Politico: Már senkit sem érdekel, mit akar Európa

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Fermin Rodriguez

Az elmúlt napokban lerombolt számtalan geostratégiai illúzió közül az Európában élők számára a legkijózanítóbb felismerés az, hogy már senkit sem érdekel, mit gondol Európa – írja elemzőcikkében Matthew Karnitschnig a Politico hasábjain.

A szerző szerint a világ számos pontján, Hegyi-Karabahtól Koszovón át Izraelig, Európát egy jószándékú civil szervezetként kezelik, amelynek anyagi támogatását szívesen veszik, de egyébként figyelmen kívül hagyják.

Az EU globális befolyása hanyatlóban van, miközben gazdasága is hanyatlik, a globális instabilitás idején pedig képtelen katonai erőt mutatni.

   

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által 2019-ben ígért „geopolitikai erőmű” helyett egy páneurópai csökevénnyé alakul át, amely bár bizonyos mértékű elégedettséget kínál a legfelsőbb köröknek, valójában kínos ellentmondások kakofóniája jellemzi.

„Ha ez durván hangzik, csak nézzük még az elmúlt 72 óra eseményeit: miután a Hamász lemészárolt több száz izraeli civilt, Várhelyi Olivér európai bővítési biztos hétfőn bejelentette, hogy a blokk azonnal felfüggeszti a 691 millió eurós segélyt, amit a Palesztin Hatóságnak küldene. Néhány órával később Janez Lenarčič szlovén biztons már ellentmondott magyar kollégájának, és kitart amellett, hogy a segély addig folyósítják, ameddig szükséges”

írja a szerző.

Az EU végül az ellentmondást azzal próbálta feloldani, hogy a támogatások „sürgős felülvizsgálatát” rendelte el, hogy az európai pénzek ne a terroristáknál kössön ki, ami azt jelenti, hogy eddig ilyen biztosítékok nem is léteztek. 

Aztán Josep Borrell, az EU külügyi főbiztosan már arról beszélt, hogy az EU-nak nem „nem kevesebb, hanem több támogatást kell nyújtania” a palesztinoknak.

„Vagyis mindössze 24 óra alatt a támogatások felfüggesztésétől a Bizottság eljutott a pénzek folyósításának növeléséig”

fogalmaz a cikk.

De hasonló ellentmondás Josep Borrell esetében is felmerült. Borrell a spanyol szocdemek politikusa, és korábban is olyan szintű kritikákat fogalmazott meg Izraellel szemben, hogy Izrael lényegében persona non gratának nyilvánította. Nem csoda.

Miközben Borrel elítélte a Hamasz „barbár terrortámadásét”, bírálta Izraelt a Gázai övezet elleni blokád miatt, és kiemelte a Hamászt megszavazó palesztinok szenvedését. Ez pedig szöges ellentétben volt von der Leyen kijelentésével, aki egyértelműen elítélte a Hamász támadását, és izraeli zászlót függesztett ki irodája homlokzatára.

Erre Clare Daly, egy baloldali ír EP-képviselő megkérdőjelezte von der Leyen legitimitását, és durván csendre intette.

Szintén beszédes, hogy Joe Biden amerikai elnök az izraeli események kapcsán felhívta Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság vezetőit. A listáról épp csak az EU vezetői hiányoztak. 

Aztán ott van az EU külügyminisztereinek ománi ülése, ahol az izraeli válságról egyeztettek volna, de Eli Cohen izraeli külügyminiszternek esze ágában sem volt részt venni rajta. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük az európai reakciókat, és azt, hogy néhány éve az EU még azon ügyködött, hogy korrekt kapcsolatokat hozzon létre Iránnal, amely közvetlenül támogatja a Hamászt. Josep Borrell spanyol külügyminiszterként 2019-ben még cinikusan úgy nyilatkozott: „Hogy Irán ki akarja irtani Izraelt? Nincs ebben semmi új”.

„Európának együtt kell élnie ennek a félrevitt politikának a következményeivel, valamint azzal, hogy a régió egyetlen demokráciájában, Izraelben, elvesztette hitelességét”

vonja le a következtetést Karnitschnig.

Körkép.sk