Nyitókép forrása: SITA

 

Ahogy arról a Körkép.sk korábban beszámolt, dunaszerdahelyi kampányállomásán Ivan Korčok progresszív-atlantista államfőjelölt utalt rá, hogy ha esetleg nem nyerne a második fordulóban, akkor pártalapításba fogna. Nagyjából ugyanezt erősítette meg április 2-án kedden, a Rádio Express választási műsorában is. Az állítólagos B-terv azonban egyre inkább A-tervnek tűnik, ugyanis a Korčokot támogató sajtóban egyre másra kerülnek elő a kommentárok, amelyek egy „politikai spektrumon átívelő progresszívokat és konzervatívokat” összefogó politikusként ábrázolják az államfőjelöltet. Mindennek tetejébe egy sor jelentéktelen, atlantista mikropárt is kedden Korčok mellett foglalt állást.

 

Hasonlót láttunk a 2023-as előrehozott választások előtt is. Egy évvel ezelőtt a KDH-t akarták összeboronálni Eduard Heger akkor frissen megalapított Demokrati nevű pártjával. Hegert a mainstream propagandagépezet konzervatívnak állította be, az Európai Néppárt pedig nyomást fejtett ki a KDH-ra, hogy álljon össze a választásokra a Demokratival.

 

Ennek két oka volt. A mainstream liberális erőtér tisztában volt vele, hogy konzervatív szavazók nélkül lehetetlen választásokat nyerni Szlovákiában. A másik ok, hogy Heger abból szempontból ideális jelölt volt, hogy fenntartások nélkül követte a nyugati elvárásokat, előre lemondott az ország vétójogáról az uniós csúcson előtti napokban, mindent megszavazott, amit a nyugatiak kértek és – ez talán egyik legfontosabb ismérve – hajlandó lett volna katonákat küldeni Ukrajnába, ha „erre a nyugati partnerek kérnék”.

 

 hirdetes_810x300  

Heger és a Demokrati a választásokon csúnyán leszerepelt, kormánypártból 2,97 százalékra politizálták magukat a Jaroslav Naď védelmi miniszter és Rastislav Káčer külügyminiszter által folytatott háborús uszítással és arrogáns retorikával.

 

Az államfőválasztások első körének eredményét látva azonban meglódult a liberálisok fantáziája, és Korčokban már nem csak egy potenciális államfőt látnak, hanem azt, aki bebiztosítaná a progresszívek számára a kormányzást azzal, hogy egy (ál)konzervatív ellenzéki pártot épít ki.

 

Milan Šimečka (a PS elnökének, Michal Šimečkának édesapja, a Denník N kommentátora) a minap azt írta véleménycikkében:

 

„Korčok kulcsfontosságú szerepelt játszhat a jövőben a liberálisok és konzervatívok közötti bizalom építésében. Ez az első lépés ahhoz, hogy a demokratikus tábor képes legyen a következő parlamenti választásokon nem csak legyőzni a jelenlegi kormánykoalíciót, de stabil kormányt alakítani”

 

fogalmazott Šimečka.

 

A liberálisok tehát megismételnék a történelmet az egykori SDK feltámasztásának újabb kísérletével (az első próbálkozás a Demokrati bukásával kivérzett).

 

A háttérben valóban megindulhatott a mozgolódás, mert kedden féltucat párt sorolt be Korčok mögé. Simon Zsolt, a szintén háborúpárti Pavel Macko NATO-tábornokkal tavalyi választásokon közösködő Magyar Fórum elnöke is csatlakozott ehhez a táborhoz. Természetesen azért, hogy a szlovák sajtó leírhassa, hogy a „magyarok nevében” az MF támogatja Korčokot.

 

A támogatók között újfent ott van a Demokrati, amelynek élén jelenleg a valóban háborús héjának számító Jaroslav Naď áll, valamint a Most-Híd csökevényével korábban egyesült Modrí-ES, illetve a Roma Koalíció Pártja, és a már említett Macko tábornok pártja, az ODS.

 

Az említett pártok közös nevezője, hogy Szlovákia külpolitikai irányultságát féltik és jogállamiságot emlegetnek. Ez ma az európai térben a szivárványos jogok szélesítését és a háború támogatását jelenti.

 

Fontos megemlíteni, hogy a Modrí-ES elnöke a közelmúltban még Mikuláš Dzurinda volt, aki jelenleg Ivan Korčok tanácsadója. És nagy valószínűséggel az ő fejéből pattant ki a névleg konzervatív, gyakorlatilag politikai progresszivizmust szolgáló politikai alakulat létrehozásának ötlete. Hiszen a Modrí-ES létrehozásaval is pontosan ez volt a célja Dzurindának.

 

Mindehhez tegyük hozzá, hogy jelenleg a liberális sajtó „mérsékelt konzervatívnak” állítja be Korčokot.

 

Gyomorforgató, de az elvileg kereszténydemokrata Postoj napilap mindezt úgy tálalja, hogy a nagy liberális-konzervatív összefogásban Korčok remekelt, mikor húsvétkor ellátogatott egy evangélikus templomba, de ott a legprogresszívebb (értsd: melegjogokért és abortuszért kardoskodó, meleg Jézust emlegető) lelkésznővel találkozott.

 

Gyimesi felmosta a padlót a KDH elnökével. Majerský képtelen volt megindokolni, miért támogatják a szivárványos Korčokot

 

Egy veszélyes narratívára cikkünk végén még említést teszünk. Šimečka, a progresszív és ellenzéki politikusok, de a liberális sajtó apraja-nagyja is „demokratikus” választókról beszél. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a szemükben van a demokratikus választó, aki a progresszívokra és szövetségeseikre szavaz, és van az antidemokratikus választó, aki nem rájuk szavaz. Ergo, lényegében – az EU-tól átvett módszerekkel – kisajátítják a demokrácia fogalmát, és perifériára szorítanának mindenkit, aki nem a liberális pártokra adja a voksát.

 

Ezt a logikát Korčok is követi. Mindez azért veszélyes, mert a liberálisok már nem a pártokat nevezik antidemokratikusnak (ami a politikai verseny nem túl szép, de sajnos bevett módszere), hanem a választókat, ami előre borítékolja, milyen „demokratikus berendezkedést” preferálnának, ha hatalomra kerülnének – példaként ott van Lengyelország elrettentő példája.

 

Korčoknak sajnos semmi köze a valódi, nemzeti-konzervatív értékrendhez. Kedden, a Rádio Expressben is elismételte, hogy támogatja az egynemű párok regisztrált partnerségét, de egyetlen szóval sem tért ki például a családok és a meg nem született gyermekek védelmére. A húsvéti templomlátogatása pedig önmagában is cáfolja a róla erőltetetten kialakított „mérsékelten konzervatív” képet.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!