Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Vadim Ghirda

 

A kormány szerdán tudomásul vette a szlovák Külügyminisztérium idei évre szóló külpolitikai prioritásait összefoglaló dokumentumát. Ez már az első bekezdésben leszögezi, hogy Ukrajnát és az ellene folyó orosz agressziót tekinti a legfontosabb kérdésnek. Ehhez képest a szomszédságpolitika, a V4, Magyarország és a külgazdasági politika csak lábjegyzet. Ami még feltűnő, hogy a Külügyminisztérium az „értékalapú” külpolitika és diplomácia fontosságát hangsúlyozza. Ezt a kifejezést már a korábbi politikai narratívákból jól ismerjük, és erre szokás hivatkozni Európában, ha egy ország saját nemzeti érdekeit mellőzve hoz döntéseket a liberális főáramlatot követve.

 

A diplomatikusnak messziről sem nevezhető Rastislav Káčer vezetett külügyi tárca a 16 oldalas dokumentumban összesen 48-szor említi Ukrajnát. A külügy prioritásai között Ukrajna területi integritásának, nemzetközileg elismert határainak helyreállítása áll az elsőhelyen. A sorok közül kiolvasható az aggodalom, amit az okozhat, ha a háború miatt Európában erőszak útján sikerülne megváltoztatni a határokat.

 

A 2023-as évre Ukrajna kapcsán a szlovák külügy hivatkozásai azonban némileg zavarosak. Úgy értékeli ugyanis, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió fényében Szlovákia stratégiai érdeke a nemzetközi jog, az országok szuverenitásának, területi integritásának, a béke megőrzésének és Európa stabilitásának szavatolása. Ugyanakkor azt írja, hogy Ukrajna katonai támogatása „elemi értékeken alapuló elvi érdeke Szlovákiának”.

 

 hirdetes_400x285  

És ezen a ponton Ukrajna támogatását közvetlenül hozzákapcsolja a „transzatlani egység” megőrzésével.

 

A szlovák külügy támogatni fogja Ukrajna segítését és az oroszellenes szankciók fenntartását és bővítését.

 

„Erőfeszítéseink részét fogja képezni egy szélesebb globális koalíció kialakítása Ukrajna és a szabályokra épülő nemzetközi rend védelmére”.

 

olvasható a dokumentumban, amely szerint az orosz agresszió közvetlen fenyegetést jelent a Nyugatra és a liberális demokrácia modelljére.

 

Itt érdemes kiemelni, hogy a dokumentum az országok területi integritása védelmét taglalja, de egy szóval sem tér ki Szerbia és Koszovó esetére. Koszovó egyetlen egyszer sem említi, ami nem csoda, tekintettel arra, hogy Szlovákia egyike annak az öt uniós tagállamnak, amely nem ismerte el Koszovót önálló államként. Ugyanakkor Koszovó Szerbiából való kiválásának kérdését módszeresen elkerülte, és a szerb-koroszói kapcsolatok rendezése helyett épp csak megemlíti Belgrád és Pristina (Albánia fővárosa) közötti viszony javítását.

 

NATO

 

A NATO az egyik legtöbbször emlegetett kifejezés a dokumentumban (26 alkalommal írták le), és nem véletlenül. A külügy továbbra is a tagállamok szabadságának és biztonságának garantálójaként tekint a szövetségi rendszerre.

 

A külügy utalt Ukrajna NATO-tagságára is.

 

„A NATO vilniusi, júliusban esedékes csúcstalálkozóján Szlovákia támogatni fogja a tárgyalásokat a NATO és Ukrajna között a legmagasabb szinten, valamint a 2008-as döntés implementációját a Szövetség nyitott kapuk politikáját illetően”

 

(A NATO legnagyobb államai az invázió előtt nem mondták ki nyíltan, hogy nem veszik fel maguk közé Ukrajnát, és ez volt később az egyik legfontosabb orosz hivatkozási alap a háborúra – a szerk.)

 

Európai Unió

 

A külügy következő fő prioritása az EU, vagyis az Európai Unió (50 alkalommal írták le), amit azonban elsősorban az Ukrajna elleni orosz invázióval szembei erőként határoz meg, amyel ellenáll az orosz destabilizációs kísérleteknek és segít „visszaállítani a béke rendjét” a kontinensen. A dokumentum felveti az európai biztonsági architektúra kialakításának kérdését. A külügy azonban a közép-kelet-európai országoknak nyújtott biztonsági garanciák fontosságát emeli ki – szemben például a nyugat-európai országvezetőkkel, akik azt hangsúlyozzák, hogy Oroszország nélkül nem lehet európai biztonsági struktúrát kialakítani.

 

A szlovák külügy külpolitikai és diplomáciai idei gyakorlatáról sokat elárul, hogy a dokumentum 14 alkalommal emelte ki az „értékalapú” külpolitikát

 

„ami a demokrácia védelmére, a szabadságra, az emberi jogokra, a jogállamisági elvek érvényesítésére, a nemzetközi szolidaritásra és a nemzetközi jogra alapul”

 

A többi terület szinte csak lábjegyzet.

 

Szomszédságpolitika

 

A szomszédságpolitikában a külügyminisztérium Csehországot a legközelebbi partnerként emlegette, Lengyelországot stratégiai partnerként. Magyarország kapcsán a következőképp fogalmazott:

 

„Kétoldalú kapcsolatunk Magyarországgal továbbra is a kölcsönös tiszteleten és a kétoldalú előnyökre alapszik majd”

 

írják. Megjegyezzük, továbbra is kérdés, hogy a Káčer külügyminiszter „húzzatok a f…szba” kijelentése hogyan fér össze a dokumentum állításaival. Magyarország viszonylatában azt írják:

 

„Azokon a témákon kívül, amelyeknél érdekeink közösek vagy közel állnak, foglalkozni fogunk a nyitott kérdésekkel is a külügyminiszterek rendszeres egyeztetésének kereteiben”

 

Visegrádi Négyek

 

A V4-et 6-szor írta le a külügy a stratégiai dokumentumban, és kiemeljük, hogy csak a Slavkovi Hármak (Csehország, Ausztria, Szlovákia) után kerül említésre, és kevesebbet is foglalkozik a visegrádiakkal, mint a slavkovi formátummal.

 

A V4-ek kapcsán azonban szintén érezhető a liberális fősodor kéznyoma. A külügy megfogalmazása lényegében azt jelenti, hogy az együttműködést azokban az ügyekben fogják folytatni, ahol „mindegyik tagállam lakosai számára előnyös az együttműködés”. Magyarul, ez annyit tesz, hogy kompromisszumra, közös megoldásra törekvés Szlovákia részéről nem lesz, vagy erősen korlátozott lesz.

 

A sorok között ugyanis azt kell látni, hogy közös V4-es álláspontot nem lehet kialakítani a legfontosabb kérdésekben, ha csak azokról a szlovák külügy nem akar tárgyalni, mert nincs „teljes egyetértés”. Megjegyezzük, hogy a liberális és atlantista politikusok hosszú ideje próbálják szétvetni a V4-et, és akadályozni, hogy közösen tudjanak fellépni, mert így nagyobb súlyuk lenne a nyugati országokkal szemben. A szlovák külügyminisztérium az elmúlt három évben végig azon dolgozott, hogy a Visegrádi Négyek saját megoldással semmilyen európai fórumon ne fogalmazzon meg, helyette európai szintű megoldásokat sürgetett, és V4 súlyát pedig lekicsinyelte.

 

Beszédes az is, hogy a szlovák külügy prioritásai szerint a V4-nek „az emberi jogok, demokrácia, jogállamiság, jószomszédi kapcsolatok, az európai integrációs kötelezettségek és transzatlanti együttműködés védelmére kell alapoznia a működését”. Ezeket a kifejezéseket pedig jól ismerjük a nyugati narratívákból: a jogállamiság a liberális-demokrácia védelme, magyarul a nem liberális kormányok kényszerítése, az európai integrációs kötelezettségek pedig Brüsszel diktátumának elfogadására utal.

 

Migráció

 

A dokumentum röviden kitér a migrációra is, ahol azonban óvatosan úgy fogalmaz, hogy Szlovákia érdeke egy olyan európai migrációs és menekültügyi rendszer, ahol egyensúly van a szolidaritás és külső határok védelmének felelőssége között, példaként pedig az anyagi, személyzeti és pénzügyi segítségnyújtás lehetőségét említi – ez lefordítva annyit tesz, hogy a migránsok befogadása helyett legyen lehetőség más segítségnyújtási formát alkalmazni.

 

A teljes dokumentum itt tekinthető meg.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.