A „szuverén” ukrán elnök előbb leváltotta, majd amerikai nyomásra visszavette a vezérkari főnököt

Nyitókép forrása: Körkép.sk

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a héten ellentmondásos információk jelentek meg Valrej Zaluzsnij tábornok, ukrán vezérkari főnök leváltásáról. Zaluzsnij, és Zelenszkij ukrán elnök között régóta igen feszült a viszony, ami most egy rendkívül vészjósló politikai játékban csúcsosodott ki. A Times információi szerint Zelenszkij tényleg leváltotta Zaluzsnijt, majd szuverenitása teljes tudatban, de azért amerikai és brit nyomásra visszavette őt. Közben megindult az oroszok téli/tavaszi ellentámadása, így Ukrajnát egyszeri feszíti szét a politikai harc, a háború és az állam alapvető válsága. Körkép-háttér.

A Times információi szerint Zelenszkij azért vonta vissza a vezérkari főnököt menesztő elnöki rendeletét, mert a kinézett utódok, név szerint, Olekszander Szirszkij, a szárazföldi erők főparancsnoka, illetve Kirilo Budanov hírszerzési igazgató egyike sem vállalta a megbízást.

A Times azt is közölte, hogy Zaluzsnij nyilvánosan nem jelentette be távozását, de közvetlen beosztottjaival közölte a tényállást. Ám abban a pillanatban, hogy a hír kiszivárgott az amerikai és brit illetékesekhez, Washington és London egyöntetűen nyomást gyakorolt Zelenszkijre, hogy visszakozzon. És a szuverén Ukrajna szuverén elnöke visszakozott.

Nem túl életszerű az elképzelés, hogy Szirszkij vagy Budanov egyszerűen nem vállalták Zaluzsnij pozícióját. Sokkal realisztikusabb arra gondolni, hogy a hadsereg része vagy egésze nem fogadta el őket új vezetőjeként és komoly esélye volt egy súlyos belviszálynak. Ne feledjük, hogy Zaluzsnij legközelebbi munkatársával tisztázatlan körülmények között végzett egy kézigránát, ami jelzi, hogy nagyon véressé fajulhat a mostani szembenállás.

Az sem kizárt, hogy sem Szirszkij, sem Budanov, akik mindketten Zelenszkij választottjai és közeli emberei, nem akarták a nyakukba venni épp az oroszok téli-tavaszi offenzívájakor a vezérkari főnökség hálátlan feladatát. Budanov egyébként igen szoros kapcsolatot ápol a britekkel.

Bármelyik forgatókönyv játszik is szerepet, az biztos, hogy Zelenszkij pozíciója egyre tarthatatlanabb. 

Hiába halasztották el a választásokat, sorra mondanak le Zelenszkij pártjának képviselői a mandátumaikról. A helyzet olyan súlyos, hogy Zelenszkij elveszítheti a parlamenti többségét, de még a kevésbé pesszimista forgatókönyv is arról szól, hogy nem lehet megnyitni az üléseket, mert nem lesz határozatképes a törvényhozás. A 450 fős Verhovna Rada jelenleg mindössze 400 képviselővel működik, a határozatképességhez pedig 226 mandátum kell. Zelenszkij pártja tehát esik szét. 

Zelenszkijnek pedig kezdetektől az a legfőbb problémája Zaluzsnijjal, hogy túlságosan népszerű és túlságosan is nagy megbecsülésnek örvend a katonaság és a polgárok körében. A bunkerében rejtőzködő és szónokló Zelenszkijt Nyugaton ugyan be lehet állítani hatalmas hősként, az ukránok szemében azonban a Zaluzsnij a sikeres ellenállás szimbóluma – minden nehézség ellenére.

Az elmúlt hónapok felmérései rendre 95 százalék feletti népszerűséget mutattak ki Zaluzsnij és az általa vezetett hadsereg számára. Ezzel szemben az elnöki palota és Zelenszkij népszerűsége vad lejtmenetbe kapcsolt. A hírekben ezt úgy próbálták ellensúlyozni, hogy csak a „civil” intézményekkel hasonlították össze az elnököt, ahol Zelenszkij első tudott maradni. Lemaradása a hadsereg mögött azonban egyre jobban nőtt mind a népszerűségi, mind a megbízhatósági rangsorok esetében.

Zelenszkij sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Zaluzsnijt. Ha leváltja, az nem csak azt jelentette volna, hogy a hadsereg meggyengül, hanem azt is, hogy a volt főparancsnok, a nemzeti hős civilben politikai riválisként jelenik meg Zelenszkijjel szemben. Feltéve, hogy közben nem robban fel az ő kezében is egy ajándékba kapott kézigránát, ahogy az asszisztensével történt.

Úgy tűnik, hogy Zelenszkij inkább előremenekült, és a leváltás mellett döntött. Méghozzá nagyon érdekes és ellentmondásos indokokra hivatkozva. A Washington Post értesülései szerint az egyik ok a félmillió fős mozgósítás kérdése. A Zelenszkij által uralt média azt sulykolta, hogy Zaluzsnij javasolta ezt a hatalmas számot, ám valójában ezt csak Zelenszkij állította, Zaluzsnij szerint ennyi emberről csak akkor lehet beszélni, ha több évre előre beleszámítják az elesettek pótlását, az új támadóhadműveletek igényét, stb.

Zelenszkij lényegében létrehozott egy politikai narratívát, amit Zaluzsnij meggyengítésére próbál használni. Ha a lakosságot nézzük, nyilvánvaló, hogy az lesz a kevésbé szimpatikus, akihez a félmilliós mozgósítás ötletét kötik.

Azt is tegyük hozzá, hogy a Washington Postnak nyilatkozó ukrán bennfentes szerint Zaluzsnij és Zelenszkij minapi találkozóján Zaluzsnij arról beszélt, hogy a hadseregnek 400 ezer emberre van szüksége, ami ellen Zelenszkij tiltakozott. Tegyük ezt azért kontextusba: a vezérkari főnök ezt a számot nyilván a háborús elvárások szerint határozta meg, és Zelenszkij volt az, aki tavaly ősz óta napi előrenyomulásokat akart elérni, és legkilátástalanabb helyzetben is védekezés helyett támadást követelt a katonáktól. A mozgósítás körüli politikai vita valójában politikai játszma, amit lehetetlen teljes mélységében átlátni.

A másik ok – ami egészen nevetségesen hangzik – hogy a nyugati szövetségesek és az ukrán lakosság kezd belefáradni a háborúba, ezért egy új vezérkari főnök pozitív változást hozhat ezen a téren is.

Az viszont teljesen komoly, és nagyon beszédes, hogy Zelenszkij Zaluzsnij minden közeli munkatársát és kollégáját el akarta távolítani a vezérkari főnökkel együtt.

A feszültség azonban nő, az ujjak a ravaszon. Zelenszkij pozíciója egyre gyengül, Ukrajna egyre kilátástalanabb helyzetben van, a harctéren nő a nyomás, Zelenszkik pártja a szétesés felé száguld, a hatalmi harcok a fogyatkozó nyugati támogatások miatt fokozódnak. Minden eddig a belviszály elszabadulásához, és úgy fest, hogy az orosz agresszió nyomása sem tudja sokáig egy oldalon tartani az ukrán vezetőket.

Körkép.sk