Ingyen szex

„A bloggerek fő jellemzői, hogy azt hiszik jól írnak, és mindenhez értenek.“ (Samo Marec)

A szlovákiai blogoszféra igazi nehézfiúi jöttek el az Off record beszélgetés-sorozat legutóbbi részére kedd este. Tomáš Ulej és Samo Marec azok az emberek, akik nem csak a véleményüket szeretik elmondani, de hobbijukból sikeresen hasznot is húztak. A fiatal újságíróknak most elmesélték, tehető-e szerintük egyenlőségjel az újságíró és a blogger közé.

2005-öt írtunk, amikor a szlovák újságírók még bizalmatlanul méregették a bloggereket, sőt maga a „blogger” kifejezés is egyfajta szitokszó volt. Ekkor indította el a Sme az egyik legsikeresebb projektjét,– a blog.sme.sk-t, megteremtve ezzel a szlovák társadalmi újságírás alapjait. A legjobb civil újságírók  a napilap hasábjain is teret kapnak.

Marec szerint azonban a blogger soha nem léphet az újságíró helyébe. Nem konkurálnak – kiegészítik egymást. A blogger foglalkozhat olyan témákkal, amely az újságírókhoz el sem jut, vagy ha mégis, nincs rá kapacitás megjeleníteni. Ez viszont fordítva is igaz –nem járhat egyszerre 2000 ember  parlamenti sajtótájékoztatóra. „A legnagyobb különbség köztük mégis a szabadság“ – állítja Ulej. Az újságíró mindennap ír, akkor is, ha nem kedveli a témát (Ulejt saját bevallása szerint a frász kerülgette a SME-ben, amikor a Windows legújabb verziójáról kellett írnia, melyet ki nem állhatott 🙂 ). A blogger viszont írhat bármiről, amiről csak akar. Akkor és ott, ahol jólesik. Persze fontos a motiváció, melyben sok szerepe lehet az olvasottsági mutatóknak.

Itt érdekes kérdések vetődhetnek fel – írjon a blogger arról, ami a széles közönségnek tetszik, vagy arról ami önmagának, és csak egy szűk rétegnek? „Ez alapján a Ingyen szex lenne a legmenőbb cím“ – viccelődött Marec. Komolyra fordítva a szót, hozzáteszi, „mindig meglátni, ha az ember kényszerből ír, vagy csak azért, mert az adott témát igényi a közönség“. Írni elsősorban azért kell, mert maga az író élvezi, hogy elmondhatja véleményét.

   

Tomáš Ulejt fiatal kora óta érdekelte az írás, 13 évesen már a PC2000 című folyóiratban publikált, majd létrehozott egy saját portálját, disk.sk név alatt. Később a PC Revue-höz került. Egyike volt azon három fizetett bloggernek, akik segítettek a blog.sme.sk projekt felfuttatásában, segédkezett az irodalmi művek digitalizálásában is, a Zlatý fond denníka SME projekt keretében. Jelenleg a SME-ben van állandó rovata Levelek a webről (Listy z webu) cím alatt. Újságírást tanult, 2012-ben jelent meg aforizmagyűjtemény, az Ale.

2005 óta sok víz lefolyt a Dunán, előretörtek a közösségi oldalak, tarol a Facebook. Érdekes elgondolkodni azon, hogy ki is ma a blogger. Elvégre a Facebook is nagy teret ad számunkra – megosztjuk a nekünk tetsző/ nem tetsző írásokat, gondolatokat, melyeket pár sorban kommentálunk. Ilyenkor szinte blogot írunk, ráadásul jóval kevesebb macerával jár. A blogbejegyzésnek felépített szerekezete van, bekezdéssel, tárgyalással, befejezéssel. Az egyszerű megosztás, like mindezt leveszi a vállunkról. Ulej is megerősíti, néha túl lusta az íráshoz, ezért is kedveli annyira az aforizmák műfaját. „Te egy mondatban összefoglalod azt, amiről én oldalakat írok“ – kommentálta Marec viccesen. „Én ezt nem lustaságnak, hanem tehetségnek nevezném“-tette hozzá.

Végezetül az ún. „sztárbloggerekről“ is szó esett (miközben önkéntelenül is összenéztünk :D). Arról, hogy egyes politikusok blogjai kíváló PR fogások, és leggyakrabban bizony az „írójuknak“ semmi köze hozzá – ennek a legviccesebb példája  Ján Slota esete volt, aki a választások előtt inditott blogjában azontúl, hogy óriási szókincsről tett tanúbizonyságot, még a kommentekre is válaszolt. A felismerhetetlenségig higgadtan,intelligensen és modorosan válaszolgatott, megköszönve minden egyes kommentetis.

Bevett tendencia volt nálunk, hogy az  egyes közös blogolást kináló blogfelületek, portálok,mind próbálták  celebeket, politikusokat megnyeri maguknak, hogy náluk irjanak. Ám ez legtöbbször kudarcba fulladt. Ugyanis ha az ember nincs hozzászokva, nem érdekli annyira, abbahagyja.

Samuel Marec lengyel tolmács szakon végzett a Bél Mátyás Egyetemen Besztercebányán. Saját bevallása szerint akkor kezdett el blogot írni, mikor a baratnője külföldre ment, és hirtelen „túl sok szabadideje lett”. Legszívesebb valóságalapú vidám-szomorú történeteket és útibeszámolókat ír, elsősorban a saját, a sme-n futó blogján, de olvashatunk tőle bejegyzéseket a Humno.sk portálon is, vagy a Gorilán is. Marek Straka álnév alatt folytatásos regényt jelentettett meg, melynek címe Život Lukáša. Jelenleg a Jandl reklámügynökség szövegírója.

Ulej és Marec jól menő cégeket vezetnek, mindketten a kreativitásuknak köszönhetően váltak ismertté, a blogolás pedig egyfajta mellékcselekedet volt, ahol kiereszthették a fáradt gőzt. A beszélgetés során szó esett még a gyakran rendkivül gonosz kommentekről, az azokra való megfelelő reakciókról, a bérbloggerkedés fáradságos voltáról, illetve arról is, ki mit tart igazán értékes írásoknak a saját szerzeményeik közül. Mindketten egyetértettek abban, hogy a minőség és az olvasottság egyáltalán nem függ össze, és a jó blogger az, aki nem az olvasó igényét elégíti ki, hanem magától diktál. Eredeti, olykor sarkalatos formában, bátran vállalva a véleményét.

Ti hogy látjátok?

Körkép.sk

a képek forrása: az Off record hivatalos FB oldala

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Az Off record sorozat egy korábbi beszélgetése:

Miért hagytam abba az újságírást?