Nagyot szólt a húszik elleni brit-amerikai bombázás. De mire lesz elég a lázadók ellen?

Nyitókép forrása: SITA/Maxar Technologies via AP

Parázslik a Közel-Kelet, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia pedig közösen mért csapásokat a jemeni húszi (húti) lázadókra, akik továbbra is fenyegetik a Vörös-tengeren a kereskedelmi hajókat. Korábbi elemzésünkben már írtunk róla, hogy a hútik aligha törnek meg az amerikai csapások miatt, sőt, belekalkulálták döntéseikbe Washington válaszreakcióit – és úgy értékelték, hogy minél több rakéta csapódik be Jemen területén, az annál nagyobbra korbácsolja Amerika-ellenes hangulatot a térségben. Sőt, az amerikai-brit beavatkozástól kezdődően nyíltabban támadhatják a nyugati hadihajókat is – hiszen már nincs miért visszafogni magukat. De mégis, mit tudnak elérni az angolszászok a Vörös-tengeren? Körkép-háttér.

Január 11-én az USA és Nagy-Britannia több mint 100 precíziós rakétával támadja a jemeni húti lázadók szárazföldi állásait, 60 célpontot semmisítve meg 16 különböző földrajzi helyen. A célpontok között volt parancsnoki központ, vezetési pont, lőszerraktár, rakétakilövő-rendszer, lőszergyártó-létesítmény.

Joe Biden amerikai elnök és az amerikai Központi Parancsnokság arra figyelmeztette a hútikat és így a mögöttük álló Iránt is, hogy az USA bármikor hajlandó megismételni a Jemenre mért csapásokat, ha folytatódnak a kereskedelmi hajók elleni támadások.

   

Erődemonstrációként pedig felfedték, hogy a USS Florida atomtengeralattjáró nem csak ott van a térségben, de részt vett a csütörtöki csapásmérő hadműveletben is.

Ugyanakkor sokat elárul, hogy alig voltak európai támogatói az angolszász műveletnek. Hivatalosan csak Ausztrália, Bahrain, Kanada és Hollandia (az uniós tagok közül egyedüliként) támogatta Jemen bombázását.

A húszik bejelentették, hogy az amerikai csapásokban 5 harcosuk meghalt, 6 pedig megsérült. Majd megtorlást helyeztek kilátásba és kijelentették, folytatják az Izraelbe tartó kereskedelmi hajók elleni támadásokat.

A Vörös-tengeren Prosperity Guardian néven védelmi missziót indítottak a nyugati országok a kereskedelmi flották védelme érdekében. Ebben érdemi szerepet az angolszász országok vállaltak, az európaiak igyekeznek távolságot tartani. A hútik azonban nem tartózkodtak a helyzet eszkalálásától, és január 9-én 21 rakétával és drónnal támadták a kereskedelmi hajókat. Az angolszászok bejelentették, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, és beavatkoznak. Két nappal később megindultak a brit és amerikai rakéták Jemen felé.

A Stratfor magánhírszerző ügynökség közlése szerint igen valószínű, hogy a hútik nem csak hogy intenzívebben fogják folytatni a kereskedelmi hajók elleni támadásokat, de célba fogják venni az amerikai és brit hadihajókat is.

A problémát az jelenti, hogy a hútik eddig megkímélték az LNG-t és kőolajat szállító teherhajókat, ezzel kvázi elismerve, hogy az energiahordozók kérdése és az olajár olyan téma, amire a Nyugat túlságosan érzékenyen reagálna. Ugyanakkor a mostani eszkalációval közelebb kerültünk egy olyan helyzethez, ami megnehezítheti a tankerek eljutását Európába.

Persze, a hútik sem cselekszenek ész nélkül. A hútik Jemen nyugati felét ellenőrzik, ahol a lakosság két harmada él. Lényegében egy évtizede folytatnak háborút a központi jemeni kormány ellen. Mivel Irán arra használja őket, hogy Szaúd-Arábiát harapófogóba fogja, a szaúdiak (nemzetközi misszió keretében) háborút folytatnak ellenük. Ez elmúlt évben viszont egész közel kerültek a békekötéshez és kompromisszumhoz.

A kérdés tehát most, hogy a hútik hajlandók-e feláldozni az előnyös békekötés lehetőségét a nyugatiak elleni fellépés oltárán. Magyarul: saját vagy iráni érdekeiket fogják előnyben részesíteni. Persze, a kompromisszumhoz az is kell, hogy a szaúdiak elég jó ajánlatot tegyenek a hútik számára.

Egyelőre úgy fest, hogy így lesz. Rijád mutatott rá hajlandóságot, hogy elismerje legitim politikai entitásként.

Mindenesetre, ha a brit-amerikai támadások után a hajók elleni húti támadások gyakorisága és mértéke csökkenni fog, azzal talán – egy időre – Washington és London is megelégszik, és az eszkalációs nyomás alábbhagy.

Körkép.sk