,
- minél tovább elkerülni minden más ütközési pontot,
- kiépíteni egy széles összeurópai konzervatív szövetséget utat építve ezzel az uralkodó brüsszeli légkör megváltoztatásához,
- elmélyíteni a Három Tenger Kezdeményezést, hogy ellenpólusként szolgáljon a Berlin-Párizs tengellyel szemben,
- és végül elkerülni a függőséget Németországgal szemben, diverzifikálni a gazdasági kapcsolatokat, főleg Ázsia irányába. „
Engels azonban úgy látja, hogy a lengyel kormány csak az első két pontot (az engedményeket és halogatást) teljesítette maradéktalanul, a harmadikat (konzervatív szövetség) illetően is ért előrelépést, de túlságosan későn és túlságosan óvatosan.
A Három Tenger Kezdeményezés kapcsán viszont Varsó lényegében elbukott, a németektől való függőség leépítését pedig egyszeren figyelmen kívül hagyták, sőt, a lengyel kormány még dicsekedett is vele, hogy Németország sosem volt annyira fontos gazdasági partnere Lengyelországnak, mint most…
Engels azt is megjegyzi, hogy az USA valószínűleg nem érdekelt a lengyel válság kirobbantásában, annak ellenére, hogy Joe Biden amerikai elnök adminisztrációja nyilván jobban örülne egy balliberális kormánynak a jelenlegi konzervatív helyett.
Végül a történész azt fejtegeti, hogy egy lengyel-ukrán együttműködés hosszú távon akár meg is változtathatná a játékszabályokat, ugyanakkor egyértelmű, hogy hogyan dönt majd egy pénzügyi válságba kerülő Ukrajna, mikor egyik oldalon egy Varsó-Kijev magányos szövetség, a másik oldalon pedig az EU milliárdjai lesznek mérlegen…
wPoliticze.pl, Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
