Kövér László: Aki ötvenéves kora után nem paranoiás, abból az alapvető életösztön is hiányzik

(…)
– A magyar nemzetpolitika a határokon átívelő nemzetegyesítés mellett fontos célként tűzte ki, hogy a szülőföldjükön tudja tartani a magyarjainkat. Van-e remény ez utóbbira?

– 2010 előtt is az volt a véleményem, hogy Gyurcsány Ferenc nem a december 5-ét megelőző nemzetáruló kampánnyal követte el a legnagyobb bűnt a határon kívül élő magyarok ellen, bár kétségtelen, hogy ez súlyos kollektív lelki traumát okozott, amit azóta sem tudott kiheverni a nemzet érintett része.

De ennél van egy még súlyosabb bűne, az, hogy hosszú évekre tönkretette a magyar nemzetpolitika gazdasági alapjait. 2002-ben már volt olyan állapotban Magyarország, hogy el lehetett gondolkodni azon, miként lehet a gazdasági kapcsolatépítéssel támogatni a szülőföldön való megmaradást.

   

Ma is az a kérdés, hogyan tud Magyarország olyan gazdasági szálakat kiépíteni a határon kívüli gazdasági szférával, amelyek nemcsak a határok túloldalán élő magyaroknak teszik egyre inkább átélhetővé az egységes nemzethez tartozást, de a többséghez tartozó vállalkozói szféra együttműködésben való érdekeltté tételével hozzájárul a kétoldalú államközi kapcsolatok javulásához is.

Hála a magyar emberek áldozatvállalásának, szorgalmának és lelkiismeretes munkájának, Magyarország gyorsan talpra tudott állni. Ebben volt némi szerepe a kormányzati politikának is, de a fontosabb az emberek teljesítménye. Az a modell, amit Szerbiával és Ukrajnával kipróbáltunk, úgy tűnik, hogy működőképes.

A magyarlakta vidékeken található vállalkozások helyzetbe hozása előnyös Szerbiá­nak és Ukrajnának, de az ott élő magyaroknak is. Mindez a szülőföldjükön való megkapaszkodást szolgálja.
(…)

– Egyre nyíltabb küzdelem zajlik az „Európai Egyesült Államok” és az erős nemzetek szövetségén alapuló Európa hívei között minden tagállamban. Utóbbiak úgy látják, az illegális bevándorlás kezelésével is megpróbálja ellehetetleníteni a nemzetállamokat a globalista oldal. Ön ezt hogyan látja? Összeesküvés-elmélet vagy a szomorú valóság?

– Én azt az elvet vallom, hogy aki ötvenéves kora után nem paranoiás, abból az alapvető életösztön is hiányzik, az nem sok sót eszik már meg. Ráadásul az elmúlt esztendők, különösen a migrációs válság kitörése óta eltelt időszak olyan vad történésekkel szembesített bennünket, hogy a legelképesztőbb összeesküvés-elméleteket is el kell hinnünk elsőre, aztán cáfolja meg valaki.

Legfeljebb azt tudnám hozzátenni – önmérsékletre intve mindenkit –, hogy bonyolultabb ez a történet ennél. Ugyanakkor nem kell spekulálni, a sorok között olvasni, elég, ha az ember megnézi, amit Soros György és a vele egy érdekkörbe tartozó európai politikusok gondolnak erről a kérdésről.

Szerintük a világ helyes berendezése az, ha az emberek összevissza vannak kutyulva, tekintet nélkül nyelvükre, kultúrájukra, nemzeti identitásukra és vallásukra. Így ugyanis – lelki, szellemi kapaszkodóiktól megfosztva, gyökereiktől elvágva – könnyebben manipulálhatók.

– Soros György tevékenységének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgálják éppen. Ön mit vár ettől a vizsgálattól?

– Nem olyan nagy baj az, ha megnézzük, hogyan is működik egy hivatásos világfelforgató hálózata, tevékenysége Magyarországon. Az is természetes, ha saját nemzetünk biztonságát helyezzük előtérbe, és beszerzünk, elemzünk minden olyan információt, amely szükséges ahhoz, hogy gátat vethessünk a kívülről jövő, illetéktelen befolyásolási kísérleteknek.

De nem hiszem, hogy bármi újat megtudunk Soros Györggyel kapcsolatban, hiszen tudunk már eleget. A kérdés csak az, hogy a világ miként viselheti el mindezt? Mi az az erő, ami ezt az embert ott tartja, ahol van? Milyen mögöttes hatalom teszi azt lehetővé, hogy Európa vezetői egy asztalhoz üljenek le ezzel a befolyásos bajkeverővel? Ezek az igazi kérdések.

– A legperverzebb az, hogy azok oktatnak bennünket kereszténységből, szeretetből, szolidaritásból, akik ma is vallják azt az elvet, hogy „tapossátok el a gyalázatost”, akik mindent megtesznek közösségeink szétrombolásáért. Van-e recept a védekezésre?

– Nekünk, akik még mindig több évet éltünk meg a „béketábor legvidámabb barakkjában”, mint abban a szép új világban, ami rá következett, nagyon ismerős ez a képmutatás. Egyáltalán: mintha megváltozott kulisszák előtt, de ugyanaz az előadás zajlana, s valóban elkeserítő. Viszont azoknak, akik hisznek abban, hogy az ember mégiscsak teremtmény, azoknak bízni kell abban is, aki megteremtette.

Tőle kaphatnak még egy esélyt, hogy a sorsukat a kezükbe vegyék. Ez nem azt jelenti, hogy Európában visszaáll a normalitás rendje, messze vagyunk attól, de legalább tehetünk érte. Itt vannak például azok a pártok, amelyek a globalista rendszerrel szemben egyelőre csak artikulálatlan ellenérzéseket hoztak a felszínre.

Az emberek rajtuk keresztül fejezték ki a fennállóval szembeni elégedetlenségüket Angliában, Olaszországban, de még Ausztriában is, ha nem a győztest, hanem a 40 százalék feletti szabadságpárti eredményt nézzük. A 3 400 000 magyar választónak, aki nem akarja megenni azt a moslékot, amit az unióban főztek, ezekbe a világos üzenetekbe kell kapaszkodnia.

Ám azt is látni kell, hogy a nemzeti önrendelkezés jogának visszaszerzésére irányuló törekvéseknek nem lehet az a célja, hogy az EU essen szét, kezdjük az egészet elölről, és mindenki boldoguljon egyedül, hanem hogy újra nyílt, őszinte és értelmes módon, az optimális kompromisszumokra törekedve lehessen ütköztetni a szuverén nemzeti közösségek érdekeit. Nem világos még, hogyan dől el a küzdelem, de egy biztos: ami eddig volt, az a továbbiakban nem tartható fenn.

(…)

magyaridok.hu – Kövér László: Talpra állítottuk a gazdaságot, rendbe tettük a pénzügyeket…