Az ukrajnai háború egy éve mutatta meg igazán, mekkorát zuhant a Nyugat súlya a világban

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/ Evan Vucci

Ahogy arra korábbi cikkünkben rámutattunk, a világ számos pontja nemcsak nem állt be Ukrajna mögé (a nyilatkozatokat most hagyjuk, azok ingyen vannak, elsősorban a tényleges, anyagi vagy katonai támogatásról van szó), hanem vannak olyan papíron USA-szövetséges országok, amelyek elérkezettnek látták az időt, hogy bemutassanak Washingtonnak (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek). Ma már a fősodorbeli média is elismeri, hogy Ukrajna támogatásának globális koalíciója, amely az amerikai narratívában a Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjed, csak egy marketingfogás. Kijev mögött ugyanis csak az USA, Kanada, az EU, Japán és Dél-Korea áll.

Persze Szlovákiában, ahol a liberális narratíva uralja a szlovák nyelvű sajtó döntő részét, ezt jó ideig nem nagyon merték kimondani. Ma már azonban olyannyira nyilvánvalóvá vált a nyugati támogatások korlátja is, hogy lassan leomlanak a nyugati propaganda pillérei (ez nem jelenti azt, hogy az eddigi történések következményeivel nem kell majd együttélni – a szerk.).

Azt látni ugyanis, hogy a „globális dél” nem sorolt be Ukrajna mögé. Ide tartoznak olyan fajsúlyos országok, mint Brazília, India, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Mexikó, Kolumbia, Marokkó vagy Dél-Afrika. Sőt, ez utóbbi nemrég az oroszokkal és kínaiakkal végzett tengeri hadgyakorlatot.

   

És miközben Oroszország ellen a nyugati világ – néha vonakodva, kelletlen, de azért mégis – összefogott, a Nyugat súlya ezzel párhuzamosan elkezdett csökkenni a világban. Erre mutat rá az Európai Külkapcsolatok Tanácsának legutóbbi elemzése.

Ebben többek között azt olvashatjuk, hogy sok nem nyugati országban úgy vélik, véget ért a hidegháború utáni korszak, amely az USA és a Nyugat dominanciájára épült. Sőt, az elemzés azt írja, hogy megjelentek a „posztnyugati” világrend első kontúrjai.

Az elbizonytalanodás nem csak a Nyugaton kívüli országokban jelent meg. Az amerikaiaknak csak tíz százaléka véli úgy, hogy az amerikai dominancia túléli a következő tíz évet – az EU-ban ez az arány 7, Nagy-Britanniában pedig már csak 4 százalék.

Az elemzés azt is leszögezi, hogy a globális dél Oroszország és Kína felé fordul, és ennek egyetlen prózai oka van: elegük van a Nyugat dominanciájából.

Az orosz-ukrán háború keltette globális hullámok pedig lehetőséget adtak a globális délnek, hogy növelje saját befolyását és súlyát, és függetlenebbé váljanak a Nyugattól. Magyarul: az egypólusú világnak vége, a többpólusú világban pedig az egymással versengő nagyhatalmakat ki lehet játszani egymás ellen.

A Nyugat és a globális dél még abban sem nagyon értenek egyet, hogyan kellene kinéznie az új világrendnek. A Nyugat arra számít, hogy kétpólusú világ alakul ki, két hatalmi központtal: Kínával és az Egyesült Államokkal, akik majd egymással versenyeznek. A déliek azonban arra számítanak, hogy sokkal több hatalmi központ alakul ki, olyan országok felemelkedésével, mint Törökország vagy India. (A teljes listáért elég megnézni, mely országokat ostorozza a mainstream sajtó heti rendszerességgel.)

Ez azt jelenti, hogy a világ nagyobbik fele úgy véli, hogy a Nyugat már csak egy lesz a sok hatalmi központ közül, és lehet, hogy továbbra is a legerősebb hatalmi központ marad, de már nem lesz egyeduralkodó.

A déliek épp az orosz-ukrán háború idején tesztelhették le, mennyire működhet a jövőben a nagyhatalmak egymással szembeni kijátszásával érvényesíteni saját érdekeiket. Bizonyos kérdésekben az elmúlt egy évben olyan országok is szembementek a Nyugattal, akik korábban jobban igazodtak a Nyugat véleményéhez. Tipikus példa Oroszországgal és Kínával kialakított kapcsolatok fenntartása Washington kifejezett elvárásai ellenére.

Példaként ott van Brazília, amely nemcsak Oroszországot, de Ukrajnát is felelősnek nevezte meg háborúért, ráadásul semmilyen módon, még közvetve sem akar bekapcsolódni a konfliktusba. Szaúd-Arábia tavaly nem volt hajlandó növelni az OPEC-országok kitermelését, amivel nem csak magasabban tartotta az olaj árát (és vele az orosz olajét is), de még Joe Biden elnöknek (és az erkölcsi magaslóról kritizáló amerikai progresszívoknak) a félidős választások előtt.

India kereskedelme Oroszországgal rekordokat döntöget, Dél-Afrika tengeri hadgyakorlatot tartott Kínával és Oroszországgal.

A Dél legfeljebb a nyilatkozatok szintjén hajlandó elítélni Oroszországot, ám támogatni Ukrajnát, lemondani az egyre előnyösebb gazdasági kapcsolatokról nem hajlandó. A nyilatkozatok ingyen vannak, a gazdasági és nemzeti érdek teljesen más téma.

Ami pedig a nyugati sajtót illeti, ott is kongatják a vészharangot. A Le Figaro francia lap szerint az 1945 utáni, Nyugat által uralt világ Moszkva és Peking nyomása alatt fuldoklik. A Washington Post szerdán arról írt, hogy az orosz-ukrán konfliktus megmutatta az amerikai hegemónia valódi korlátait.

A Nyugat saját maga idegenítette el a világ többi részét. És ez nem ma kezdődött. Az Irak elleni amerikai háború kirobbanásakor George W. Bush elnök kijelentette, hogy aki nem velük van, az ellenük van. A Nyugat túl sok prosperitást Afrika számára sem hozott. És persze ott van a húsz évig épített afgán demokrácia esete.

A Dél, ha nem is fordul szembe a Nyugattal, de távolabb vonul tőle, hogy egyensúlyozni tudjunk az általa várt többpólusú világ hatalmi központjai között.

Lehet, hogy Oroszország súlyos gazdasági és katonai gyengeségei lelepleződtek, de az EU és az USA politikai súlyvesztésére is fény derült.

Körkép.sk