Nyitókép forrása: MSC

 

A hétvégén véget ért a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia, amelynek fókuszában ismét Ukrajna volt ugyan, de nagyságrendekkel más kontextusban, mint korábban. Elhangzottak a szokásos ukrán-párti szlogenek, ugyanakkor egyértelműen pesszimista hangulat uralkodott, amit sem a Politico, sem a kijevi kormány által ellenőrzött Ukrajinszka Pravda nem tudott tovább véka alá rejteni. Ez utóbbi egyetlen pozitívumként azt jegyezte meg, hogy a Nyugat legalább azt felfogta, hogy Oroszország ténykedése világháborúval fenyeget. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az ukrán lap nagyot téved, és a világháború emlegetésének teljesen más célja van.

 

A Politico arról ír, hogy korábban nem látott pesszimizmus uralkodott a Ukrajna kapcsán Münchenben, annak ellenére, hogy féltucat amerikai demokrata szenátort is meghívtak Ukrajna további támogatása mellett érvelni.

 

Bár felhívták a figyelmet, hogy Ukrajna elveszítheti a háborút, ha az amerikai 62 milliárdos támogatási csomagot a Kongresszus nem fogadja el, egyikük beszédében sem jelent meg még egy kezdetleges vízió sem arról, hogy Ukrajna hogyan győzhet. A legtöbb, amit ki tudtak facsarni magukból az amerikai megmondó-emberek az volt, hogy az amerikai támogatások megszavazása „új dinamikát biztosíthat a háborúnak”. Tegyük hozzá, hogy ez a kijelentés nem kevésbé elcsépelt és hiteles, mint az, hogy Ukrajna „értünk harcol”. A nyugati háborúpárti elit súlyos válságát azonban kiválóan megmutatja.

 

 hirdetes_400x285  

Már a Politico sem hallgatta el, hogy a meghívott nyugati szakértők Ukrajna kapcsán megkerülték a kérdést Ukrajna győzelmére és annak várható idejére vonatkozóan. A sorok között azonban az is kiolvasható, hogy a nyugati tisztviselők a saját maguk teremtette narratíva csapdájába estek: hihetetlen indulattal terjesztették, hogy Ukrajnának győznie kell és minden támogatást meg fognak adni, és most Ukrajna képtelen győzni a nyugati támogatások pedig elakadtak.

 

Már a politikai hárítás is megindult, és többen kijelentették, hogy Donald Trump republikánus elnök akarja „kisiklatni Ukrajna támogatási csomagjának javaslatát”, ami nem teljesen igaz. Bidenéknek elég lenne rábólintani arra, hogy az USA déli határainál feltartóztatják a migrációt, és a republikánusok nyomás alá kerülnének, hogy fogadják el a csomagot. Csakhogy Bidenék erre nem hajlandók, holott Ukrajna állításuk szerint a világ demokráciáiért harcol. Az ellentmondás már az ukrán sajtónak is feltűnt.

 

Az Europska Pravda is foglalkozott a müncheni konferencia tanulságaival, és meglepően szókimondó formában még az amerikaiakat is elővette. A cikk szintén nagyon tanulságos.

 

Először is leszögezi, hogy az idei Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia hivatalos jelentésének központi mottója is a „Lose-lose” volt, ami a kölcsönösen előnytelen (vagy vesztes) alkura tett utalás. (A vesztes-vesztes pozícióra való utalással nem Ukrajnára mutattak rá, hanem arra is, hogy jelenlegi világunkban a kormányok már nem a kölcsönösen előnyös [win-win] alkukra törekszenek, hanem azt figyelik, hogy többet nyerjenek vagy kevesebbet veszítsenek, mint mások. Ezt értelmezhetjük a magyar kormány által emlegetett blokkosodásként is – a szerk.)

 

Tétova amerikaiak

 

Érdekes volt olvasni, ahogy az ukrán lap nekiment Ukrajna legnagyobb támogatójának, az Egyesült Államoknak. Az Europszka Pravda „Bonyolult USA-nak” írja le szövetségesét, és hatalmas csalódásnak nevezte a konferencián részt vevő amerikai tisztviselők álláspontját. 

 

Kamala Harris amerikai alelnök ugyan szintén tiszteletét tette a rendezvényen, és az Ukrajna melletti kiállás szavak szintjén továbbra is egyértelmű volt, de már kiolvasható volt a sorook között, hogy Ukrajna hátrasorolódott az Egyesült Államok prioritáslistáján.

 

Kamala Harris beszédében az orosz-ukrán háború csak kötelező minimum szintjén jelent meg, pozitív hírek vagy elszólások, Ukrajna győzelmét emlegető szófordulatok nélkül. Épp ellenkezőleg. Harris kijelentette, hogy Ukrajna már 2022-ben megnyerte a legnagyobb csatáját Kijev megvédésével. Az ukrán sajtó nagyon jól tapintott rá a lényegre akkor, mikor úgy értékelték ezt a mondatot, hogy az amerikai alelnök olyan benyomást akart kelteni, hogy nincs szükségük „valódi Oroszország feletti győzelemre. 

 

Ha most visszatérünk a konferencia mottójához, ami a „vesztes-vesztes” pozíció, már ki is rajzolódhat előttünk egy új narratíva: Ukrajna nem győz, Oroszország nem győz – ez az az új helyzet, amit el kell fogadni.

 

Az amerikai elnök az Ukrajnára vonatkozó kérdéseket szintén látványosan kerülte. Még Antony Blinken amerikai külügyminiszter – aki szintén jelen volt az eseményen – is érzékeltette, hogy Ukrajna már nem az USA elsőrendű prioritása.

 

Világháború

 

Az egyetlen pozitívum, amit az Europszka Pravda fel tudott hozni, az az volt, hogy a nyugati világ a konferencia tanúsága szerint megértette, hogy Oroszország agressziója világháborúval fenyeget, mert Harris is mintha komolyan fontolóra venné a lehetőségét egy Oroszország elleni háborúnak.

 

Timothy Snyder történész például a konferencia panelbeszélgetésein nyíltan harmadik világháborúról beszélt, amely már „töredezetten”, de elkezdődött.

 

Tegyük hozzá, hogy a világháború felemlegetése nem feltétlenül jelenti azt, hogy újabb háborús magaslatokba akarják nyugaton emelni a közvélemény hangulatát. A világháború réme más célokat is szolgálhat.

 

Mivel a nyugati politikai elit az ukrajnai háborút összekapcsolták a demokrácia és nyugati értékek fenyegetettségével és elvárt győzelmével, csak egy ezeknél is nagyobb téttel tudják megmagyarázni Ukrajna visszaszorulását a prioritási listán. Ezért kell a világháború réme, mert annak elkerülése racionálizálja a narratívát: Ukrajna fontos, de a világ teljes pusztulásának elkerülése fontosabb, ezt bárki beláthatja.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 7 olvasónak tetszik ez a cikk.