Az atlantista GLOBSEC öt forgatókönyve Ukrajna sorsáról 2024-2025-ben (I. rész)

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Efrem Lukatsky

December első felében a GLOBSEC atlantista agytröszt közzétett egy tanulmányt, amelyben felvázolt öt forgatókönyvet Ukrajna és az orosz-ukrán háború kapcsán. Az elemzés figyelembe veszi az adott változatok hatását Közép-Kelet-Európára is, ennek ellenére a tanulmány leginkább azért érdekes, mert a GLOBSEC az amerikai külpolitika egyik fő narratívagyártója, nem kevés belpolitikai befolyással Szlovákiában. Nézzük, milyen sorsot jósolnak Ukrajnának a 2024-es és 2025-ös évekre.

Hibrid típusú harmadik világháború – 27,26 százalékos valószínűség

Az első forgatókönyv az egyik legsötétebb, amely a világ konfliktusos gócpontjainak fellángolását és a háborúk kiterjedését veszi alapul. A gócpontok között minden releváns, globális hatással bíró gyulladáspont ott szerepel, Ukrajnától a Közel-Keleten, Kaukázuson, Balkánon át a Távol-Keletig.

Ennek a forgatókönyvnek a kiindulópontja Ukrajna kudarca a háborúban, amit a nyugati támogatások drasztikus visszaesése  alapoz meg. A Nyugat egyúttal képtelen kellő mértékben elrettenteni Oroszországot, amely felbuzdulva az ukrajnai sikereken megpróbálja destabilizálni a világ tűzfészkeit, és súlyosbítani az energia- és élelmiszerválságot.

   

A GLOBSEC szerint az új hibrid háború tényleges harmadik világháború lenne, több, nagy intenzitású konfliktussal, ami a globális biztonság gyors erodálódását és gazdasági bénulást okozna. Európában nőne a mesterségesen provokált nukleáris katasztrófák veszélye (nem teljesen világos, a GLOBSEC univerzumában miért csak Ukrajna veresége esetén nőhet a nukleáris holokauszt veszélye, és miért felejti el módszeresen azt az eshetőséget, hogy katonai vereség esetén Oroszország atomfegyverhez nyúl – a szerk.). Oroszország humanitárius és ökológiai katasztrófákat próbálna meg kiprovokálni az egész kontinensen, és nem kizárt egy, a 2014-es Maidanhoz hasonló hatalomátvétel megindítása Ukrajnában.

A GLOBSEC azt jósolja, hogy Ukrajna katonai kudarca esetén az oroszok katonai erejük helyreállítása után növelnék a NATO keleti szárnya elleni fenyegetést. Az agytröszt politikai hitvallásának is eleget tesz, mikor Donald Trump republikánus volt amerikai elnök újraválasztását összekapcsolja ezzel az orosz fenyegetéssel.

Ugyanakkor az agytröszt szerint a fenti körülmények végső soron egy NATO-Oroszország konfliktushoz vezethetnek, először csak hagyományos háború formájában, ami idővel növelné a „nukleáris komponens” kockázatát is.

Ebben a forgatókönyvben a nemzetközi és transzatlanti szervezetek megbénulnak, az ENSZ, a Nemzetközi Atomenergiai Intézet, a NATO, az EU és az EBESZ is. A globális rend megingása miatt új háborúk törnek ki és frontok nyílnak: Kína-Tajuvan, India-Kína, India-Pakisztán, Irán-Izrael, Törökország-Görögország, Szerbia-Koszovó.

Oroszország megtámadhatja Grúziát, Kazahsztánt és Moldovát. Ezen felül borítékolhatóan hibrid jellegű katonai és hadiipari szövetségek jönnek létre: orosz-kínai, orosz-észak-koreai, orosz-iráni formációban vagy ezek variánsaiban.

A fenti forgatókönyv borúlátása azonban csak akkor indokolt, ha a NATO nem készül fel erre az eshetőségre. A GLOBSEC ebben a forgatókönyvben azt a válaszreakciót feltételezi, hogy a NATO-országok elkezdenek felkészülni egy NATO-Oroszország közti hagyományos (nem nukleáris) háborúra. Felélesztik és bővítik a hadiipari kapacitásokat, készleteket halmoznak fel, Ukrajna tapasztalatai és igényei alapján, az orosz energiahordozóktól való függést csökkentik és növelik a katonai kiadásokat az amerikaiak által elvárt 2 százalékra (a GDP arányában). Kiemeljük, hogy a GLOBSEC említést tesz az EU stratégiai autonómiájáról, de a „valódi” jelzővel illetve azt (az eredeti stratégiai autonómia elképzelés egyszerűen nem fér bele az amerikai külpolitika céljaiba, szemben azzal, ha Európa hadiipari gazdaságra áll át és viseli az ukrán konfliktus gazdasági és katonai terheit az USA helyett – a szerk.). 

Kiemelnénk, hogy ennek az igencsak pesszimista forgatókönyvnek a GLOBSEC 27,26 százalékos valószínűséget jósol. Bár valóban veszélyes mértékben benne van a pakliban egy harmadik világháború lehetősége, azt azért emeljük ki, hogy bőven vannak a tanulmányban olyan érvek, amelyek csak Ukrajna támogatásának további, végeláthatatlan és korlátlan mértékű fenntartására próbál ösztönözni. Többen között azzal a nem túl elmés hollywoodi húzással, hogy azt sulykolja: Ukrajna bukása elhozza a harmadik világháborút. Ha lehámozzuk róla a megszokott politikai narratívákat, akkor azt kapjuk, hogy a forgatókönyv szerint Ukrajna nem kap több támogatást és elveszíti a háborút, és ennek esélye 27,26 százalék. Eláruljuk, a forgatókönyvek közül ez a második legesélyesebb a GLOBSEC szerint. 

Még évekig húzódó felőrlő háború – 31,02 százalékos valószínűség

Ez a forgatókönyv a frontvonalak megdermedéséről és egy lassú, felőrlő háborúra való átváltásról szól (megjegyezzük, ez már lényegében kialakult, Valerij Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök el is ismerte – a szerk.). Ukrajna hosszan, bőven 2025. utánig húzódó patthelyzetbe kerül, győzelmi stratégia nélkül. Ennek a lehetőségnek Oroszország lenne a fő nyertese, mert időt nyerne újjáépíteni, átcsoportosítani és fejleszteni katonai erejét, így fennáll a veszélye egy újabb offenzíva-hullám megindításának. Mindez 2024 második felére időzítve, amikor az EU-t a uniós tisztújítás, az USA-t pedig az elnökválasztás foglalja le.

A NATO keleti szárnyán (Közép-Kelet-Európa, Baltikum, Finnország) fokozódik a biztonsági bizonytalanság, folyamatos a magas fokú hibrid és hagyományos katonai fenyegetés mértéke. Megnő egy NATO-Oroszország nyílt (nem nukleáris) háború kialakulásának kockázata, de messze nem olyan súlyos mértékben, mint az első forgatókönyv esetén. A nemzetközi jogrend leépül, az ENSZ, az EBESZ és a NAÜ súlyát veszti.

Az EU tagállamai közti szolidaritás megroppanhat (értsd: fellazul és végletesen megosztódik az EU – a szerk.), vagy legalábbi látványosan megnő a blokkon belüli szétfeszítő erő. Bár a nyugati támogatások többé kevésbé stabilak maradnak, ez idővel változhat. A potenciális rossz kimenetelek között szerepel, hogy az elhúzódó háború miatt az európai gazdaság kimerül, belpolitikai válságokba és társadalmi instabilitásba süllyed a kontinens. Ez azonban feltételezné, hogy még a káosz eluralkodása előtt annyira megnőne a társadalmi elégedetlenség, hogy a nyugat-európai országok nem lennének képesek Ukrajna támogatását fenntartani.

Kína magabiztossága lendületet kapna, megnőne a háborús feszültség a Távol-Keleten.

Rossz esetben Ukrajnából új menekülthullám indulhatna el Európa irányába, miközben az oroszok részsikereket érnének el a fronton. Fellángolnának az etnikai konfliktusok a Nyugat-Balkánon.

Ha megint lehámozzuk a politikai jellegű kijelentéseket, akkor azt kapjuk, hogy a forgatókönyv szerint Ukrajna támogatása egy ideig marad, de a felőrlő háborúban Európa kifárad, megvonja a támogatást, összeroppan a gazdasága, és politikai válságok hulláma söpri el a jelenlegi politikai elitet. Ez már egy életszerűbb elképzelés, bár van némi ellentmondás amiatt, hogy Ukrajna katonai és gazdasági támogatásának fenntartásában nem látnak gazdasági kockázatokat a GLOBSEC elemzői.

Patthelyzet, a frontok befagyásával, politikai-diplomáciai lezárással – 18,8 százalékos valószínűség

Ez a forgatókönyv már több diplomáciával és kevesebb harctéri megoldással számol. A frontok befagynak, tényleges patthelyzet alakul ki, Ukrajna 2024 tavaszán sem képes áttörést elérni, és technológiai fölényre sem képes szert tenni. Az év második felében felpörög az amerikai választási kampány, miközben Vlagyimir Putyint akkorra már valószínűleg újraválasztják.

Az amerikai elnökválasztás erős indulatai miatt újragondolják Ukrajna partnerei a stratégiájukat, ami Ukrajna katonai támogatásáról fokozatosan átvált a tárgyalásos rendezés támogatására. A nyilatkozatokban a háború tárgyalásos rendezésének narratívája kezd dominálni. Több forgatókönyv is terítékre kerül: Észak- és Dél-Korea mintája, NSZK-NDK megosztás (ez az eshetőség magában hordozza, hogy Ukrajna nyugati részét felvehetik a NATO-ba), a 2022. február 24. előtti állapot visszaállítása, de kemény orosz feltételek mentén, illetve negyedszer, Donbaszért a Krímet csereügylet. (A Krím-Dombasz cserének jelenlegi állás szerint semmi valószínűsége nincs, mert Oroszország a háború megindítása előtt is birtokolta a Krímet, Moszkva nem menne bele ugyanabba az állapotba, ami a háború előtt volt, mert ennél többet kell felmutatni két évnyi háborúskodás után. Ráadásul, az oroszok még mindig fenyegetésként tekinthetnek a jövőben nyugati pénzen újjápített ukrán haderőben – a szerk.)

Ukrajna kiterjedt biztonsági garanciákat kap a Nyugattól, cserébe védelmi, korrupcióellenes és gazdasági reformokat hajt végre.

A nemzetközi szervezetek végül megtalálják helyüket az új status quoban, megkezdődik az ENSZ Biztonsági Tanácsának megreformálása a vétójog korlátozásával (ez enyhén szólva is álomvilág, a vétójogáról senki sem akar majd lemondani, főleg nem Oroszország, Kína és az USA. Ha eltörlik a vétójogot, akkor a nagyhatalmak egyszerűen más fórumon fognak egyezkedni, az ENSZ pedig súlytalanná válik – a szerk.).

A GLOBSEC-nek abban valószínűleg igaza van, hogy egy megállapodást nagyon nehéz lenne Ukrajnára kényszeríteni, mert a lakosság nem biztos, hogy elfogadja a hatalmas emberáldozatok, és az oroszok miatti egzisztenciális fenyegetettség érzés miatt. Ha Ukrajna bármi többet kínálna fel, mint a 2022. február 24. előtti állapothoz való visszatérés, az megosztaná az ukrán társadalmat (valószínűleg, ez bármilyen forgatókönyv esetén bekövetkezik – a szerk.). 

Ez a forgatókönyv viszonylagos nemzetközi stabilitással számol, Ukrajna megmarad regionális konfliktusnak, és „alvó módra” kapcsol az amerikai elnökválasztás végéig.

A GLOBSEC első három forgatókönyvén túl vagyunk. Mindhárom Ukrajna számára kedvezőtlen kimenetelt vázol fel, vagyis – összeadva a valószínűségeket – közel 80 százalékos valószínűséggel Ukrajna számára kedvezőtlen forgatókönyv valósul meg még a mélyatlantista GLOBSEC szerint is. Cikkünk második részében az Ukrajna győzelmét jósoló forgatókönyveket mutatjuk be. Elöljáróban annyit elárulunk, hogy a GLOBSEC szerint éppen annyi esély van Ukrajna megszállt területeinek felszabadítására, mint a fenti harmadik, kiegyezéssel végződő forgatókönyvre. Ez megint politikai üzenet: két azonos esélyű forgatókönyvből egy nyugati politikus nyilvánvalóan azt választaná, aminél nem kell elismernie a kudarcot. Folyt. köv.

Körkép.sk