2011, ahogy a szlovákiai magyar sajtó látta

Politikusaink után a Körkép ezúttal a szlovákiai magyar sajtó vezetőit kérdezte a 2011-es évről. A közsszolgálatai média nemzetiségi adásaink igazgatója, az Új Szó, a Szabad Újság, a Bumm.sk, a Felvidék.ma, a Hírek.sk főszerkesztői, valamint a Magyar Televízió szlovákiai tudosítója az alábbi négy kérdésünkre válaszoltak:

1. Hogy jellemezné egy szóval az elmúlt évet?
2. Mi az, ami örömet okozott az Ön számára 2011-ben?
3. Mi az, ami elszomorította 2011-ben?
4. Mit vár 2012-től?

Lovász Attila, a szlovák közszolgálati média (RTVS) nemzetiségi adásainak és a Pátria rádiónak az igazgatója:

1. Hektikus

2. A legnagyobb öröm az érettségiző gyermekek apukája számára természetesen az volt, hogy jól teljesítettek, hogy a maguk által választott egyetemekre bejutottak és ott jól is érzik magukat. A médiavezető szemével nézve öröm volt, hogy az RTVS pályázatán elfogadták azokat az alapelveket és megoldásokat, amelyeket a pályamunkámban leírtam és a későbbiek során az RTVS vezetése és tanácsa hivatalosan igazolta is, hogy a pályamunka nemcsak megvalósítható, hanem megvalósítandó is. Ez korántsem csak személyes öröm, hiszen személyes ambícióimat másutt is kiélhetem. Inkább annak az öröme, hogy évek lerothasztó médiapolitikája után legalább egy kicsi remény van arra, hogy a hazai magyar embereknek szóló közmédia valós reflexiós térré változhasson. Bármennyit sikerül is e refelexiós térből megvalósítani, az a közösség számára hozadék.

   

3. Egyértelműen az a tény, hogy a médiaszabályozásról szóló egyeztetésekben, tárgyalásokban továbbra is a gonoszsággal és a butasággal kell megvívni minden harcot. Jobb sorsra érdemes embereket fölemésztő folyamat a butasággal vívott harc és az, hogy  22 évvel a rendszerváltás után még mindig bolsevik módon gondolkodó döntéshozói álláspontokkal kell találkoznunk.

Elszomorít, hogy nem vagyunk képesek fölfogni: a faluban valaha nem volt két egyforma viselet, de a vásárban mindig tudni lehetett, ki melyik faluból jött. A változatosság egysége és az egységen belüli változatosság egyre érthetetlenebb dolog, sajnos, főleg azért, mert a műveltség és szakképzettség, a jó erkölcs és személyes etika, a humanizmus ismert felemelkedési lehetőségei és kategóriái látványosan háttérbe szorulnak. Világjelenség ez, csak nem értem, hogy egy olyan kis közösségben, mint a hazai magyar, miért kell hatványozottan tartanunk a meg nem értés, a „meg nem gondolt gondolat“ diadalától és egyre kevésbé értem, miért kell újra jóformán ünnepként átélnünk, ha láthatunk „fehérek közt egy európait“. Időszerűen a végére: pontosan ezért jelent űrt egy Václav Havel formátumú ember távozása.

4. a)Hogy a márciusi választások után ne futóbolondok kezébe kerüljön az ország
b)Hogy vegyük észre, túlélésünk szempontjából jobbára komoly többlettel rendelkezünk, ne nyafogjunk iPhonnal a kezünkben, hogy szegények vagyunk, mert a szegénység miatt a legkevesebbet épp a szegények sírnak
c)Hogy legyen bátor öntudatunk, és értelmezzük helyesen az alázat kifejezést
d)Hogy vegyük észre, szeretni és szeretve lenni több, mint a világ bármelyik médiabirodalmának százéves nyeresége
e)Hogy személy szerint nekem maradjon elegendő energiám és egészségem megvalósítani azokat az álmokat, amelyeket nem magamnak álmodtam
f)Hogy a „bort búzát, békességet“ őszintén kívánjuk másoknak s így magunknak is
g)Hogy a 2012-es év átlagos legyen – jobb, mint a tavalyi, de azért annyira ne legyen jó, hogy a 2013-as ne lehessen még jobb

Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője:

1. Kaotikus
2. Amerikai Szamoa labdarúgócsapatának első győzelme tétmeccsen.
3. Majdnem minden. Elsősorban a Radičová-kormány bukása.
4. Semmi jót. Engem áltálában a „sosem lehet olyan rossz, hogy ne lehessen meg rosszabb” elv vezényel, de azt gondolom, pesszimizmusom ezúttal jogos.

Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője:

1. Változatos

2. A Szabad Újság számára 2011 a megújulás éve is volt. Grafikailag új arculatot kapott a lap, szerkesztőségünk további munkatársakkal bővült, tudósítói hálózatunkat is megerősítettük. Egy hetilap kereteit túllépve, idén is készítettünk monotematikus lapszámokat, (Esterházy Jánosról, a népszámlálásról…) s ezeknek komoly olvasói visszhangjuk volt… De legalább ennyire fontosnak tartom azt is, hogy a szeretet és a barátság 2011-ben sem volt „hiánycikk“ az életemben.

3. A politikai valóság. Az elveket fölülírták az elvtelenségek, az érveket az érdekek, a következetességet a kompromisszumok. Megszületett a kisebbségi nyelvhasználati törvény, amely inkább a többségnek akar megfelelni. A kormány – programja ellenére – nem a diszkriminatív állampolgársági törvényt törölte el, ehelyett polgárokat törölt a lakossági nyilvántartásból, tett hontalanná. Ugyanez az akcióképesség a gazdasági és szociális kérdések, a rekordszintű munkanélküliség kezelésénél már hiányzott a koalícióból, sajnos, itt a tili-toli volt a jellemző. (Önmaga megbuktatása már nem is szomorú, csak egy szánalmas végjáték volt… )

4. A józan ész győzelmét. És azt, hogy a szeretteim, barátaim egészségesek legyenek, boldogulásukat és boldogságukat a zord valóságban is megtudják teremteni.

Csaba Ádám, a Bumm.sk főszerkesztője:

1. Hervadó.

2. Főként egy dolgot emelnék ki. A legpozitívabb fejlemény számomra a civil kezdeményezések feléledése, talán még sosem volt ilyen civil felbuzdulás a magyarság jogait érintő kérdésekben. Gondolok itt a különböző kétnyelvűséget, magyar nyelvhasználatot követelő kampányokra, matricákra, táblaállításokra, tüntetésre, aláírásgyűjtésre. Eredményesnek tartom ezeket, városi határozatok születtek hatásukra, s meglátásom szerint a Bugár Béla vezette kormánypártot is cselekvésre ösztönözték.

A szlovákiai magyarság ingerküszöbét bőven túllépték a civil akciók, annak viszont örülnék, ha a jövőben még nagyobb hullámokat vernének, s a szlovák közvéleményhez is markánsabban eljutnának az üzenetek. A civil szféra nyomása a mostaninál nagyobb segítséget is jelenthet a politika számára, a mindenkori magyar választókat képviselő párt könnyebben keresztülvihetné a kisebbségi témákat érintő elképzeléseket a parlamentben, ha ilyen társadalmi támogatásra hivatkozhat.

Nem feledkeznék meg a Szlovákiai Magyarok Kerekasztaláról sem, mely szemmel láthatóan aktívabbá vált, a kornak megfelelő kommunikációba kezdett, s a szakmai vonalat képviselve értékes és pártatlan véleményeket alkotott.

Örülök annak is, hogy a szlovák kormányzat részéről legalább a hivatalos, nyílt kommunikáció terén megmaradt a kulturált hang a magyar témák tekintetében, s néhány olyan rendelet, törvény, módosítás is elfogadásra került, melyek – ha több esetben sántítanak is – a szlovákiai magyarság hasznára válnak.

3. Közéleti-politikai síkon maradva, a sok kisebb, sokszor észrevétlen eredmény mellett a Radičová-kabinet és a Híd kormánytagsága jóval kevesebbet hozott annál, mint amire számítottam, egyes kisebbségi jogokat érintő jogszabályokat túlságosan kiherélve fogadtak el. Különösen a kormányprogramban is szereplő kettős állampolgárság lehetővé tétele ügyében vártam volna el határozottabb fellépést a Hídtól, még akkor is, ha ez sem hozott volna eredményt. Elszomorított az is, hogy a szlovák kormánypártok továbbra is nem egyszer bizonyították magyarfóbiájukat, bár ez legalább nem ordítozva történt, mint a Fico-Slota-Mečiar hármas idejében.

Nagy csalódás volt, hogy a szlovákiai magyar szavazatokra pályázó egyik párt sem mutatott valódi hajlandóságot a választási koalícióra, sőt, számomra meglepő módon a Híd volt az, amely szinte azonnal kizárta a koalíciókötést. A később még heteken át folyó tánc csak arról szólt, hogy a másik felet lehessen megvádolni az együttműködés elutasításával, s ez különösen gusztustalan és elszomorító volt számomra.

Parlamenten kívüli pártként az MKP-nál a minőségi megújulást hiányolom. A nyilvánossággal való kommunikáció komoly gondokkal küzd, s ha nem javul, a márciusi választásokon meg is lesz az eredménye.

Az idei évtől azt is vártam, hogy a kisebbségi kulturális támogatások szétosztása elsősorban szakmai alapon valósul meg, de az eredmény nekem azt mutatja, nyilvánvalóan pártalapon történt. Közpénzekről van szó, s ezt a gyakorlatot végre be kellene fejezni.

Délebbre tekintve, a magyar kormánytól összeszedettebb kormányzást vártam, elsősorban gazdasági téren. Bár a körülmények kedvezőtlenek, az irányvonal esetlegesnek, kapkodónak, átgondolatlannak tűnik. A határon túli magyaroknak egy erős Magyarország tudna valódi támaszt nyújtani, az erős szavak nem elegendőek.

4. Új miniszterelnököt, Fico személyében. Ez nem óhaj, hanem előrejelzés, s örülnék, ha mégsem így történne. Ami a márciusi választásokat illeti, a Híd parlamentbe kerülését biztosra veszem, a párt a tavalyi választások előtt is ügyesen kampányolt, s bizonyára így lesz ez most is, szerintem nem zuhanhat annyira a népszerűségük, hogy veszélybe kerülne a bejutás.  Az MKP-nak azonban komolyan bele kell húznia, főleg a kampány hajrájában, ha túl akarja haladni az 5 százalékot. Őszintén örülnék, ha mindkét párt sikeres lenne, a verseny a szlovákiai magyarságnak jót tesz, jobb teljesítményt követel a pártoktól, s ebben az esetben – meg az SNS kiesésével – akár még az is megeshet, hogy Fico nélküli kormány alakul. Bár lehet, ez már a sci-fi kategória.

Gazdasági kérdésekhez nem értvén a válsággal kapcsolatban csak annyit: borúlátó vagyok, tartok attól, hogy szomorú felvonások következnek majd, nem látom a fényt az alagút végén. Elképzelhető, hogy jövőre végleg eldől, az európai szuperállam felé mozdulnak el a dolgok, mely gyorsan, a tagállamok beleegyezése nélkül képes hatékony intézkedéseket hozni, vagy pedig egy szétesés, dezintegráció következik, s többsebességű, lazább európai állami közösség formálódik majd.

Visszatérve a civilekhez, tőlük és a Kerekasztaltól a megkezdett úton való továbbhaladást várom, s drukkolok is nekik.

Ami a Bumm hírportált illeti, bízom abban, hogy adottak lesznek a feltételei annak, hogy előbbre lépjünk, javuljunk, bővüljünk. Továbbra sem fogunk lefeküdni egyetlen politikai pártnak sem, s remélem, egy szlovákiai magyar sajtóterméknek így is adódik lehetősége forrásainak bővítésére.

Pogány Erzsébet, a Felvidék.ma portált működtető SZAKC igazgatója:

1. 2011 a bizonytalanság éve volt.
2. November 29-én a Szövetség a Közös Célokért megalakulásának 10. évfordulójára tartott ünnepi közgyűlésen várakozáson felül sok elismerést és biztatást kaptunk munkatársaimmal együtt.
3. A felvidéki magyar közösség állapota elszomorító, leginkább azok kicsinyessége és önzése, akik közösségi emberként képviselnek bennünket.
4. Kevesebb szorongást, több biztonságérzetet.

Horvát Gabriella, a Hírek.sk, Szlovákiai Magyar Televíziós Hírportál főszerkesztője
1. Nehéz
2. A Hírek.sk portál  sikere
3. A gáncsoskodók
4. Több megértést

Bartal Tímea, a Magyar Televízió szlovákiai tudósítója
1. Felkavaró
2. A családom
3. Az emberek aljassága
4. Nyugalmat, biztonságot

Sorozatunk következő részében a honi magyar bloggerek válaszolnak kérdéseinkre.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!