Az USA egyre keményebben fenyegeti a kínai gazdaság ütőerét. Újabb eszkaláció a láthatáron?

Nyitókép forrása: BelferCenter

A legutóbbi, Japánban megrendezett G7-es csúcs legnagyobb tanulsága, hogy már nem Ukrajnáról szól az amerikai külpolitika főiránya, hanem Kínáról. Annak ellenére volt szembetűnő a változás, hogy Volodimir Zelenszkij is részt vett a hirosimai találkozón. Kapott is ígéreteket amerikai vadászgépekre, csakhogy ezek egyelőre nem többek puszta ígéreteknél, és az optimista forgatókönyv is csak hónapokkal későbbre ígéri az első gépeket. De nemcsak a G7-csúcs, hanem az USA más országokkal kötött védelmi megállapodásainak sora is feltűnő. Kína egyre inkább bezárva érezheti magát. A kínai-amerikai vita leegyszerűsítve az amerikai dominancia fenntartását jelentő cél ütközése azzal, hogy Kína hozzá akar férni a kereskedelmi útvonalakhoz, amelyektől szigetek sora és az amerikai külpolitika zárja el.

Ferdinand Marcos Jr. Fülöp-szigeteki elnök május első felében látogatott Washingtonba, ahol kollektív védelmi megállapodást írta az amerikaiakkal. Néhány héttel korábban pedig aláírt egy olyan szerződést is, amely lehetővé teszi amerikai vadászgépek állomásoztatását a Fülöp-szigeteki bázisokon.

Nagyjából ugyanebben az időben Tajvan és Japán arról egyeztetett, hogyan hangolják össze katonai műveleteiket abban az esetben, ha Kína megtámadná Tajvant. Japánban egy ideje már ledöntötték a pacifista tabut a fegyverkezésről, és gőzerővel folyik a haderőfejlesztés. Egy Tajvan melletti védelmi csoport nyilván az USA-t és Dél-Koreát is magába foglalja – ha hivatalosan nem is, nem hivatalosan biztosan.

   

Három évvel ezelőtt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália létrehozta az AUKUS szövetséget, amelynek célja, hogy atomtengeralattjáró technológiát adnak át Ausztráliának – nyilvánvalóan Kína ellenében.

Védelmi megállapodást kötött az USA-val Pápua Új-Guinea is, ahova Joe Biden elnök is ellátogatott volna a G7-es csúcs után, ha közben nem kellett volna hazatérnie belpolitikai kérdések (adósságplafon) miatt. Antony Blinken amerikai külügyminiszter pedig kedden bejelentette, hogy védelmi megállapodást írnak alá Mikronéziával is, amelynek célja bevallottan Kína csendes-óceáni befolyásának visszaszorítása.

Elég nyilvánvaló, hogy az amerikaiak kezdik körbezárni Kínát. A kínai hadsereg túl nagy és túl erős ahhoz, hogy invázió fenyegesse az amerikaiak részéről. Csakhogy a kínai gazdaság nem tud létezni a csendes-óceáni kereskedelmi útvonalakhoz való hozzáférés nélkül.

Azzal például, hogy az ausztrálok francia dízeltengeralattjárók helyett amerikai atomtengeralattjárókat fognak üzemeltetni, képessé válnak Kína gazdasági ütőerét elvágni déli irányba. A Tajvan–Japán–Dél-Korea trió keleti irányba blokkol.

Az Egyesült Államok azonban nem elégszik meg a kulcspozíciók elfoglalásával. Technológiai korlátok közé akarja szorítani Kínát, hogy akadályozza hadserege további modernizációját. A Biden-adminisztráció ugyanis egyre bővíti az exportellenőrzési (értsd: exportkorlátozási) kötelezettség alá eső kínai cégek listáját. Ennek elvileg az lenne a célja, hogy az amerikai cégek ne adjanak el semmit Kínának, ami a kínai haderő megerősítésére alkalmas. A gond az, hogy ebben a megfogalmazásba szinte bármit bele lehet kényszeríteni, ami miatt Kína (joggal) a gazdasága ellehetetlenítését gyanítja.

És végül ott az Európai Bizottság 11. uniós csomagja, amelynek egyik eleme nyolc kínai vállalat exportellenőrzése (értsd: exportkorlátozása). Nyilvánvaló, hogy Európa amerikai nyomásra teszi kockára gazdaságát és megmaradt, egyre gyengülő versenyelőnyét.

Goerge Friedman amerikai politológus professzor úgy véli, hogy Kína nem fog támadni, mert a háború megnyitja a vereség kapuját Peking számára, ezért el kell fogadnia azt a realitást, hogy igazodnia kell az USA-hoz, hogy fenntarthassa gazdaságát.

Sokan azonban másképp vélekednek. Egyes elemzők szerint Kína tudja, hogy hamarosan demográfiai lejtmenetbe kerül, így ha valamit ki akarna harcolni a Csendes-óceán térségében, azt most kell megtennie (a most a következő évtizedeket jelenti). Az sem mellékes, hogyha az USA beszabályozza Kína mozgásterét és gazdaságát, azzal elégedetlenséget fog szítani Kínán belül. Ez pedig nem feltétlenül csattan majd a pekingi kormányon – az is előfordulhat, hogy egyre többen fogják úgy érezni, hogy ideje visszavágni az amerikaiaknak.

Körkép.sk