Politico: Ukrajna újabb majdani forradalom előtt állhat

Nyitókép forrása: SITA/Genya Savilov, Pool Photo via AP

Joggal feltételezhetnénk, hogy elkezdődött a nyugati közvélemény újrakondicionálása. A mainstream sajtóban egyre nagyobb teret kapnak azok a vélemények, amelyek az orosz-ukrán háború lezárását firtatják – anélkül, hogy Ukrajna győzelmet aratna. Nemrég a mérvadó külpolitikai szakportálon, a Forreign Affairsben jelent meg terjedelmes cikk, mely Ukrajna győzelme nélküli kiegyezést szorgalmazott. Pár napja pedig a Politico közölt cikket arról, hogy ha véget ér a háború Ukrajnában, az országban egy újabb majdani forradalom alakulhat ki. Megjegyezzük, valószínűleg ez újabb ok a kijevi vezetés számára, ami miatt nem engedheti véget érni a háborút…

A Politico Inna Sovsunnal, a liberális EU-párti, ellenzéki Holosz párt képviselőjét kérdezte Ukrajna belpolitikájáról, aki a brüsszeli lapnak arról beszélt, többen is vannak Kijevben, akik szerint újabb felfordulás várható a háború lezárása után. Egy újabb, a 2014-es majdani forradalomhoz hasonló esemény. Akkor az oroszpárti Janukovics elnököt és az orosz befolyást űzték ki az országból – megalapozva a jelenlegi háborús konfliktust.

Bár a politikus csak óvatosan mert nyilatkozni, egyértelmű volt, hogy ezúttal Zelenszkij lehet a főellenség.

   

„A háború nagy reményeket váltott ki, és az emberek türelmetlenül fogják követelni a változásokat. Pénzt és igazságot akarnak majd, és a 2014-ben kiharcolt reformok befejézését. Mindezt nagyon gyorsan”

mondta. Amiről Sovsun beszélt, az teljesen logikus: a rengeteg szenvedésért cserébe joggal várnak arányosan nagy hozadékot. A valóság persze a legtöbb esetben más utat követ.

A Holosz politikusa szerint a háború utáni politikai viharban Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek lesz a legnehezebb igazodni az új feltételekhez, mivel ő „már a probléma részévé vált, egy autokratikus hajlamú vezetővé”. (Megjegyezzük, hogy a nyugati sajtó nem először ír Zelenszkijről úgy, mint aki háborús időkben kiváló vezető, de békeidőkben alkalmatlan).

Zelenszkij dilemmájának lényege, hogy míg folyik a háború, támogatottsága értelemszerűen nagy marad, de amint elmúlik az egzisztenciális veszély, népszerűsége zuhanni fog – akárcsak elnökké választása után, 2019-ben. A mélyponton 11 százalékos volt támogatottsága, miután menesztette a reformpárti miniszterelnököt, a legmagasabb pozíciókba pedig barátait és korábbi üzleti partnereit ültette. A korrupció elleni harc megrekedt.

Zelenszkijt a háború kitörése után többször megvádolták, hogy egyre autokratikusabbá válik, megsérti a törvényeket, politikai ellenségei ellen szankciókat fogadott el elnöki rendeletekben, természetesen az orosz agresszió elleni küzdelemre hivatkozva.

A Politico azt is megjegyzi, hogy négy hónappal az orosz invázió megindulása előtt Zelenszkij és közeli munkatársai érintettségére is fény derült a Pandora Papers offshore-botrányában. A Pandora a politikai vezetők és más prominens személyiségek vagyonkimentési machinációiról rántotta le a leplet. Zelenszkij offshore cégeket alapított még elnökké választása előtt, amelyekből később is jelentős összegekhez jutott hozzá.

Mindez egy dologra utal: ha a politikai ellenfelek ma még hallgatnak is Zelenszkij viselt dolgairól, a háború vége után meg fogják nyitni a kényes kérdéseket. Az elnök pénzügyein kívül például azt, hogy Zelenszkij miért hagyta figyelmen kívül a Nyugat hírszerzési jelentéseit az orosz invázióról.

A Politico több ellenzéki politikust és közszereplőt is megkérdezett az ukrán belpolitikáról, akik óvatosan és csak név nélkül mertek válaszolni. Azt mondták, hogy Zelenszkij elkerülhetetlen tűz alá kerül amiatt, hogy ő és régi haverjai hogyan kormányoztak a háború alatt. Úgy vélték, az ukrán elnök „irányított demokráciát” alakított ki egyetlen domináns párttal az invázióra hivatkozva.

A legtöbb ellenzéki politikus leszögezi, hogy támogatni kell a kormányt és fenn kell tartani az egységet Ukrajnában, ugyanakkor aggódnak a demokrácia jövője miatt, hiányolják a parlamenti felügyelet érvényesülését. Zelenszkij szerintük kihasználja a háború miatt kapott hatáskörét és a hadiállapotot, hogy még nagyobb hatalmat szerezzen. Irányítja a médiát, félreállítja a parlamentet, figyelmen kívül hagyja a törvényhozás felügyeleti szerepét a kormányzati pénzek folyósításakor. Nem lehet ellenőrizni, hogy a kifizetett összegek vajon az ukrán elnök üzleti szövetségeseinek zsebében landolnak-e vagy sem.

Olyan megjegyzés is elhangzott, miszerint Zelenszkij a külföldön kapott dicséretek miatt azt hiszi, „ő a világ első számú politikusa, Joe Biden csak alatta van, Macron és Scholz pedig sokkal alatta”. Zelenszkij nem szívesen osztozkodik a rivaldafényen, az elnöki iroda pedig ellenőrzi a közvélemény-kutatásokat közlés előtt, nehogy bárki megelőzze őt a sorban.

A Politico szerint a fenti problémák magyarázhatják meg, miért utasítja el Zelenszkij, hogy koalíciós kormány alakuljon Ukrajnában.

Zelenszkij védői szerint azonban az ukrán elnöknek nincs más választása. Nemzetállamot épít, így nem tehet mást, mint megkerülni az intézményeket, amelyek a különböző érdekek miatt gúzsba kötnék a döntéseket.

Mindenesetre, a Politico emlékeztetett, hogy Zelenszkij egyszer tett utalást arra, hogy a háború után az ország nem tér vissza a korábbi állapothoz, de ezt is akkor mondta, mikor tucatnyi tisztviselőt mozdított el korrupciós botrányok miatt egy hét leforgása alatt. Ráadásul a számonkérés nem belső indíttatásból, hanem egy oknyomozó újságíró cikke miatt kipattant botrány miatt történt meg.

Az ukrajnai helyzet ismerői szerint Zelenszkij részéről nem történtek áttörést hozó lépések a korrupció letörésére, bár Kijev felfogja annak kockázatát, ha komoly botrány robbanna ki a nyugati támogatások ellopása miatt.

Körkép.sk