Tragikomikum: Így húzta csőbe önmagát Európa gázkérdésben

Nyitókép forrása: SITA/Evgeny Biyatov, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP

Az orosz-ukrán háború kitörése óta a nyugati liberális sajtó, Brüsszel és Washington minden követ megmozgatott, hogy Európa teljesen szakítson az orosz gázzal, és helyette az amerikaiaknak is jelentős forgalmat biztosító LNG-re (cseppfolyósított gázra) álljon át. A hátulütőkről, a hiányzó infrastruktúráról, a többször árkülönbségről akkor Nyugaton nagyokat hallgattak. Most azonban könnyen visszanyal a fagyi. Lényegében oda jutottunk, hogy az „orosz gáztól való függőség kockázatát” felváltotta a „globális gázpiaci árkockázat”. Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag kezelhető európai-orosz kereskedelmi viszonyt Európa feladott egy sokszereplős és ellenőrizhetetlen globális piacért, ahol sokkal nehezebb és költségesebb labdába rúgni. A helyzetet rendkívüli mértékben súlyosbíthatja a kibontakozó közel-keleti válság. Körkép-összefoglaló.

Mindannyian emlékszünk rá, hogy Nyugaton és a nyugati partnerek szavain csüngő szlovák kormány és sajtó nyilatkozataiban az orosz gázzal való teljes szakítás szükségessége szerepelt. Arra viszont már kevésbé emlékezhetünk, hogy bárki elárulta volna, milyen ára van ez a háztartások pénztárcáira és a gáztól függő gazdasági ágazatokra. Mert azt kényelmetlen volt bevallani.

Azzal, hogy Európa politikai és ideológiai okokból, minden gazdasági megfontolást félretéve, saját gazdaságát térdre kényszerítve, erőltetett menetben levált az orosz gázról, sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe került. Az orosz gáz részesedése az európai piacon ma már a 9 százalékot sem éri el – a háború előtt több mint 40 százalék volt.

   

Csakhogy Európa súlyos stratégiai hibát követett el, amit csak a döntések meghozatal után hónapokkal mondanak ki a szakértők. Aligha tévednénk, ha narratíva megváltozása mögött az ukrajnai háború leértékelődését és a közel-keleti feszültség felértékelődését látnánk. Mert így van.

Hol hibázott Európa?

Európa látszólag jól áll. A gáztárolók töltöttsége kifejezetten magas, az orosz gázt felváltó LNG-szállítások jelenleg stabilak, a kezdeti félelmek az LNG-terminálok hiányos kapacitásáról is túlzónak tűntek.

Csakhogy Európa kénytelen lesz súlyos árat fizetni az orosz gázfüggőség felszámolásáért. A gáz árát most már nem az európai-orosz viszony határozza meg, hanem a globális, ezer potenciális kockázatot rejtő globális piac.

„Európa nagy léptekkel halad abba az irányba, hogy a regionális függőséget lecserélje egy globális árfüggőségre. Ezzel egyelőre törékeny egyensúly alakult ki. Jó példa erre, hogy nemrég megugrottak az európai gázárak annak hatására, hogy az ausztrál LNG-üzemek munkásai sztrájkba kezdtek”

idézte az Index.hu Szekeres Esztert, a MET Central Europe portfólióoptimalizációs igazgatóját.

Mire célzott a szakértő? Korábban Európának elég volt Oroszországgal és a tranzitországokkal dűlőre jutni a gázellátás biztosításáért, ahol viszonylag jó pozícióból vágott neki a tárgyalásoknak. A csővezetékeket nem lehet elmozdítani, átirányítani a többet fizető vevőnek, és Európa jó alkupozícióban volt ár tekintetében is, hiszen Oroszország hosszú évtizedek óta elsősorban Európa irányába épített gázfolyosókat, és nem nagyon akart alternatívákat keresni.

Ez az orosz-ukrán háborúval megváltozott. A háború történései következtében Brüsszel és az LNG-bizniszben egyértelműen érdekelt Egyesült Államok rákényszerítette Európát, hogy igen fájdalmas gyorsasággal leváljon az orosz gáztól. Mit kapott cserébe?

Drágább LNG-t, mint az orosz, globális kockázatoknak kitett árazást. Az elmúlt hónapokban olyan távoli országok eseményei is befolyásolni tudták az európai gáz árát, mint az ausztrál LNG-terminálban zajló sztrájk, vagy most a közel-keleti feszültség. Európa immáron azon az áron kénytelen vásárolni gázt, amit a globális piac szab, és nem azon, amiben meg tud egyezni az infrastruktúra terén viszonylag kölcsönös függőségben lévő Oroszország szabott. Az LNG-t szállító hajókat akár az utolsó pillanatban is át lehet irányítani a többet fizető vevőhöz.

Európában is áll a bál

És persze Európán belül is komoly gondok vannak. A gáz árának elmúlt hetekben történő emelkedéséhez az észt-finn gázvezeték sérülése is hozzájárult. A finnek most LNG-vel kénytelenek pótolni a hiányt. Ukrajna szerződése a jövő évben jár le Oroszországgal, eszük ágában sincs hosszabbítani, ráadásul Ukrajna egyre nagyobb tranzitdíjat szab ki az orosz gázra.

Épp a napokban kavart igen nagy botrányt az a bolgár döntés, amely lényegében hadisarcnak megfelelő tranzitdíjjal sújtaná az Európa irányába menő orosz gázszállításokat. A sarc pedig közvetlen hatással lenne a magyarországi, szlovákiai és cseh ellátásra is.

És akkor jön a feketeleves

Mindezek a kockázatok és problémák azonban eltörpülnek a közel-keleti eseményekhez képest. A Hamász Izrael elleni terrorakciója óta 30 százalékkal ugrott meg a gáz európai ára az irányadó holland TTF tőzsdén. És nem véletlenül.

Izrael most szárazföldi műveletekbe kezdett a Gázai övezetben, amelyből várhatóan egy nagyobb offenzíva fog kibontakozni. Ha eszkaláció lesz, amely igen könnyen előfordulhat, a gázai válság térségbeli, többszereplős háborúvá fajulhat. A gáz ára már önmagában ettől is meglódulna, de lehet ennél sokkal rosszabb is.

Ha a háborúba Irán is beszáll, valószínűleg elzárhatná a Perzsa-öböl kijáratát, a Hormuzi-szorost. Ebben az esetben pedig nemcsak a közel-keleti olaj, de a katari LNG-szállítmányok sem jutnának ki a nyílt tengerre, és újabb energiaválság robbanna ki.

Katar a globális LNG-kibocsátás 21 százalékáért felel, és ahogy Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője, biztonságpolitikai szakértő hivatalos Facebook-oldalán felhívta a figyelmet, Katar minden szállítmánya a Hormuzi-szoroson megy keresztül. 

És bár a katari LNG legnagyobb vevője nem Európa, mégis, Európa most már kénytelen a globális árképzéssel számolni, vagyis ha a közel-keleti válság fellöki a gáz árát a világ bármely részén, azt az árat lesz kénytelen az öreg kontinens is alkalmazni.

A helyzet olyannyira nagy kockázatokat rejt, hogy egyre több, egyébként mainstream lapban jelennek meg cikkek arról, hogy egy ilyen forgatókönyv ellensúlyozására Európának semmilyen más lehetősége nincs, csak az orosz gáz.

Durva irónia és tragikomikum. Ugyanakkor rengeteg oroszbarátnak és Putyin trójai falovának kikiáltott politikus és szakértő felhívta a figyelmet az orosz gázról való leválás összetettségére és veszélyeire. Európa azonban – és ezt is tényként ki lehet jelenteni – egyszerűen nem tudta érvényesíteni saját érdekeit Washingtonnal szemben.

A valódi kérdés az, hogy ha végül tényleg az orosz gázzal kell kiegészíteni az európai ellátást, erre az oroszok is hajlandók lesznek-e azután, hogy nyugat-európai politikusok egész sora már nyíltan Oroszország darabokra szakítását és felbomlasztását tűzte ki célul Ukrajna kapcsán…

Körkép.sk