A háború jegelése, Európa hanyatlása, világrendváltás – Miről szól majd a 2024-es év a külpolitikában? (I. rész)

Nyitókép forrása: canva.com

Hamarosan búcsút intünk a 2023-as évnek, amely megannyi nehéz és vészjósló terhet örökít át a következő esztendőnek. Nem sokan vannak a releváns szakértők és politikai jósok közül, akik szerint a jövő jobb lesz, mint az idei. Legalábbis, globális értelemben biztos nem. Jelen cikkünkben arra keressük a választ, mi vár ránk a külpolitikában 2024-ben.

Orosz-ukrán háború – jegelés

Az ukrajnai dráma valószínűleg új irányt vesz. A nyugati mainstream sajtó lényegében tavasztól elkezdte átkondicionálni a közvéleményt az ukránok teljes és totális győzelméről a konfliktus „kisebbik rossz” befagyasztása irányába. Erről utalnak a Financial Times, a Geopolitical Futures, a Rand Corporation, a The New York Times és a Globsec előrejelzései.

A forgatókönyvek között természetesen ott szerepel még az ukránok további támogatása és a jelenleg az oroszoknak kedvező harctéri helyzet megfordítása is, de ennek valószínűsége jelenleg igencsak csekély.

   

Egyre inkább úgy tűnik, hogy már nem az a kérdés, mikor próbálják meg befagyasztani az orosz-ukrán háborút, hanem az, hogy azt milyen ütemezéssel tegyék meg.

Felmerült az „ukrán stratégiaváltás” lehetősége, amely lényegében arról szól, hogy az új amerikai elnök 2025-ös hivatalba lépése után tárgyalóasztalhoz ültetik az oroszokat (értsd: Ukrajnát). Európa Ukrajnának átadható katonai képességei kimerültek. Csak olyan technikával rendelkeznek a nyugati partnerek, amelyek nem alkalmazhatók jelentős eszkaláció nélkül. Az F-16-os vadászgépekből nem adnak át sorsdöntő mennyiséget Ukrajnának, és a gépeket ukrán repterek nem is tudják fogadni, így ezek használata erősen kérdőjeles.

Tűzszünet valószínű, a béke kizárt Ukrajnában, legalábbis a jövő évben. Ez azt jelenti, hogy a 2014-2021 közötti, alacsony intenzitású kelet-ukrajnai harcok szintjére „hűthetik le” az orosz-ukrán háborút, miközben az oroszellenes szankciós és gazdasági intézkedések folytatódnak – hiszen minden egyes ilyen lépés az amerikai gazdaság helyzetét erősíti Európa rovására. Az ukrán fronton továbbra is emberek fognak meghalni, de nem napi százak.

Az Európai Unió folytatja útját a szétesés felé

Az EU intézményrendszerei a szétesés felé tartanak. A legutóbbi uniós csúcson látottak arra utalnak, hogy olyan döntések születnek, amelyek nem egyeztethetők össze a tagállamok érdekeivel, sem a lakosság akaratával, ennek ellenére mégis megszületnek. Ez nem csak próbára teszi az EU-t, ez már a hanyatlás jele: ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök korábban utalt rá, félő, hogy olyan döntések születnek, amelyeket senki sem fog betartani, és látványos összeomlás helyett lassú és csendes agóniába süllyed Európa.

Jó példa erre Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése. Nem az a lényeg, hogy Magyarország távolmaradt a szavazástól. Sokkal inkább az, hogy a döntésre 26 tagállam rábólintott, majd egy-két nappal később már mindenki amiatt aggódott, hogy milyen hatással lesz saját gazdaságára Ukrajna esetleges uniós tagsága. 

De ugyanitt kell említeni a tagállami vétójog eltörlésére tett iszonyúan nagy erőfeszítéseket is, amelyek szintén az EU szétesése felé hatnak.

Szlovákia

A 2000-es évek első felében Szlovákiában sokan úgy vélték, hogy az ország elveszti a szuverenitását, mert a nagy tagállamok egyszerűen leszavazzák a kis tagállamokat. Akkor az Európa-pártiak rendre azzal érveltek, hogy ott van a vétójog intézménye és a Visegrádi Négyek ereje, az majd megakadályozza. 

Mára ott tartunk, hogy az Európa-párti, atlantista-progresszív, Brüsszelnek elkötelezett pártok és politikusaik (jelenleg ide tartozik az ellenzék és Ivan Korčok progresszív elnökjelölt) gőzerővel dolgoznak a vétójog megszüntetésének támogatásán. És ebbe a körbe tartozik Petr Pavel cseh államfő, valamint Donald Tusk lengyel kormányfő is.

A Visegrádi Négyeket is hatalmas külső liberális nyomással sikerült fellazítani. Ebben nagy szerepe volt az orosz-ukrán háborúnak, ahogy az Igor Matovič kormányának megbuktatása után  hatalomba segített Eduard Heger ex-kormányfő, Rastislav Káčer ex-külügyminiszter és Jaroslav Naď ex-védelmi miniszter regnálásának is. Mára hiába fordult a politikai szélirány Szlovákiában, Lengyelország elesett a Brüsszelből visszaexportált, a német globalisták meghosszabbított kezeként működő Donald Tusk miatt.

Így az a helyzet állt elő, hogy a szabályok, amelyeken az EU-ba vetett bizalom alapult és amelyek működését szavatolták, erodálódnak. A vétójogot minősített többséggel helyettesítenék, vagy már helyettesítették. Migráció tekintetében a nyugati tagállamok leszavazzák Közép-Európát. Szankciók esetében is átnyúltak a tagállamok feje fölött. Kölcsönfelvétel és külpolitikai döntések kapcsán szintén el akarják törölni vétójogot, hogy amerikai alapkezelők kezébe szippantsák ki az európai közpénzeket, amelyek igazgatótanácsában nyilván majd Európából kibukó európai politikusok is helyet kapnak.

A tagállamok közötti érdekellentétek tehát nőnek és fokozódnak. Minél több áldozatot követel Brüsszel „America first” kül- és gazdaságpolitikája, annál nagyobb az ellentét a tagállamok és az Európai Bizottság között. Ez a jövő évben látszólag fokozódni fog, de az autonóm és szuverén Európában gondolkodó országok nyilván esélyt fognak adni az év közepén esedékes EP-választásoknak és az új összetételű Európai Bizottságnak. Mindez azonban a választások eredményének függvénye. Ha nem történik változás, és továbbra is az amerikai kül- és gazdaságpolitikát szolgálók irányítják majd az európai intézményeket, az EU fellazulásának folyamata fel fog gyorsulni.

Az Egyesült Államok – egyelőre nem lesz polgárháború

Az Egyesült Államokban egyelőre nem lesz polgárháború. Bár a geopolitikai modellek szerint az USA épp most éri el azt a 80 éves ciklusát, amely általában egy nagy konfliktussal (külső vagy polgárháborúval) végződik. Benne volt a pakliban a polgárháború kitörése is, ám ez a releváns szakértők szerint továbbra is alacsony valószínűségű.

Az USA gazdasága ugyanis viszonylag jól teljesít. Az európai pénz hadiipar, az energiaágazat és zöld befektetések csatornái mentén az USA-ba vándorol. Az európai működőtőke és munkahelyteremtési kapacitás szintén Amerikai felé fordul, és sorra mondják le az európai beruházásáokat, miközben az európai vegyipar, nehézipar és autóipar lejtőre került.

Az amerikai közvélemény szélsőségesen megosztott, de aligha valószínű, hogy bárki hajlandó lenne meghalni Trump vagy Biden igazáért. Zavargásokra, és szélsőséges, feszültséget tovább fokozó esetekre ugyan az elnökválasztás közeledtével sor kerülhet, de ebből polgárháború nem lesz.

A vallásháborúvá emelt progresszív ideológiai harc, valamint az orosz-ukrán illetve izraeli-palesztin háború azonban csökkenteni fogja az USA irányába táplált bizalmat a világ többi részében – Európában is. Jelenleg az USA-t 40 ország támogatja Ukrajna felfegyverzésében. Ez messze nem globális összefogás. Az izraeli-palesztin háború kapcsán még ennél kevesebben állnak Washington mellet.

Ha Ukrajnában jegelik is a háborút, az azt eleve az amerikaiak hibájának tartó erők meg fognak erősödni. A közép-kelet-európai országok pedig fel fogják tenni a kérdést, hogy ha Ukrajnával ezt megtette a Nyugat, akkor vajon velük mikor fogja megtenni?

Ez azonban egy lassú folyamat, és aligha 2024-ben fog megrendülni az amerikai hegemónia. Arra viszont számítani lehet, hogy az USA-nak sokkal kritikus hanggal kell szembenéznie, mint idén.

Körkép.sk