Radikális súlyvesztés: Így veszíti el Franciaország (és Európa) Afrikát

Nyitókép forrása: SITA/Ludovic Marin/Pool Photo via AP

Rohamosan veszít befolyásából Franciaország Afrikában, és a jelek szerint az egész Száhel-övezet kezd egyetlen hatalmas puccszónává alakulni, a viszonylagos status quo pedig káoszba fullad. Különösen igaz ez a volt francia gyarmatokra, de közvetve az egész nyugati világra. A blokkosodó világban a gyengébb, kiszolgáltatott országoknak oldalt kell választani, az afrikaiaknak pedig könnyű a választás.

A bne INtellinews vonatkozó elemzése szerint a könnyű választás oka az, hogy míg Nyugat-Európa nagy része gyarmattartó múlttal rendelkezik, addig Oroszországot ilyen előítéletek nem terhelik.

Emmanuel Macron hiába próbálta a közelmúltban elkerülni a francia befolyás leépülését azzal, hogy személyesen látogatta végig a frankofón (francia nyelvet használó volt gyarmati) országok kormányait, hogy összefogja őket „Oroszország ellen”. A legtöbb afrikai városban a francia gyarmatosítás ellen tüntető tömeg fogadta.

   

Nagyon sokat elárul Európa súlyvesztéséről az is, ahogy Félix Tshisekedi, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke Macronnal közös, élőben közvetíett sajtótájékoztatón beleszállt a francia elnökbe és Európába:

„Meg kell változnia annak, ahogy Európa és Franciaország bánik velünk, el kell kezdeniük tisztelni minket és másképp nézni Afrikára. Fel kell hagyniuk eddigi viselkedésükkel, és azzal, hogy paternalista hangnemben beszélnek velünk – mintha automatikusan nekik lenne igazuk velünk szemben”

fogalmazott a kongói elnök. Önmagában már, hogy ezt megengedhette magának következmények nélkül, elárulja, mennyire szorítja a franciákat az afrikai cipő. 

Macron ráadásul csak olajat öntött a tűzre, mikor (volt) gyarmattartói arroganciával reagált a június 26-i nigeri, majd az augusztus 30-i gaboni puccsokra:

„Ha Franciaország nem avatkozott volna be, ha akatonáink nem estek volna el Afrikában, ha [az iszlám terrorizmus elleni katonai műveletek] nem döntöttek volna Serval, majd Barkhane ügyében, akkor ma nem Maliról, Burkina Fasóról vagy Nigerről beszélnénk”

fogalmazott a francia elnök azokra az országokra utalva, amelyen mind korábbi francia gyarmatok voltak. Magyarul: Franciaország továbbra is igényt tart érdekeltségeire. A kérdés az, hogy képes-e érvényesíteni érdekeit. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy az oroszok beavatkoztak (ha beavatkoztak), hanem arról, hogy a volt francia gyarmatokon (is) rohamosan nő a népesség, de vele a nyomor is. A mostani globális válsághullámban pedig az elégedetlenség is, így csak egy katalizátorra volt szükség, hogy kibillentse a franciák helyzetét Afrikában.

Csak az elmúlt három évben 9 puccsra került sor a Száhel-övezetben.

Az elmúlt héten Franciaország, és a már katonai junta vezetése alatt álló megpuccsolt Niger között tovább nőtt a feszültség. A katonai junta először elrendelte a francia nagykövet kiutasítását az országból. Miután a franciák ennek a követelésnek nem tettek eleget, és Párizs nem ismerte el a hatalomátvétel legitimitását, a nigeri katonák elbarikádozták a francia nagykövetséget és elvágták a víz- és áramszolgáltatástól.

Szeptember 1-jén aztán a junta utasította a hadsereget, hogy erőszakkal távolítsák el a francia nagykövetet az országból. Az új vezetés felfüggesztett minden katonai megállapodást, ami lehetővé tette Franciaország számára, hogy 2000 „békefenntartót” állomásoztasson az országban. Mivel Párizs a katonákat sem volt hajlandó kivonni, tömegek támadták meg a francia katonai bázist.

Uránbiznisz

A nyugati elemzők nem kételkednek abban, hogy a fenti események katalizátora Oroszország volt, amelynek célja, hogy aláássa a francia pozíciókat Afrikában. Júliusban a Kreml Szentpéterváron látta vendégül az afrikai országokat, és bár Afrika 54 országából erős amerikai nyomásra csak 17 elnök vett részt az Oroszország-Afrika csúcson, összesen 49 ország képviseltette magát legalább külügyminiszteri szinten.

Az uránbiznisz fontos állandó a képletben. Az elmúlt években a 80 százalékban atomerőművektől függő Franciaország ugyan diverzifikálta uránigényét Nigerrel szemben, még így is a francia erőművekben használt hasadóanyag negyede-harmada a nigeri importtól függ.

Az elmúlt hónapok eseményei következtében Franciaország rohamosan egyre mélyebb függésbe kerül az Egyesült Államokkal szemben. A dolog pikantériája, hogy az USA épp a múlt héten ismerte el, hogy megduplázta az Oroszországból importált nukleáris hasadóanyagok importját. 

Itt nem csak magát az uránércet kell nézni. Oroszország a világ jelentős nyersurán kitermelője, de más téren is megkerülhetetlen: uralja az urán 235-ös izotóppá finomításának globális kapacitásait is. Ezért tartják sokan őrült ostobaságnak Ukrajna és gyakorta az EU részéről is felmerülő elvárását, hogy teljes embargót vezessen be Európa az orosz urániparra. 

Beavatkozás kellene. De hogyan?

Ami Franciaországot illeti, Párizs minden eszközzel igyekszik elérni, hogy a katonai juntát megdöntse, de láthatóan nem nagyon jár sikerrel. A Nyugat nem akar beavatkozni, mert attól tart, hogy neokolonizmussal vádolják meg, amely a multikulti Nyugat-Európaban, különösen Franciaországban súlyos belpolitikai következményekkel is járhat. Ezért Párizs kerülő útra kényszerült.

A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Szövetsége (ECOWAS) feladata elvileg az lenne, hogy a Nyugat helyett megtörje a puccsok hullámát. Méghozzá katonai beavatkozással, és bár az ECOWAS be is jelentett egy ultimátumot a nigeri junta irányába, egyelőre még nem tett lépéseket. Magát a szervezetet is súlyos belső viták osztják meg, ugyanis senki sem akar a francia érdekekért és katasztrofális következményekkel járó közép-afrikai háborút kockáztatni.

Mivel a franciák jajveszékelése üzletileg előnyös az USA számára, ezúttal a világ önjelölt ideológiai globális cenzora sem akar háborúzni a korábbi rend visszaállításáért. Persze, az USA sem sebezhetetlen Nigerben – drónbázisa van az országban, ami könnyen a francia bázis sorsára juthat, nem beszélve egy katonai beavatkozás anyagi vonzatairól.

Gabonban nem csak olaj van (volt)

Nigerhez nagyon hasonló a helyzet Gabonban, ami egykor a francia gyarmati birodalom ékköve volt. Ma Gabon az OPEC+ olajkartell tagja, tehát hatással van az olajár alakulására. Gabonban egy 56 éve uralkodó család hatalmát törte meg a katonaság – a családot többször vádolták a választások elcsalásával.

A lényeg, hogy Gabon elvesztése újabb nyersanyagveszteséget jelent a Nyugat számára, és nem csak az olaj miatt: Gabon a világ második legnagyobb mangántermelője, így kulcsfontosságú szerepe van a globális acélgyártásban, de más létfontosságú ásványkincsek kitermelésében is. 

Ahogy az oroszellenes szankciók Németországon keresztül éreztetik hatását egész Európában, úgy várhatóan az afrikai puccshullám káros hatásai Franciaországon keresztül begyűrűznek az EU-ba is.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az orosz-ukrán háborúval elindult globális folyamatok legnagyobb vesztese Ukrajna mellett Európa lesz.

Körkép.sk