Az orosz-ukrán háború egy éve: Íme, a konfliktus nagy vesztesei és nyertesei

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/LIBKOS

A orosz-ukrán háború egy éve rengeteg drámai fordulatot hozott, és továbbra sem lehet kizárni, hogy földrajzilag korlátozott marad. Tény azonban, hogy hatásai a világ minden részére kihatottak.

Oroszország az invázió első heteiben képtelen volt elérni céljait úgy, ahogy azt tervezte. Nem sikerült eljutnia Kijevig, északról kénytelen volt visszavonulni. Herszonra, a Donbaszra és Harkivra összpontosított. 2022 augusztusára Ukrajna stabilizálta a frontot, ellentámadást indított Harkiv irányába, és sikerrel járt, ugyanakkor délen nem sikerült visszagoglalnia Herszont. Az oroszok mozgósításba kezdtek, és 2022 év végére az oroszoknak sikerült stabilizálnia a frontot és újabb támadásba kezdtek.

A Geopoitical Futures elemzése szerint mindkét harcoló fél belső politikai harcok jeleit mutatja. Az ukrán kormányt korrupciós ügyek generálta személycserék rázták meg. Oroszországban az a hagyományos katonai vezetés és a Wagner-csoport között alakult ki ellentét, ahogy feszültség van az orosz vezérkar és a védelmi minisztérium között is. Ezek mind hatással vannak a harctéri teljesítményre.

   

De mi a helyzet a világ többi részén? Milyen hatással van a háború a konfliktuson kívül eső országokra?

Az USA reakciója törvényszerű volt, Washington nem engedhette meg, hogy Oroszország benyomuljon Európába, mert az veszélyeztetné dominanciáját. Stratégiájának központi eleme volt Európa összefogása Oroszország ellen.

Ennek részeként az Egyesült Államok csak 2022-ben 48 milliárd dollárnyi katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, benne szofisztikált katonai rendszerekkel és főleg komoly előnyt jelentő hírszerzési információkkal. Nem kérdés, hogy Ukrajna Washington támogatása nélkül nem tudott volna ellenállni az orosz támadásnak.

A GPF szerint az egyetlen dolog, amit az USA továbbra is vonakodik megadni Ukrajnának, az az amerikai élőerő bevonása a háborúba. Ennek oka, hogy Washington nem akarja eszkalálni a háborút, mert az „rendkívül népszerűtlen” lenne beföldön. Ma az amerikaiak 48 százaléka támogatja Ukrajna felfegyverzését, pedig tavaly májusban még 60 százalék volt ez az arány. Az amerikai polgárok nagyjából egyharmada ellenzi az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást.

A GPF azt is leszögezi, hogy

nem Kijevnek, hanem Washingtonnak van alkupozíciója ahhoz, hogy véget vessen a háborúnak. Az USA sokkal szívesebben rövidítené le a konfliktust, de ahhoz, hogy a tárgyalások sikeresek legyenek, erősebb pozícióra van szükség – ez magyarázza az anyagi támogatások tömegét, a példátlan szankciós kampányt.

Európa számára az ukrajnai háború kellemetlen ébresztő volt. A következmények közül a két legfontosabb Németország döntése Ukrajna Leopard tankokkal történő ellátásáról, valamint az EU elkezdett alternatív megoldásokat keresni az orosz energiáról való leválás után.

Az, hogy az EU egysége meddig marad fenn, attól függ, meddig húzódik a háború, és hogy Oroszország teljesen megszakítja-e az Európába menő energiaellátást. Ha ez utóbbi megtörténik, az EU tagállamai kénytelenek lesznek együttműködni, amelynek két fontos eleme az észak-afrikai energiahordozók és az USA-val folytatott jó viszony fenntartása.

A GPF elemzésében utalt rá, hogy amennyiben az EU egységes marad az oroszok ellen, akkor Washington segíteni fogja Európát a kihívások kezelésében (megjegyezzük, hogy ez egyelőre nem nagyon látszik – a szerk.). Ha az USA nem segít Európának, akkor az egység is felbomlik.

Minél tovább húzódik a háború, annál több feszültség alakul ki a tagállamok között és a tagállamok, valamint Brüsszel között – különösen magyar, lengyel és osztrák viszonylatban.

Kína és Oroszország szövetsége egyelőre több elméleti és ideológiai, mint gyakorlati elemet tartalmaz. Mivel a kínai gazdaság nagyban függ az amerikai importtól, ezért Peking bizonyos fokig kénytelen egyensúlyozni.

Moszkva azonban egyre inkább támaszkodik a kínai vezetésre és a kínai piacra. Kína tölti be a nyugati cégek távozása és bojkottja után maradt űrt is. A háború előtt orosz piacon árusító 60 autómárka közül csak 14 maradt meg, ebből 11 kínai. Az oroszok elkezdték bővíteni a Kína felé haladó gázvezeték-infrastruktúrát. Mindez segíteni fogja Moszkvát, hogy Európa helyett Ázsiára alapozza energiahordozói értékésítését.

Észak-Korea kihasználta az ukrán konfliktus miatti feszültséget, hogy saját fenyegető politikájának új lendületet adjon. Lőszert ad Oroszországnak, és az „amerikai fenyegetés” narratíváját próbálja erősíten az ukrán eseményekre hivatkozva.

India az egyik nyertese a konfliktusnak, érvényesítve azt az évtizedek óta folytatott politikáját miszerint az egyik nagyhatalmat kijátssza a másik ellen és fordítva. Ma sokat profitál az orosz energiahordozók Ázsiába történő átirányításából, de az sem mellékes, hogy India nem vághatta el magát Oroszországtól, mert az még mindig India első számú haditechnikai beszállítója. Az biztos, hogy az indiai-orosz kapcsolatok új szintre emelkedtek, ami többek között olcsó orosz olajat jelent az indiai gazdaságnak.

Mindeközben az amerikaiak igyekeznek oldalválasztásra kényszeríteni Indiát Ukrajnával kapcsolatban, de mivel India fontos ellensúly a kínai terjeszkedéssel szemben, Washington nem akarja túlfeszíteni a húrt Újdelhinél Ukrajna miatt.

A Közel-Kelet egyértelműen nagyobb nemzetközi mozgásteret nyert azzal, hogy az amerikai és orosz erők le vannak kötve Európában. A legnagyobb nyertese a régiónak Törökország, amely szintén egyensúlyozó politikát folytat, és közvetítőként próbál fellépni. Közben azonban a törökök megvetették a lábukat az orosz hátország déli bejáratánál, a Kaukázusban, illetve a Fekete-tenger medencéjében.

Irán az oroszok oldalán foglalt állást, és ma iráni drónok végeznek komoly pusztítást Ukrajnában. Cserébe Oroszország katonai harcerrel és tanácsadók hadával látja el, hozzáférést adott Iránnak szofisztikált orosz technológiákhoz és kereskedelmi hálózatokhoz is. Irán ma kevésbé elszigetelt, mint amilyen volt az orosz-ukrán háború előtt. És ez aggodalommal tölti el Izraelt, amely szeretné megakadályozni, hogy az orosz-iráni együttműködés ne eredményezze Irán megerősödését Szíriában.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, az USA legerősebb közel-keleti szövetségesei visszautasították Washington követelését arra vonatkozóan, hogy vegyenek részt Oroszország elszigetelésében. Sőt, ehelyett mindkét ország szorosabb kapcsolatot igyekszik fenntartani Oroszországgal – kihasználva a lehetőséget, hogy ellensúlyozzák az amerikai befolyást, főleg, hogy a Biden-adminisztráció kapcsolata a két országgal igen feszült.

Afrika a háború egyik nagy vesztese. A szankciók és a harcok élelmezési problémákat okoztak a kontinensen. Az orosz és ukrán gabona adta a kontinens gabonaszükségletének 44 százalékát. A korlátozott elérés és szankciók okozta drágulás miatt Afrika élelmiszer-ellátása súlyos károkat szenvedett. A háború háborút szül: az élelmiszerhiány nagy lökést adott a lázadó, militáns csoportoknak, akik élelem ígéretével toborozzák a férfiakat.

A GPF szerint azonban Afrika ismét a nyugati-orosz feszültség egyik ringjévé vált. Oroszország befolyást szerzett Malin, a Közép-afrikai Köztársaságban, Burkina Fasoba és Szudánban, ahol a Wagner-csoport biztosít a regnáló rezsimeknek biztonságot. Az afraikai országok segítenek Oroszországnak a szankciók megkerülésében.

Latin-Amerikát is megviselték a háború következményei. Az infláció miatt nőttek a szociális kiadások, hogy a kormányok ellensúlyozni tudják a megélhetési válságot. Az emelkedő kamatok és a romló gazdasági kilátások komoly kihívást jelentenek: a hitelből növelt kiadásokat nem lehet a végtelenségig fenntartani.

Az egyik érdekessége a háború hatásainak, hogy bár Latin-Amerika elegendő élelmiszert termel ahhoz, hogy a világ népességének egyhatódát gond nélkül ellássa, de a műtrágyaárak elszállása (amely az egyik első gazdasági hatása volt az orosz-ukrán háborúnak – a szerk.) a termőterületek csökkentését idézte elő, és rontotta a terméshozamokat. Így gyakoribbá váltak az élelmezési problémák, és nőtt a szegénység. (Aligha véletlen, hogy Brazília baloldali elnöke sem akar belekeveredni a háborúba – a szerk.)

Körkép.sk