Az EU meglepően mérsékelt hangnemben nyilatkozott a gaboni puccsról

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Yves Laurent

Augusztus 30-án gaboni katonatisztek egy csoportja, akik magukat az Állami Intézmények Átmeneti Helyreállítási Bizottságának nevezik, bejelentették, hogy átvették a hatalmat a közép-afrikai országban, lezárták a határokat, és átmenetileg felfüggesztették a kormányt, az alkotmánybíróságot, a szenátust és az országgyűlést. Bár nagyon úgy fest, hogy ez már a nyolcadik sikeres puccs Közép- és Észak-Afrikában, a nigeri államcsíny esetével ellentétben az EU rendkívül mértékletes nyilatkozatot tett. Nem biztos, hogy ez megfelelő válasz volt, de Brüsszelnek már alig van súlya a nemzetközi ügyeket illetően.

A gaboni katonák azután döntöttek az államcsíny mellett, hogy augusztus 26-án az országos választási bizottság kihirdette az eddigi elnök, Ali Bongo győzelmét, aki 2009 óta van hatalmon. Előtte apja vezette az országot, lényegében a Bongo-család 56 éve uralja az országot.

A hírek szerint az emberek nem nagyon bánják a katonai puccsot, lévén, hogy egy tekintélyelvű berendezkedésről volt szó, ahol a választási csalás, zsarolás, megfélemlítés a regnáló hatalom napi munkaeszköze volt. A hadsereg most azt ígéri, hogy megtöri ezt a trendet.

   

Ali Bongo és családja házi őrizetben van, nagyobbik fiát azonban súlyos árulással vádolják. Bár a fővárosban a puccs napján volt példa lövöldözésre, valódi nagy tömegmegmozdulásokra nem került sor, így egyelőre az sem kizárt, hogy Bongo elfogadja a sorsát, az ország külföldi partnerei pedig nem élnek szankciókkal az olajban gazdag, de így az olajbevételeknek rendkívül kiszolgáltatott országnak. A gaboni állami költségvetés harmadát a fekete olaj adja. 

Egyébkét Bongo az augusztusi választásokat 64 százalékkal nyerte meg, fő kihívója, az ellenzéki Ondo Ossa 30 százalék alatt szerepelt. Tekintettel azonban arra, hogy 2009 óta a választásokat változékony, néhol kifejezetten erőszakos eszközökkel befolyásolta a karhatalom, a fenti százalékokat nem kell komolyan venni.

Ami rendkívül feltűnő volt az egész ügyben, az az EU reakciója. Míg Brüsszel magából kikelve tiltakozott a nigeri puccs ellen, és az országnak nyújtott támogatásokat befagyasztották, ezúttal teljesen más hangnemet alkalmaztak.

Josep Borrell, az EU külügyi főbiztosa szerint a gaboni puccs köszönőviszonyban sincs a nigeri államcsínnyel, mivel Gabonban egy autoriter vezetőt egy manipulált választást követően buktattak meg, míg Nigerben a „demokratikusan megválasztott elnököt” váltották le.

Megjegyezzük, hogy a nigeri elnök afrikai szinten mérve talán tényleg demokratikusan megválasztott tisztviselő volt, de ettől még a nyugati és azon belül a francia energetikai szektor érdekeit szolgálta ki, bagóért árusítva az ország uránkészleteit. A jelenség persze egyáltalán nem egyedi Afrikában – és nemcsak a Nyugat, de Kína és Oroszország kapcsán is ugyanez a helyzet.

„A katonai puccs a helyzetet természetesen nem oldja meg, de ne feledjük el, hogy Gabonban a választás hemzsegett a visszaélésektől”

fogalmazott Borrell.

Más kérdés, hogy lenne-e bármi jelentősége annak, ha az EU más álláspontot képviselne. Jelenleg azt látni, hogy az európai hatalmak tehetetlenül nézik afrikai pozícióik elvesztését.

Az érem másik oldala, hogy a gaboni puccs növelni fogja más afrikai országok hatalmai köreinek az önbizalmát, meghozva a kedvüket az államcsínyhez. Ennek hatásai pedig beláthatatlanok lehetnek.

Körkép.sk