Micskó András: De mit akar Tajvan?

Nyitókép: SITA

Az európai sajtóban elég tág teret kapott a hír, hogy Tsai Ing-wen tajvani elnök közép-amerikai körútja során hivatalosan „magánlátogatást”(!) tett az Egyesült Államokban, ha már egyszer úgyis „kénytelen volt” megtankolni repülőgépét, és ott, mintegy véletlenül, találkozott egy Kevin McCarthy nevű magánemberrel, aki mintegy véletlenül az amerikai képviselőház új elnöke. Biztos én is vele találkoznék egy amerikai magánúton véletlenül – hisz ilyen a véletlenek találkozása – bár nem rokonom, nem is ismerősöm, mint ahogy Tsainak sem.

Ehhez képest szinte semmit nem hallottunk arról, hogy Ma Ying-jeou, a tajvani Kuomintang párt volt elnöke, szinte ugyanabban az időben a szárazföldi Kínát látogatta meg! Pedig az esemény legalább akkora ritkaság, mint a tajvani tisztségviselők amerikai látogatásai.

Mi a helyzet Tajvanon?

   

Tajvanon jelenleg két párt vetélkedik a kormányzásért, az egyik az említett Kuomintang (KMT), a másik a – jelenleg a hatalmat gyakorló – Demokratikus Progresszív Párt (DPP), melynek (2022-ig) volt elnöke – no ki? – Tsai Ing-wen! Amíg tehát ez egyik volt elnök az USA-ban házalt, a másik Kínában látogatott! A DPP-t ’86-ban alapította három – honnan máshonnan – az Egyesült Államokból „hazatérő” kínai. Így aligha véletlen, hogy a párt ugyanahhoz az atlantista vonalhoz tartozik – az amerikai politikai és ideológiai iskolát egészen a woke-ig és az LMBTQ-ig követve –, ami Európában is pozíciókat foglalt és egyeduralomra tör. A beavatkozás lehetőséget, tudniillik magának a szigetnek az elszakadását persze nem (az akkoriban nem is létező) DPP „okozta”, hanem mai ellenfele, a Koumintang, Chiang Kai-shekkel, aki akkoriban a kommunista Mao Zedonggal (Mao Ce-tung) folytatott elveszített polgárháborúban szorult a tajvani szigetre.

Nos, Ma Ying-jeou, 2015 novemberében Szingapúrban már találkozott Xí Jìn-pínggel is. Találkozójukon kijelentette, hogy a két félnek meg kell szilárdítania az egy Kína elvével kapcsolatos konszenzust, és hozzá kell járulnia a kínai nemzet újjáéledéséhez.

Mostani látogatása során házigazdája Song Tao volt, a Kínai Kommunista Párt (CPC) KB és az Államtanács Tajvani Ügyek Irodájának vezetője. Song tolmácsolta Hszi Csin-ping üdvözletét és ebben hangsúlyozta, milyen fontos Ma Ying-jeou hozzájárulása a Tajvannal való kapcsolatok fejlesztésében. „A Tajvani-szoros mindkét oldalán élők egy és ugyanannak a családnak a tagjai” – mondta Song.

Válaszában Ma a szárazföld nagyon gyors fejlődését méltatta, „minden szempontokból – mondta – amelyek némelyikéről még csak álmodni sem mertünk”. Nagyra értékelte a nálunk olykor nevetségessé tett kínai COVID-kezelési megoldásokat is. „A város [Vuhan] hatékony COVID-19 elleni védekezési intézkedései már korai szakaszában megakadályozták a vírus nagyarányú terjedését, amely nemcsak a szárazföld, hanem az egész emberiség javára.”

Meglátogatta a Fudan egyetemet is, ahol 300 tajvani fiatal tanul. Mint mondta, több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy elősegítsék a szorosabb kapcsolatokat és az eszmecserét a szárazföldi és a szoroson túlról érkező fiatalok között, hogy kölcsönösen kezelni tudják aggályaikat, és együtt törekedjenek a Tajvannal való békére és „a kínai nemzet megfiatalítására”. Ez utóbbi formula nagyon udvariasan Xí Jìn-píng 2012-es, azóta fontossá vált tanulmányára utal, ami a „Kínai álom” megvalósításáról, azaz Kína naggyá tételéről, és az ahhoz vezető szorgalomról és munkáról szól, és ami a Hszi-korszak politikai ideológiájának megtestesítőjévé válva a hivatalos bejelentésekben is gyakran köszön vissza.

Vissza a gyökerekhez

Ami azonban a legfontosabbnak látszik, hogy Ma Ying-jeou családjával együtt meglátogatta nagyapja sírját a szárazföldi Hunanban. Ma elmondta, hogy az évek során mindig is szeretett volna ellátogatni ide és tisztelegni nagyapja emléke előtt, mert „az ősök tiszteletének ápolása nagyon fontos része kínai népünk etikai nevelésének.” Négy nővérével, a nemcsak megőrzött, de gondozott sír előtt, a hagyományos, az ősök tiszteletét kifejező szertartás keretében virágokat és gyümölcsöket mutatott be áldozatként, és – mint a kínai média hangsúlyozza – helyi dialektust használt a nagyapja tiszteletére felolvasott beszédében. Érkezésekor, amikor a helyiek „Isten hozottal” üdvözölték, a Xiangtanban született Ma, „helyi dialektusban” azt válaszolta: „A xiangtani fiú visszatért.”

Amit a nyugati sajtó elhallgat

A látogatás és Ma Ying-jeou programja nem véletlenül nem kapott teret a nyugati sajtóban. Az itteni politikai irányvonalnak ugyanis nem célja bemutatni, hogy az egykori „polgári” kormány képviselői, a Tajvani Köztársaság alapítói léteznek, és a mai tajvani politikai tér váltópártját reprezentálják. Ahogy az sem, hogy a nyugati közvélemény előtt világossá váljon, a tajvaniak jelentős része sokkal inkább hajlik a szárazföldi Kínával való együttműködésre, mint az amerikai függésben egzisztáló DPP „felvilágosult” álláspontjának támogatására, melynek kormányzati pozícióját az atlanti sajtó úgy mutatja be, mintha Tajvan kínaellenességében egyetlen, elszakadni vágyó, csakis az amerikai értékeket magáénak valló tömb volna.

Jó ha tudjuk, ez nem így van.

Micskó András