Tusk kormánya folytatja a törvényellenes politikai tisztogatásokat, Brüsszel pedig módszeresen szemet huny

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Andreea Alexandru

Bár Washingtonban és Londonban a sajtó Donald Tusk lengyel kormányfő és Andrzej Duda lengyel elnök felszínes együttműködésének tapsol, Brüsszel is szemet huny a Lengyelországban zajló kemény politikai tisztigatások felett, a helyzet azonban az, hogy egyre nagyobb a feszültség a lengyel elnök és a kormányfő között. A közmédia és az ügyészség után Tusk kormánya most a külügyben tisztogat, és bejelentette, hogy egyetlen lépéssel 50 (!) lengyel nagykövetet akar lecserélni.

Bár az alkotmány ezt a jogot az államfőnek tartja fenn, Tuskot ez nem nagyon érdekli, és erőpozícióról beszél. Miközben Magyarországot és Szlovákiát Brüsszelben folyamatosan bírálják, Lengyelországot meg sem említik. Egyszerűen azért, mert Tusk liberális, és kormányzása alatt a szivárványos propaganda bejutott a közmédia műsorába. Brüsszelnek ennyi elég a jogállamiság orvoslásához, közben Tusk a saját alkotmányát sem tartja be.

A mostani vita lényege, hogy Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter, aki az elmúlt napokban NATO-katonák Ukrajnába küldését szorgalmazta, kezdeményezte több mint 50 nagykövet visszahívását és lecserélését, és ennek Tusk is zöld utat adott.

   

A gond az, hogy a nagykövetek kinevezése és így leváltása is az államfő hatásköre, az államfő pedig a konzervatív PiS színeiben nyerte el az elnöki posztot.

Tusk azonban erőből politizál, és kijelentette, hogy ha Duda nem váltja le az általuk megnevezett 50 nagykövetet és nem nevezi ki helyettük az általuk kiválasztott utódokat, akkor a kormány egyszerűen hazarendeli a nagyköveteket és otthon is tartja őket egészen addig, amig Duda be nem adja a derekát, vagy másik elnök nem kerül a helyére.

Ez idő alatt pedig a chargé d’affaires (szakattasé, ideiglenes megbízott) veszi át az adott külképviselet irányítását.

Tusk egyértelműen alárendelt szerepet szán Dudának, és valószínű, hogy a választások utáni pozícióosztás tipikus példájával állunk szemben.

Feltűnő azonban, hogy a nyugat és különösen Brüsszel mennyire elnézi Tusk erőteljes túlkapásait. A közmédiát meg sem próbálta finom módszerekkel „átállítani” saját oldalára, azonnal rendőri erőt és alkotmányellenes leváltásokba kezdett. Brüsszel egy szót sem szólt.

A szlovák kormány most szintén igyekszik terjeszteni befolyását a szlovák köztévére, de ha azt sokak szemében helytelenül is teszi, törvényes eszközökkel teszi – Brüsszel mégis sorban küldi a figyelmeztetéseket.

A lengyel belpolitikai események egyik igen nagy tanulsága az, hogy nagyjából ugyanarra számíthat minden szuverenista kormány által vezetett ország, ha a választások után a liberálisok kerülnek hatalomra. És ez elsősorban a brüsszeli technokraták bizonyítványa.

Beszédes, hogy Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök Tusk hatalomrakerülése után azonnal feloldotta a Lengyelországnak járó, de a PiS kormány alatt blokkolt uniós forrásokat – pedig Tusk egyetlen reformot vagy törvénymódosítást sem hajtott végre, ami megváltoztatta volna a helyzetet.

Körkép.sk