„Mindent vissza” helyett „semmit oda” – az ukrajnai háború megváltoztatta a NATO katonai stratégiáját

Nyitókép forrása: SITA/Russian Defense Ministry Press Service via AP

Az orosz-ukrán háború megváltoztatta a NATO katonai stratégiájának egyik lényegi elemét. Korábban az elrettentés azt jelentette, hogy az elfoglalt szövetséges ország számíthatott a többi NATO-tag segítségére területe visszafoglalására. Elsősorban itt az amerikai katonai beavatkozást kellett érteni. Ennek az időszaknak a The New York Times cikke szerint vége van, és merőben más elrettentésdoktrína alakult ki, amelyet az orosz-ukrán háború hívott életre.

Néhány évvel ezelőtt a NATO-t sokan „klinikai halál” állapotában lévő szövetségnek neveztek, többek között a francia elnök is. Az orosz-ukrán háború azonban mindent megváltoztatott, de sok mindenről le is rántotta a leplet.

Kiderült, hogy a Nyugat nincs felkészülve egy modern háborúra, mert nem kitartó anyagcsatára készült, hanem a technológiai fölényre és a szike módjára működő különleges egységekre akart alapozni. Ez bevált a gerillák és terroristák ellen, ám az orosz-ukrán háborúban nem. Az is kiderült, hogy a NATO anyagháborúhoz szükséges kapacitásait újra kell építeni, mert nincs elég lőszer sem Ukrajnának, sem Európának.

   

A problémákat jól jelzi, hogy tavaly ilyenkor még Oroszország teljes elszigetelését és a putyini rezsim felszámolását éltették a fősodratú lapok. Ma már azt is kétségbe vonják, hogy sikeres lehet az ukrán ellentámadás, és ha sikeres lesz, az változtat-e bármin is.

Tény azonban, hogy a NATO ettől függetlenül feleszmélt a klinikai halálból és lépéseket tett saját maga megerősítésére. Különösen nagy szerepet kap a keleti szárny megerődítése, ahova egyre több nemzetközi NATO-kontingens érkezik a védelmi elrettentés érdekében. Ezzel függ össze az, amire a NY Times felhívta a figyelmet.

Az eredeti felfogás az volt, hogy a NATO megtorlása volt az elrettentés eszköze. Ha egy szövetséges országot megtámad egy agresszor, számíthatott rá, hogy a kezdeti területi veszteségeit helyreállíthatja, amint megérkezik a lovasság, a szövetségesek hadereje.

Az ukrajnai tapasztalatok azonban elvették a kelet-európai tagállamok kedvét attól, hogy akár csak kis időre is orosz megszállás alá kerüljön területük bármilyen parányi része. És nem véletlen. Egy anyagháború elhúzódó, kétes kimenetelű és belátható időn belül nem rendeződő konfliktust okozna. És pont emiatt annak az országnak, amely agresszor áldozata lenne, olyan pusztítással kellene szembesülnie, mint amit Mariupolban, Bakhmutban, Harkivban és más ukrán városban láthattunk.

Ezt pedig azt jelenti, hogy az új NATO-katonai stratégia arra épül, hogy az ellenségnek még átmeneti lehetőséget sem szabad adni arra, hogy bármelyik NATO-tag területén megvesse a lábát. Ennek eredményeképp született a döntés arról, hogy az orosz határ mentén az amerikai és szövetséges erők több katonát akarnak állomásoztatni, hatékonyabb szervezésben, nagyobb követelményekkel.

Ez persze azzal jár, hogy az európai országoknak is rengeteget kell költeniük haderőfejlesztésre, méghozzá nem találomra kiválasztott tervek mentén, hanem a keleti szárny védelméhez igazodva kell döntéseket hozniuk.

A NY Times szerint korábban arról ment a vita, mennyi katona „túl sok” az orosz határ mentén. Ma már arról megy a vita, mennyi lehet az elég. Ez arra utal, hogy az elrettentés már nemcsak a megtorláson alapul, hanem azon, hogy látványos katonai erőket vonultat fel a NATO látható helyeken, hogy elvegyék Oroszország magabiztosságát.

Mi azért hozzátesszük, hogy a stratégia megváltoztatása bár teljesen logikus lépésnek tűnik, mégiscsak azt jelzi, hogy valójában a Nyugat sem hisz már Ukrajna győzelmében és határainak erővel történő visszaállításában. A gazdasági, szankciós megtorlásra és katonai támogatásra alapozó taktika kudarcot vallott. Oroszország nem győzött, de nem is omlott össze az elmúlt egy évben, a háború elhúzódik, az USA számára pedig Tajvan többet nyom a latban, mint Ukrajna. Minden jel szerint a viszonylagos egyensúly helyreállítása Európában a közép-kelet-európai országokon múlik majd.

Körkép.sk