„Hát, már Dévénybe sem volt rövid az út – mégha odafelé busz is szállított. Pontban tízkor nekivágtunk mind a 2900-an – köztük a Körkép háromtagú különítménye, hogy az áprilisi kánikulában leküzdjük a 11 625 m-t. Tibi kolléga a lámpaoszlopokat kerülgetve verekedte magát előre, de kesőbb úgy látta, hogy ott elöl kicsi a valószínűsége, hogy női társaságba botlik, ezért – okosan – térd- és vizeletvisszatartási problémákra hivatkozva féltávon visszaesett. Nyomkereső a rá jellemző biztonsággal, egyenletesen vette a levegőt, és teljesítve célkitűzését – be is ért a célba. De a jó időhöz ez kevésnek bizonyult. Sör mellett be is vallotta, hogy túlságosan 0:0-ra játszott. Ami – valljuk be – ritkán jön be. Ami engem illet, testi épségemet nem kímélve küzdöttem – másfél perccel meg is javítottam a tavalyi időmet…de a 350 eurós első díj megnyeréséhez még egy kicsit javulnom kell. A rendezvény legnagyobb negatívuma, hogy a szervezők vízzel vártak ránk a célban. Ezért elindultunk másfele pótolni a leadott folyadékot. Délutánra tele volt a város zöldpólós, folyadékpótló, dülöngélő sportemberekkel. Csodálatos volt!”

A fent leírt mondatok Józsi memoárjából kerültek elő. Én azért még a Zsolti nevében is kibővíteném pár megjegyzéssel. Először is a Dévény-Pozsony futóversenyről volt szó, amelyen hárman indultunk a partiból. Az ötletadó és felbujtó Jclayton edzésterve túl erősnek mutatkozott, és ideje előtt kipontozódott. Zsoltit a Józsival ketten szedtük rá taktikusan a Bastion nevezetű vendéglátóipari-egységben, amikor a sör mennyisége túllépte a határértéket. Az edzéstervet Dr. Lelkes Lágyó állította össze, amelyet főleg a légzéstechnikára és a vérnyomás stabilizására („a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja”) alapoztunk. Én személy szerint egész héten csak a vérnyomást próbáltam stabilizálni. Habár az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy egy héttel korábban letekertem egy gyenge 60 km-t, meg előtte azért kocogtam hébe-hóba hetente egy fél órát másnaposan, de az vajmi kevés. A Zsolti is indult egy CSOB-s női stafétában. Gondolom a Józsi vette csak komolyan a felkészülést, mert ő tavaly is volt, és tudta, hogy nem lesz egy leányálom. A Zsoltival mi csak a tudatlanok boldog lelkiismeretével készültünk a versenyre.

A kezdetek


A találkozót az oroszlánszoborhoz beszéltük meg. Nekem mondjuk fogalmam sem volt, hogy hol van az az oroszlánszobor, de amúgy sem lényeges, mert fél óra keresés után kiderült, hogy a szobor már régen nincs a helyén, mert restaurálják. Zsoltinál volt a felszerelés, szóval rá kellett várnunk, ő már a tömeget megelőzve pár nappal korábban protekciós módon megszerezte a pólót és a szükséges hozzátartozókat. Faintos félgatyás idő volt. Csináltunk is pár propagandista képet:

A rajthoz különbuszok szállítottak:
Megérkezésünk után rögtön nekiálltunk átvenni a teóriát:
Amúgy ismeretségben nem volt hiány, én is összefutottam 3 szlovák haverral, Józsi is atvette a teóriát párral, meg a Zsoltinak is akadtak ismerősei az indulók között. Nagy parti volt. Itt van még pár propagandakép indulás előtt:
A futás

A startnál természetesen tömegnyomor volt. A teória az volt, hogy egyszerre elindulunk, aztán mindenki futja a saját tempóját. Vagyis, hogy „taktikázunk”. Hát, én is próbáltam a tömegben maradni, de nem sikerült. Az első hat kilométeren kegyetlen gyilkos tempót diktáltam (a Zsolti csak a „0-0-ra játszott”, Józsinak meg több esze volt, mint pl. nekem). A féltávot teljesítettem 23 perc alatt, Józsinak 24-25 perc, Zsoltinak 33 perc környékén volt az ideje. No, legalább tudom, hogy 6-8 kilométerre elég tűrhető kondícióval rendelkezem;) Kb. a hetedik kilométernél fogott be a Józsi. Nem csak az ő, hanem az én legnagyobb meglepetésemre is. El is dumálgattunk lajtosan, hogy a térdeim kivannak, meg a csibéknek is dobni kellene, meg sörre se lenne hülyeség megállni, meg ilyen hasonlók. Miután a Józsi elhúzott mellettem, cseppet vissza is esett a motiváció, mert szerettem volna lefutni a gyereket. De hát ezt dobta a gép. Ekkor már megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy leálljak az út mellé könnyíteni magamon (lehet, hogy nem kellett volna bedobni egy Redbullt és egy liter vizet indulás előtt;). Szerintem vesztettem vagy 2 percet, és a mezőny fele is elhúzott mellettem, amíg meglocsoltam az útmenti fákat. Szerintem én voltam az egyetlen, aki könnyített magán a verseny alatt, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Az érzés mindenesetre mindenért kárpótolt. Az erőmöt már csak a cél előtti sprintre összpontosítottam. Csak úgy stílusosan. Nincsen annál nagyobb élvezet, mint amikor az ember 12 kilométer után még sprintel egy 100 métert a célba éréskor. Az utolsó százon viccen kívül 15-20 embert előztem meg. Nagyon nagy stíl volt. Az emberek csak néztek, mint a moziban. A fiúk kérdezték aztán a verseny után, hogy mennyi volt az időm. De fogalmam sem volt, mert abszolút nem néztem az órát. Itt csak a stíluson volt a hangsúly. Meg ha az ember elmegy dobni a csibéknek féltávon, abból már jó idő nem lehet;) De én is meglepődtem, mert még simán befutottam 1 óra alatt. A hivatalos végeredmény:

Józsi, 333.hely, 00:53:09.4
Tibi, 565.hely, 00:56:28.9
Zsolti, 1292.hely, 1.09:23.3

A Zsolti aztán verseny végén megtudta, hogy még Monika Beňová is rávert vagy öt percet, szóval megvan neki a jövő évi motiváció. Én ezzel az idővel elégedett vagyok. Első nekifutásra szép eredmény. Legalább az vigasztal egy cseppet, hogy felkészülés és edzés nélkül 281 női induló közül csak 31-en előztek meg:) A Zsoltit mondjuk többen. Ez még jobban vigasztal;) Mentségére legyen mondva, hogy még nem futott ekkora távolságot, és a Józsival csak nagy nehezen szedtük rá az indulásra, de asszem nem bánta meg. Minden induló és célba érkezett egyén csupa kellemes élménnyel távozott. Mert a cél elérése volt a lényeg, és nem az idő. Az időn már csak javítani lehet. De hobbifutóknak kondi nélkül ez egy csodálatos eredmény. A célbaérés utáni pillanatfelvételek:

 hirdetes_810x300  
A célbaérésünkkor sajnos a legnagyobb megrökönyödésünkre a szervezők csupán ásványvízzel vártak. Hiteles információink szerint a múlt évi futáskor sört kaptak a célbaérők. A bandát szerintem csak ez motiválta. Mélységesen csalódtunk a szervezőkben. De nem estünk kétségbe, és igaz ugyan, hogy a versenynek már fél tizenkettőkör vége volt, de délután négykor még vígan sereztünk, és vettük át a teóriát a futásról és az élet más apró örömeiről. Abban megegyzetünk, hogy jövőre ugyanitt ugyanekkor, és még rábeszélünk pár emberkét az indulásra. Mert hisz sosem az eredményen van a lényeg, hanem a részvételen. Csodálatos kis nap volt.

Megosztás:
Címkék: Dévény-Pozsony futás
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!