Nyugati elemző: Választás elé került a Nyugat Ukrajnában, az USA-nak ideje a tárgyalások irányába terelni a dolgokat

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Evan Vucci, Pool

Újabb, az orosz-ukrán háború lezárása vagy befagyasztása felé mutató cikk jelent meg a Foreign Affairs hasábjain. Samuel Charap politikai elemző, a RAND Corporation munkatársa szerint míg a Nyugat, de főleg az Egyesült Államok előre meghatározott végjáték nélkül kezdte Ukrajna támogatását Oroszország ellen, most válaszúthoz érkezett, és víziót kell kidolgoznia. Ez a vízió pedig a háború tárgyalások felé tereléséről szólhat.

Charap szerint ugyanis egyre világosabb, hogy a háború kimenetelét, vagyis a végjátékot a fegyveres konfliktus nem hozza el. Szavai egybecsengenek Orbán Viktor magyar miniszterelnök és a magyar kormány álláspontjával, miszerint ennek a konfliktusnak a harctéren nincs megoldása.

„Az Egyesült Államok és szövetségesei választás előtt állnak jövőbeli stratégiájukat illetően. A következő hónapokban megpróbálhatják a háborút a tárgyalás felé terelni, vagy éveket várnak még ezzel. Ha úgy döntenek, hogy várnak, a konfliktus állása változatlan marad, de a háború költségei, az emberi és anyagi költségek megsokszorozódnak”

írja Charap. Ezt kvöetően levonja saját következtetését:

   

„…a stratégia megköveteli az Egyesült Államoktól és szövetségeseitől, hogy fókuszt váltsanak, és elkezdjék elősegíteni a végjátékot”.

Ugyanakkor a rengeteg átadott nyugati technológia és a folyamatban lévő ukrán ellentámadás lehetőségei miatt sokan úgy vélik, hogy nem most jött el az ideje a tárgyalások kezdeményezésének. Charap azonban azt is leszögezi, önmagában már az is végletesen megterheli a nyugati kormányok erőforrásait, hogy esélyt adtak az ukránoknak egy sikeres ellentámadáshoz – és ez az ellentámadás ráadásul nem hoz katonailag döntő eredményt.

„Valójában még a frontvonal jelentős eltolódása sem vetne véget a konfliktusnak”

véli Charap. Szerinte az USA-ban arra számítanak, hogy Ukrajna legfeljebb Zaporizzsja és Herszon megyék egyes részeit tudja visszafoglalni a következő hónapokban.

„Kijev visszaszerezheti az irányítást olyan jelentős gazdasági eszközök felett, mint például a zaporizzsjai atomerőmű, Oroszország pedig újabb csapást szenvedne el katonai képességeire és globális presztízsére nézve, tovább növelve Moszkva számára a stratégiai katasztrófa költségeit”.

Charap szerint nem feltétlenül válnak be azok az európai remények, miszerint egy sikeres ukrán ellentámadás majd tárgyalóasztalhoz kényszeríti Putyint. A területveszteség önmagában nem vet véget a konfliktusnak. Putyin pedig újabb mozgósítást rendelhet el, fokozhatja az ukrajnai városok bombázását, vagy csak tartja a frontot, abban a meggyőződésben, hogy az idő neki dolgozik. (Hiszen Ukrajna nem önerejéből képes folytatni a háborút, kizárólag a nyugati támogatásnak köszönhetően, és ez Ukrajnát teljesen kiszolgáltatottá teszi – a szerk.).

Charap szerint a két szemben álló fél, Ukrajna és Oroszország még hosszú éveken keresztül megőrzi azon képességét, hogy a másikra katonai fenyegetést jelentsen.

Az elemző szerint Ukrajna „megérdemelné, hogy elkerülje” a hosszú, kimerítő és pusztító, akár egy évtizedig is elhúzódó háborút. Ezért úgy véli, hogy a nyugati kormányoknak stratégiát kell kialakítaniuk a háború lezárásáról.

„Tekintettel arra, hogy Moszkva és Kijev között továbbra is alapvető különbségek vannak olyan alapvető kérdésekben, mint a határok, az Oroszország és Ukrajna viszonyát normalizáló békeszerződés vagy átfogó politikai rendezés mégsem lehetetlen. (…) A nyugati kormányok és Kijev számára előnyösebbnek tűnhet a háború tárgyalás nélküli befejezése, mint az, ha egy agressziót alkalmazó állammal kell tárgyalniuk. De az ilyen intenzitású államközi háborúk tárgyalások nélkül nem érnek véget. Ha a háború kitart, rendkívül nehéz lesz visszaváltani egy alacsony intenzitású, lokalizált konfliktusra, mint ami a Donbaszban zajlott 2014 és 2022 között”

írja az elemző, majd kimondja azt, amit a liberális sajtó szentségtörésnek tart:

„Mivel tárgyalásokra lesz szükség, de a rendezés nem jöhet szóba, a legvalószínűbb végjáték a fegyverszünet (…), amely véget vetne az Oroszország és Ukrajna közötti forró háborúnak, de nem vetne véget a szélesebb konfliktusnak”

írja.

„Rövid távon ez azt jelenti, hogy továbbra is segítjük Kijevet az ellentámadásban, másrészt viszont párhuzamosan megbeszéléseket kezdünk a szövetségesekkel és Ukrajnával a végkifejletről. Elvileg az Oroszországgal folytatott tárgyalás kiegészíti, nem pedig kizárja a harctéren kifejtett nyomást. Ha Ukrajna területi nyeresége miatt a Kreml hajlandóbbá válik a kompromisszumra, akkor ezt csak egy működő diplomáciai csatornán keresztül lehet kideríteni”

fogalmaz Charap, hangsúlyozva, hogy minél később indul meg a diplomáciai kapcsolatfelvétel, annál nehezebb lesz a tárgyalások felé terelni az eseményeket.

Körkép.sk