Repedezik a progresszív háborús narratíva, nem akárhonnan jött tabudöntögető elemzés a háború kimeneteléről

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Evgeniy Maloletka

Figyelemre méltó elemzés jelent a Project Syndicate hasábjain a New York-i The New School nemzetközi ügyek professzora, Nyina Hruscsova tollából. Az írásra azért érdemes figyelni, mert a szerző szerint a Nyugatnak Ukrajna kapcsán figyelembe kellene vennie végre a realitásokat is, és főleg, mivel a Project Syndicate a Soros-hálózat része, ennek ellenére az elemzés számos Ukrajnával kapcsolatos progresszív narratívának ellentmond. Hruscsova három „valószínű forgatókönyvet” is felsorol, amelyből az egyik a NATO beavatkozása Ukrajna területén.

Leegyszerűsítve, Hruscsova szerint az Egyesült Államok és a Nyugat túltolta Oroszország démonizálásának narratíváját, ráadásul az Ukrán győzelemről és a szankciók eredményességéről szóló politikai retorika is rendre megbukott.

A szerző felhívja a figyelmet, hogy az USA évtizedek óta eltúlozza az orosz fenyegetés nagyságát, és egyszerre állította be gonosztevőnek és törékeny regionális hatalomnak.

   

„Ukrajna tavalyi (2022. februári – a szerk.) teljes körű orosz invázióját követően pedig az volt a feltételezés, hogy Oroszország és Vlagyimir Putyin rezsimje gyorsan összeomlik a nyugati szankciók súlya alatt.”

írta, majd burkoltan bírálni a kezdte a nyugati fősodort, amiért csak két elképzelésben tudott gondolkodni: „Putyin vagy napokon belül elfoglalja Kijevet és Ukrajnát ismét a Kreml bábjává változtatja, vagy Oroszország gyorsan vereséget szenved, és arra kényszeríti Pityinh, hogy kivonja csapatait és elismerje Ukrajna területének sérthetetlenségét”

„Ez segít megmagyarázni, hogy amikor Oroszország kezdeti offenzívája elakadt, az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson Kijevbe látogatva miért javasolta Ukrajnának, hogy csak harcoljon tovább, ahelyett, hogy a békemegállapodásról tárgyalna. Mert jobb volt hagyni Oroszországot veszíteni – gyengíteni az ország gazdaságát, kimeríteni a hadseregét és visszavonhatatlan meggyengíteni Putyin helyzetét – mint megjutalmazni az invázióért”

írja Hruscsova. De rögtön hozzá is teszi, hogy az „Oroszország veszít” narratíva mára megcáfolódott. A nyugati sajtó tele volt olyan állításokkal, hogy Oroszországnak nincs elég felszerelése, ami van, az elavult, nincs taktikája,

„a harctéren kívül pedig a nyugati szankciók fellázítják az embereket Putyin ellen, az elégedetlen tömeg majd betör a Kremlbe, hogy megint hozzáférhessenek az európai luxusretikülökhöz, vagy gyorséttermekhez. De senki gondolta, hogy az oroszok démonizálása az oroszokat a Nyugat ellen fordítja és hogy Oroszország képes lesz egy hosszú háborút fenntartani. Pedig pontosan ez történt.”

Indoklásul az elemzés kitér arra, hogy Oroszország továbbra is kihasználja a harctéren számbeli fölényét, miközben új harctéri stratégiát alakított ki és fellendítette a katonai eszközök gyártását. Belföldön minimalizálta a szankciók költségét.

„A hétköznapi oroszok számára a dolgok egyáltalán nem mennek rosszul. Az üzletek polcai jól fel vannak töltve, az éttermek nyüzsögnak, a nyugdíjak és a fizetések nőttek, igaz, nem annyira, mint az infláció, el eléggé ahhoz, hogy alátámassza a Kreml által támogatott narratívát, miszerint Oroszország keményen megvetette a lábát annak ellenére, hogy a Nyugat mindent bevet elpusztítására”

Hruscsova aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a nyugati vezetők nem képesek felismerni saját oroszellenes narratívájuk veszélyeit. Példaként pedig kiemelte, hogy ugyan a háború Oroszországban továbbra sem népszerű, mert a lakosság 56 százaléka támogatta a béketárgyalásokkal való lezárást, de mindössze 34 százaléka mondta azt, hogy ki kellene vonni a csapatokat Ukrajnából és vissza kellene adni a megszállt ukrán területeket. Mindeközben pedig Putyin támogatottsága továbbra is 80 százalék feletti. 

„Most már Joe Biden amerikai elnök sem azt ígéri, hogy az Egyesült Államok addig támogatja Ukrajnát, „ameddig kell”, hanem azt, hogy „ameddig csak tudjuk”.

írja a szerző, aki szerint igen valószínű, hogy Ukrajnának területekről kell majd lemondania, mert nem tudja megnyerni a háborút.

A három forgatókönyv

Hruscsova három fő forgatókönyvet vázolt fel elemzésében.

Az első, hogy a Nyugat újra elkötelezi magát Ukrajna támogatása mellett. Ennek azonban van két gyenge pontja. Az egyik, hogy politikai akadályai vannak a támogatás növelésének, az Egyesült Államokban a republikánusok, Európában „a magyar és most már szlovák” vétó lehetősége miatt. De ha még sikerülni is ezt megoldani, kérdés marad, hogy Ukrajna képes elég katonát felsorakoztatni a fronton.

A második forgatókönyv szerint a NATO beavatkozik az ukrajnai eseményekbe. Anélkül, hogy Hruscsova akárcsak felvetné a harmadik világháború igen valószínű lehetőségét, azt írja, hogy az a nyugati narratíva, miszerint egy ukrajnai orosz győzelem más országok elleni újabb orosz inváziókhoz vezetne, felhasználható arra, hogy indokolja a NATO beavatkozását Ukrajnában. Ugyanakkor hatalmas a kockázata, mert „felturbózza” az orosz Sztálingrád-effektust, és tömegeket mozgósítana Oroszországban a Nyugat ellen az anyaország védelmére. „A keletkező instabilitás pedig elnyelné Európát”.

A harmadik forgatókönyv szerint a Nyugat megtalálja a módját, hogy kommunikáljon a Kreml-lel. Oroszország nem sebezhetetlen, de nem is áll az összeomlás szélén, Putyin pedig még évekig hatalmon marad.

„Tekintettel arra, hogy Ukrajna valószínűleg nem fogja tudni visszaszerezni minden elvesztett területét, a Nyugatnak Ukrajna védelmének megerősítésére kell összpontosítania, miközben minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy érdemim tárgyalásokat folytasson a Kreml-lel.”

zárja elemzését Hruscsova.

Körkép.sk