Van-e elég gazdasági ereje Szlovákiának a szuverenista politikához?

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Omar Havana

Szakértők szerint „kiábrándító” volt Szlovákia gazdasági fejlődése az elmúlt tizenöt évben, és már nem vesztegetheti tovább idejét a gazdasági reformok felpörgetése kapcsán. Robert Fico (Smer) kormányfő most először úgy került hatalomba, hogy üres az államkassza és katasztrofális állapotban van a közfinanszírozás.

Szlovákia kapcsán tizenöt évvel ezelőtt azt jósolta a The Economist, hogy hamarosan lekörözi a nagytestvér Csehországot. Míg Szlovákia egy főre eső GDP-ben a 2000. évben az EU átlagának 43 százalékán állt, 2015-ben 78 százalékra jött fel, míg Csehország 87 százalékon állt.

A fordulat mégsem következett be, és mára egy főre eső GDP tekintetében az uniós átlag 68 százalékára esett vissza, miközben a cseh adat 91 százalékra tovább javult.

   

Az alapvetően mainstrean vonalat követő Intellinews által megszólított szakértők Robert Fico előző kormányait és azok szociáldemokrata gazdaságpolitikáit hibáztatják az eredményért – tudomást sem véve a koronavírus és a háború körülményeiről, valamint a belpolitikai válságok soráról, amely nem a Fico-kormányok termékei voltak. A helyzet összetett, és Robert Fico talán először tévedt általa ismeretlen ösvényre.

Új helyzetben a Smer

A Smer kormányai rendszerint egyfajta status quo fenntartásában voltak érdekeltek, ahol a törzsválasztóik (nyugdíjasok, szociálisan rászorulók) érdekei részben érvényesülnek, miközben a gazdaság egy viszonylag stabil, de nem túl ambiciózus pályán mozgott.

A Smer azonban most teljesen új helyzetben van: most először került abba a helyzetbe, hogy nincs miből finanszírozni az egyensúly fenntartását. A költségvetést ugyanis szétszakítják az energiaválság kompenzációi, a szociális intézkedések, az államadósság költségei és a nyugati elvárások a katonai kiadások növelésére, miközben az uniós források csökkenése már látszik a horizonton.

A költségvetési hiány nagysága idén várhatóan a GDP 6,5 százaléka lesz, ami azzal fenyeget, hogy Brüsszel túlzott deficit eljárást indít Pozsony ellen – amit a technikraták de az ellenzék is arra használhat, hogy korlátozza a kormány uniós forrásokhoz való hozzáférését.

Nem mellesleg Szlovákiának jövőre megszorításokat kellene bevezetnie az EU Stabilitási és Növekedési Paktuma értelmében. Ez motiválta Ódor Lajos kormányát, amely szinte kizárólag Brüsszel portájához kötődő „szakértőkből” állt, hogy összeállítsa az elmúlt évek legbrutálisabb megszorítócsomagját.

A Fitch hitelminősítő nemrég „A-” – ra rontotta Szlovákia minősítését, jórészt a magas deficit és bizonytalan konszolidációs kilátások miatt. A háttérben azt a 2,5 milliárd eurós hitelköltséget kell látni, amit Szlovákiának fizetnie kell majd évente (!), ha a kormány nem csökkenti az államháztartás hiányát.

Kiadás-bevételi ellenérdek

A szakértők, amelyek ugyanarról a tőről fakadnak, mint az Ódor-kormány miniszterei, most azt kifogásolják, hogy a kormány első intézkedéseivel megnövelte az idei nyugdíjakat (600 millió euró), jövőre támogatni akarja lakáshitel-tulajdonosokat az emelkedő kamatokkal szemben, és ott van az energiaárak kompenzációja, amely 1,25 milliárd euróba kerül.

A valóságban Ladislav Kamenický a Smer pénzügyminisztere már megszorításokat is bejelentett adó- és járulékemelés formájában. Újra bevezetné a bankok extra nyereségadóját (336 millió eurós bevételt jelentene), és a második pillérből is átirányítana az állami nyugdíjalaphoz számos ügyfelet (365 millió eurós bevétel).

Kamenický jövőre egy százalék helyett csak fél százalékkal csökkentené a deficit nagyságát 5,9 százalékra a GDP arányában.

És bár a balliberális erőtérhez tartozó szakértők azt kifogásolják, hogy a konszolidáció nem kiadási, hanem bevételi oldalon valósul meg (tehát nem a szociális kiadásokat faragják le, hanem adókat vetnek ki), Szlovákia helyzete még az Intellinews szerint sem katasztrofális, mert európai mércével még mindig alacsony, 60 százalék körüli az államadóssága.

És bár a múlt havi államkötvény eladása magasabb kockázati felárak mellett zajlottak, a hozam (kamatköltség) még mindig 4 százalék alatti volt.

Régi adósság

Abban valószínűleg a külföldi lapok nem tévednek, hogy a smeres kormányok adósak maradtak a szükséges gazdasági reformokkal és átalakításokkal. A kormányzatok az elmúlt másfél évtizedben fejőstehénként használták az alacsony hozzáadott-értékű gyárakat és szolgáltatásokat, és alig történt valami a kutatás-fejlesztés és innováció területén, jobban fizető és nagyobb hozzáadott értéket képviselő ipari szegmensek meghonosításában.

Az ország termelékenységének, versenyképességének hanyatlásáról és az autóipar globális megrogyásának hatásairól már 2015 óta tudunk, és mindezt még egy elhibázott uniós szankciós politika, egy geopolitikai átrendeződés és brutális gazdasági verseny tetézi.

Az állam nem becsüli meg a kis- és középvállalkozói szférát, a koronavírus-járvány óta felgyorsult a középosztály leépülése. Az OECD országai közül Szlovákia a második legrosszabb helyet kapta az innovációs rangsorban.

Szintén nagy probléma az agyelszívás kérdése. Itt azonban fontos kiemelni, hogy a nyugati sajtóban és a nyugatos szakértők körében ez csak egy kifejezés annak alátámasztására, hogy szükség van a migrációra. A nyugati irányú elvándorlás megakadályozása sem a Fico-kormányoknak, sem a Matovič, sem a Heger kormányának nem volt opció. Emlékezzünk csak vissza, hogy a nyugati partnerek nyomására mekkora kivételeket adtak járvány idején a határ átlépésére Csehország és Ausztria irányába, főleg az ott dolgozó szlovák nővérek kapcsán, az osztrák és cseh egészségügyi rendszer érdekében.

A szlovák állampolgárok közel 10 százaléka él és dolgozik életvitelszerűen külföldön, és ez az arány az OECD-országok átlagának kétszerese.

A gond az, hogy nyugaton nem csak nagyobb fizetéstést, ígéretesebb karrierlehetőségeket kínálnak a szlovákiai diplomásoknak, hanem az is, hogy Szlovákiában vagy nincs elég munkalehetőség számukra, vagy a körülmények enyhén szólva sem versenyképesek.

A hiány már nem csak a diplomások esetében jelentkezik, hanem a szakmunkások szegmensében is, különösen az autóiparban.

És ha ez nem lenne elég, a reálbérek zuhanása a háború és a vele kapcsolatos válságok miatt kitart.

Ambíció van, erő nincs

Mindez arra utal, hogy a IV. Fico-kormány mozgástere messze nem olyan nagy, mint korábban volt. Nem véletlenül lengették be, hogy az energiaárak kompenzációjával jövőre kezdenie kell valamit a kormánynak, és a „kezdeni” kifejezés nyilván nem az árak lenyomását jelenti, hanem épp ellenkezőleg.

Mindez arra utal, hogy Ficoék szociálpolitika terén elsősorban a saját választói rétegeikre fognak összpontosítani, elsősorban a nyugdíjasokra. Nem lenne meglepő, ha jövőre a családtámogatások egy részét leépítenék és az önkormányzatok rovására hoznának pénzügyi döntéseket, miközben a teljes értékű 13. nyugdíj bevezetését keresztülvinnék.

Az nem reális eshetőség, hogy Szlovákia csökkentené a hadi kiadásokat. Egyrészt, a hadi kiadások növelése nyugati elvárás, másrészt, Szlovákia a saját hadiiparának felpörgetésében is érdekelt.

És ami még ennél is fontosabb, hogy Szlovákia a korábbiaknál sokkal jobban ki van szolgáltatva az uniós forrásoknak, így a Fico-kormány minimálisra próbája majd szorítani az uniós források blokkolásának esélyét. Ez az ellenzék és Brüsszel kezébe is komoly alkupozíciót ad, annak minden káros következményével egyetemben. A szorult helyzet kihasználása már el is kezdődött: az ellenzék kormányellenes tüntetéseket szervez, és lobbizik az uniós csapok elzárásáért, Brüsszel pedig már be is lengette a jogállamiság megsértésének narratíváját.

Robert Fico szuverenista politikája eddig csak narratívákban mutatkozott meg, tettekben alig. És ennek legfőbb oka, hogy Szlovákia gazdaságilag nem elég erős, hogy megvesse a lábát a fősodorral szemben.

Körkép.sk