Washington Post: ukrán ezredes állt az Északi Áramlat gázvezeték elleni szabotázsakció mögött

Nyitókép forrása: SITA/Swedish Coast Guard via AP, File

Egy magas rangú katonatiszt, volt hírszerző, számos sikeres merénylet és szabotázsakció kitervelője és megvalósítója, Roman Cservinszkij állhatott az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek elleni tavaly őszi szabotázsakció mögött. Legalábbis ezt állítja ukrán és amerikai forrásokra hivatkozva a The Washington Post.

A lap mindezt úgy tálalja, hogy a tiszt szerepe jelenti az eddigi legjobb bizonyítékot arra, hogy az ukrán katonai és védelmi felsővezetés részt vett az ellentmondásos akcióban (ami egyébként a szövetséges EU energiabiztonsága elleni merényletnek minősíthető – a szerk.). 

A dolog messze nem ilyen egyszerű, ahogy a Post bemutatja. Az Északi Áramlatok felrobbantásának hátteréről két narratíva létezik.

   

A szabotázsról röviden

Az egyik Seymour Hursh Pulitzer-díjas újságírótól származik, aki saját hírszerzési kapcsolatai révén azt tárta fel, hogy az Északi Áramlatokat az amerikai elnök parancsára az amerikai és norvég haderő robbantotta fel (megjegyezzük, egy nappal azután, hogy átadták a norvég-lengyel gázvezetéket), gazdasági megfontolásokból mindkettőnek érdekében állt, és a szabotázsról Olaf Scholz német kancellár is tudott.

Nem sokkal Hursh a konkrét módszert is leíró oknyomozásának megjelenése után a német, majd a rendőrségi és hírszerzési információkra hivatkozva azt közölte, hogy egy hatfős, ukrán hátterű csoport követte el a robbantást egy jachton közelítve meg a gázvezetékeket, majd búvárruhát húztak, és elhelyezték a robbanótölteteket.

A második forgatókönyvnek a szakértők nem sok hitelt adnak. Nem túl életszerű ugyanis, hogy hat ember, korlátozott eszközökkel, a világ egyik legjobban megfigyelt térségében észrevétlenül lemerül egy kritikus infrastruktúrához, amely 80-110 méter mélyen húzódik a tenger mélyén, majd elegendő robbanószert helyez el, hogy a betonba ágyazott acélcsöveket 50 méteres szakaszon megsemmisítse.

Nyilvánvaló, hogy a második, nyugati sajtóban sulykolt narratíva politikailag motivált. Főleg, hogy érdekes módon az amerikaiak tudni vélik, hogy Zelenszkij ukrán elnök nem tudott a műveletről, arról a katonaság döntött. Magyarul: a Nyugat Valerij Zaluzsnij vezérkari főnökre húzná rá a vizes lepedő, aki rendszeresen konfliktusba került a Nyugattal, mert a Nyugat saját stratégiai céljainak akarta alárendelni az ukrán hadműveleteket.

A Post információi a kevésbé hihető forgatókönyvnek dolgoznak alá. Eszerint Roman Cservenszkij volt a koordinátora a szabotázsakciónak, ő biztosította a logisztikát és a támogatást a hatfős csapat számára.

De ki az a Roman Cservinszkij?

A 48 éves Cservinszkij Ukrajnában rendkívül ismert, sokak által hősként tisztelt személyiség, nem mellesleg rendkívül ellentmondásos figura. Ennek ellenére a munkájához rendkívül jól ért, és ezt eredményei is igazolják.

Cservinszkij egy volt hírszerző tiszt, szolgált az SZBU-nál, majd a katonai hírszerzésnél (HUR), ezt követően pedig a Különleges Műveleti Erőknél (SZSZO).

Cservinszkij koordinált több sikeres merényletet és szabotázsakciót, amelyből Ukrajna profitált. A donbaszi oroszbarát szakadárok több vezetőjét lényegében az ő akciói során sikerült likvidálni, köztük Alekszandr Zaharcsenkót, a Donyecki Népköztársaság akkori elnökét.

Ő fogta el Volodimir Cemahot, aki a 2014-ben lelőtt maláj utasszállító ügyének vádlottja és tanúja is volt egyben, és aki egy ideig az oroszok védelmét élvezte. Cservinszkij azonban nem épp az ukrán politikai vezetés kedvence. Idén perbe fogták, mert egy tavalyi akciója rosszul sült el. Az volt a feladata, hogy győzzön meg egy orosz pilótát, hogy az orosz vadászgépével együtt álljon át, adja át a gépet az ukránoknak, cserébe pedig egymillió dollárt kap. Ám az ügylet lebonyolításának napján az oroszok az átadás helyéül szólgáló repteret lebombázták.

Ez a per azonba állítólag másról szól, és innen kezd igazán érdekessé válni. Cservinszkij ugyanis az ukrán lapoknak elmondta, hogy az ellene felhozott vádak politikailag motiváltak, mert ő és néhány társa nem volt hajlandó hallgatni a Wagner-ügyről.

Brutális kémjátszmák

A Wagner-ügy egy méltatlanul elfeledett botrány volt Minszkben a 2020-as fehérorosz elnökválasztások előtt. Akkor a nyugati sajtóban sokat írtak róla, hogy a Wagner-csoport orosz katonái megjelentek a minszki reptéren. Lukasenka puccskísérletet emlegetett, és a botrányt csak az elcsalt elnökválasztásokat követő tömegtüntetések és azok megtorlásai feledtették el.

Cservinszkij állítja, a minszki wagneresek ügye az ő akciója volt. Kosztur András elemzése szerint az ukránok Minszkbe csaltak több, Donbaszban Ukrajna ellen harcoló wagneres tisztet, egy nem létező venezuelai magánbiztonsági szolgálat nevében. Az volt a terv, hogy a wagneresek felszállnak a repülőtérre, az ukránok pedig műszaki hibára hivatkozva majd landolásra kényszerítik a gépet Kijevben, a wagnereseket pedig elfogják. Csakhogy a terv elbukott.

Az ukránok felelősségét a történtekben Kijev tagadta. Cservinszkij azonban egy ukrán talkshowban elmondta, hogy azért bukott el az akció, mert az elnöki palota figyelmeztette Lukasenkát. Azt állította, hogy az elnöki iroda vezetője, Andrij Jermak (aki Ukrajna második legbefolyásosabb embere jelen pillanatban) orosz ügynök. De más érdekes vádakat is megfogalmazott.

Zelenszkij, korrupció, utánunk a vízözön

Cservinszkij azt állította, hogy az ukrán vezetés tudta, hogy jön a háború, de nem tettek semmit, mert a háborús gépezetre ráépített korrupciós láncok működtetésével voltak elfoglalva. Zelenszkijéknek semmilyen kilépési stratégiája nem volt a háborúból, úgy voltak vele, hogy amint az oroszok elérik Kijevet, kapitulálnak. Nem voltak hajlandók kiadni a parancsot az egyik kulcsfontosságú híd megsemmisítésére, amit azonban az ott lévő egységparancsnok mégis megtett, és ezzel megállította az oroszokat. 

Cservinszkij szerint Jermak és társai a háború előtt módszeresen építették le az ország külső hírszerzését.

Mi folyik Ukrajnában?

A Cservinszkij elleni vádak az Északi Áramlatot érintő szabotázsakcióval kiegészülve belpolitikai forrongásra utalnak Ukrajnában. A háttérben egyértelműen sejthető, hogy a háború elvesztése egyre reálisabb és időben egyre közelebbi forgatókönyvvé válik, ami sokakat tesz idegessé. A katonai vezetés és a politikai vezetés között elmérgesedett a helyzet. Leegyszerűsítve, Valreij Zaluzsnij vezérkari főnök (az egyetlen olyan tekintélyű és támogatottságú személy, aki képes lenne levezényelni egy tűzszenetet és hatalomváltást) szembekerült Zelenszkijjel és a mögötte állókkal – mindenkivel, akinek a háború fenntartása, a vele járó ingyen nyugati pénz és fegyver igen jövedelmező biznisszé vált.

Zaluzsnij nemrég interjút adott a The Economistnak, ahol elmondta, hogy a győzelem nem valószínű, és hogy a felőrlő háborúban az oroszok előnyben vannak – s ezzel szembe ment Zelenszkij narratívájával. Néhány nappal később eltávolították a rengeteg sikeres akciót végrehajtó különleges erők főparancsnokát. Megint pár nappal később Zaluzsnij asszisztense meghalt egy „gránátbalesetben”. És most előkerül egy kiszivárgott információ, egy eleve Zaluzsnij ellen felépített narratíva kapcsán, Cservinszkijről.

Hogy ez a konfliktus politikusok és katonák között egy politikai összeomlás előszele lenne, nehéz megmondani. De nagyon is benne van a pakliban. A nyugati pénzcsapok letekerésével a hadigépezet legnagyobb politikai motivációja, a korrupció meg fog inogni, vele meginog a rendszer, ami még képes a politikai vezetés mögé kényszeríteni a hátország lakosságát. Egy ponton túl azonban szakadás jöhet, puha átmenet helyett pedig káosz, összeomlás lesz Ukrajna osztályrésze.

Körkép.sk