Az ukrán-magyar külügyminiszteri találkozó margójára: a jég adott, a kalapács a kezekben (Körkép-elemzés)

Nyitókép forrása: Ungvár, 2024. január 29. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter (b-j) sajtótájékoztatót tart megbeszélésük után Ungváron 2024. január 29-én. MTI/Nemes János

Szijjártó Péter  magyar külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Ungváron tárgyalt Andrij Jermakkal, az ukrán elnöki iroda vezetőjével és Dmitro Kulebával, ukrán külügyminiszterrel. Ilyen magas szintű politikai találkozóra a háború kitörése (2022. február 24.) óta nem került sor. A leglényegesebb jelzés azonban az, hogy a két ország közé egyesek által gondosan felépített jégfal továbbra is áll, ám a kalapács már a kezekben van, és csak a feleken múlik, használják-e azokat. A nyitott kérdések és Szijjártó retorikája pedig egyértelművé tette, hogy Ukrajna is tud tisztelettel, nem magaslóról beszélni más országok képviselőivel, ha van rá oka. És most van 50 milliárd oka. Körkép-elemzés.

Szijjártó ungvári útját ráadásul beárnyékolta az a halálos fenyegetés, amit még múlt héten fogalmaztak meg ismeretlenek a magyar külügyminiszternek célozva. Ezen csodálkoznunk nincs miért. A fenyegetés vagy azért született, mert a kijevi vezetés nacionalista politikája túl sok önbizalommal töltött el szélsőséges elemeket, vagy azért, mert egyeseknek érdekében állt meghiúsítani a két ország közeledését. Akármelyik elképzelés igaz, az csak növelte a találkozó fontosságát, és Szijjártó ennek fényében vállalta is azt. 

Különleges biztonsági intézkedések, magyar terrorelhárító kommandósok és az ukrán biztonsági szolgálat emberei biztosították a nagy sajtófigyelemmel kísért eseményt. Szijjártót húsz autóból álló konvoj kísérte, közte volt egy mentőautó is. Ez utóbbi Szijjártót, Jermakot és Kulebát elkísérte az ungvári Kálvária temetőbe is. Szijjártó a halálos fenyegetés kapcsán feltett újságírói kérdésre a találkozó után leszögezte, hogy kevés olyan ország van, amellyel olyan jól együtt tudtak működni a felek biztonsági szervei, mint ebben az esetben, és elismeréssel adózott mind a magyar, mind az ukrán hatóságoknak. 

   

Ám nagyjából ennyiben ki is merült az ukrán és magyar fél összhangja. Szijjártó jelezte, hogy a magyar álláspont Ukrajna katonai támogatását illetően változatlan, vagyis nem fog fegyvert szállítani Kijevnek.

A közös sajtótájékoztatón a magyar nemzeti közösség jogainak kérdése kapta a fő hangsúlyt, és itt volt tapasztalható a legnagyobb különbség.

Míg Szijjártó azt hangsúlyozta, hogy szeretné, mi több „elvárja”, hogy az ukrán fél a kárpátaljai magyarok jogállását a 2015-ös állapotra állítsa vissza, addig Dmitro Kuleba ukrán külügyér arról beszélt, hogy lényegében egy decemberi döntéssel a magyar kisebbség jogállása tisztázott, és Magyarország plusz elvárásokat fogalmazott meg.

Kuleba szándékosan ferdített. Az ukrán parlament által elfogadott törvény ugyanis csak befagyasztotta a decemberi jogállást, ami így nem romolhat tovább, de messze nem állítja vissza a kárpátaljai magyarok 8 éven keresztül rombolt jogait.

A magyar kisebbség jogállásának kérdéseivel ezentúl egy magyar-ukrán kormányközi bizottság fog foglalkozni. Magyarul: ez a kérdés továbbra is feszültséget okoz, de a bizottságosdival el lehet érni, hogy az ukrán és magyar politika szabadabban cselekedjen a viszonyuk javítása érdekében. Plusz, ez egyfajta garancia, ami fenntartja Ukrajna elköteleződését az ügy kapcsán azután is, hogy a küszöbön álló döntések az EU-ban Kijev pénzeléséről megtörténnek.

A találkozó talán legfontosabb következménye az vikt, hogy Ukrajna – kelletlenül bár, de – kénytelen volt egyenrangú félként beszélni a magyar külügyminiszterrel.

Sőt, le kellett nyelnie azt is, amikor Szijjártó a sajtó előtt úgy fogalmazott, hogy a kárpátaljai magyar nemzeti közösség jogait illetően Magyarországnak elvárásai vannak – nem kérései. És különösen érdekes volt, ahogy a Szijjártó mellett álló ukrán vezetők Viktor Mikita kárpátaljai kormányzó árnyékába kerültek, akit Szijjártó követendő példának jelölt meg a magyar-ukrán viszony jövőjét illetően. 

Az ukrán tisztviselők ezúttal (önmagukhoz képest) messze nem voltak olyan arrogánsak, mint szoktak lenni. Nem állították, hogy Magyarországnak muszáj támogatnia Ukrajnát, nem fenyegetőztek, nem keménykedtek. Mert akartak valamit. Ez a magyar külpolitika hajthatatlanságának és átgondoltságának a nagy sikere.

Ami a fenyegetőzést illeti, azért az nem maradt el. Ám ezúttal nem a magyar kormányt célozták meg, hanem a Mi Hazánk Mozgalom vezetőjét, aki Szijjártó ungvári látogatása előtt nem sokkal jelentette ki, hogy ha Oroszország legyőzi Ukrajnát, ő „egyetlen magyarországi pártként” bejelentkezik Kárpátaljáért.

A realitások talaján maradva, szögezzük le Toroczkai László kijelentése kapcsán, hogy vagy ennyire korlátolt a Mi Hazánk politikai gondolkodása, vagy szándékosan indulatokat akart kelteni, hogy meghiúsuljon a találkozó. Vagy, ami még rosszabb, a Szijjártó elleni halálos fenyegetésnek akart alágyújtani egy olyan nyilatkozattal, amitől a jelenlegi helyzetben minden ukrán zsebében kinyílik a bicska.

Kuleba meg is kapta a Toroczkai-nyilatkozat kapcsán a kérdést az újságíróktól, hogy mi erről a véleménye. Az ukrán külügyminiszter pedig kijelentette, hogy ha az oroszoknak beletörik a foguk Ukrajnába, akkor másnak is, mert „Ukrajna képes védekezni” az ilyen politikusokkal szemben.

„Értjük, hogy nem mindenki akar jó ukrán-magyar kapcsolatokat (…). Szeretném azonban kijelenteni, hogy ha Putyin foga beletörik Ukrajnába, akkor egyes magyar politikusok foga, akik hasonló kijelnetéseket tesznek, méginkább bele fog törni”

mondta. Majd emlékeztetett, hogy épp egy perccel Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyomatékosította, hogy Magyarország kiáll Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez a mondat a magyar kormánynál és a szlovák kormánynál is ugyanilyen megfogalmazásban jelenik meg. Sokan, főleg a liberális mainstream ezt úgy értelmezi, hogy ellentmondás van a korábbi állítások és jelenlegi hivatalos álláspont között. Valójában nincs. Ukrajna szuverenitása és területi integritása per pillanat nemzetközileg elismert határait jelenti.

Magyarország és Szlovákia kiáll ezek mellett, vagyis elismeri, hogy orosz agresszió történt (bárki bármit írjon, Orbán Viktor magyar kormányfő is elismerte). De ez nem jelenti azt, hogy kötelező lenne számára megvédeni Ukrajna határait pénzzel, paripával és fegyverrel, vagy adott esetben emberrel. Mert nem szövetségesek, a NATO pedig – egyelőre – hivatalosan nem áll háborúban.

A trükk ott van, hogy egy béketárgyalás után a nemzetközileg elfogadott határok már mások lehetnek, így a területi integritás is új határokat kap. Ellentmondás nincs, még akkor sem, ha a magyar és szlovák kormányból is hallani olyan véleményeket, hogy Ukrajna olyannyira ki van szolgáltatva a nyugati támogatásoknak, hogy nem szuverén ország. Egyszerűen arról van szó, hogy ha (hangsúlyozzuk: HA) lesz területi rendezés, az új értelmet ad Ukrajna területi integritásának.

Szó esett a potenciális Orbán-Zelenszkij találkozóról is. Ez azonban érezhetően nem kapott akkora hangsúlyt. Nem véletlenül. Nincs értelme úgy csúcstalálkozót összehozni, hogy az rossz vagy a korábbi helyzethez képest változatlan eredményt hoz csak, mert árt a kapcsolatokat. A héten lesz az az uniós csúcs, ahol kiderül, hogy Magyarország újra megvétózza-e az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatás tervét. Ami kulcsmomentum.

A mostani találkozó minden bizonnyal megpróbálta normalizálni az ukrán-magyar kapcsolatokat annyira, hogy Magyarország legalább fontolóra vegye az 50 milliárdos támogatás vétójának feloldását. És ez azért sokat elárul.

Például azt, hogy nyilván Kijev nem akart volna találkozót a magyar féllel, ha azt látja, hogy Brüsszel képes áttörni a magyar vétó falát. Kiderült, hogy nem képes.

Ez pedig arra utal, hogy valakik valahol azt tanácsolták valakinek Kijevben, hogy tessék leülni és tárgyalni a magyarokkal, mert a nyugati nagybácsik nem fognak mindent megoldani Ukrajna helyett, és véget értek azok az idők, amikor nyugatról kapott magaslóról lehet követelőzni. 

Még egy érdekességét ki kell emelnünk, ez pedig Andrij Jermak válasza az egyik újságíró kérdésére. Jermak leszögezte, hogy amíg „ez az elnök regnál”, vagyis Volodimir Zelenszkij van hatalmon, addig Ukrajna területi integritásának teljes visszaállítása a cél. Ebből két dolgot lehet kihallani: Jermak jelezte, hogy Ukrajna határainak helyreállítása csak Zelenszkijjel érhető el, illetve egyértelművé tette, hogy béketárgyalásokra Zelenszkijjel nem kerülhet sor.

Körkép.sk