Jaro Filip 60

Némi csúszással érkezik ugyan, de  ezt a posztot semmiképp sem akartam kihagyni.

18 éves koromig jobbára magyar közegben szocializálódtam. Magyar barátok, magyar nyelvű kötelező olvasmányok, magyar zene  mellett. Így talán érthető, hogy amikor felkerültem Pozsonyba, az egyetemre, abban sem voltam biztos, Elánnak vagy Elámnak-e ejtik helyesen a szlovákok legendás zenekarát.

Rá is csak viszonylag későn figyeltem fel, pedig már hosszú ideje fenomén volt. Elismert zenész, zeneszerző, színész, humorista, moderátor, szerkesztő, aktivista… Egyszóval igazi jelenség. „Človek hromadného výskytu”, ahogy Marian Jaslovský fogalmazott a róla szóló remek könyvében.

Ott volt mindenhol, részt vett mindenben, amivel akkoriban egyetemistaként szimpatizáltam, amikkel azonosulni tudtam. Írt a Domino Fórumba, melyet hétről hétre szorgalmasan olvastam, járt a SKOI beszélgetéseire, mely afféle menedékként szolgált sokunknak a legkeményebb Mečiarista időkben, műsora volt a kultikus Twist-en, a Markíza Telecvokingjában Stano Radiččal humorizált, és főleg, zenélt. Zenélt  mindenkivel, aki  a szakmában igazán számított.

Aztán megismertem őt közelebbről. Kiderült, hogy szinte a szomszédban született, zeneiskolába a közeli Ipolyságra járt, ahonnan én magam is származom. Ott volt az internet születésénél, az új technológiák megrögzött követőjeként éjjelekig képes volt chatelni (akkor még volt értelme). A szerencsések  a Sieťovkán futhattak vele össze.

2000 július 11-én örökre eltávozott.

   

Végső búcsúztatóját az L+S Színházban ktartották, melyről a Dominoban olvastam. Úgy éreztem,  mindenképp ott kell lennem. Eszembe sem jutott, hogy oda csak a meghívottak mehetnek. Amikor  vizsgaöltönyömben kissé megszeppenve megjelentem az ajtóban, az  éppen ott őrt álló Ján Štrassernak pedig mondtam,  hogy mi járatban vagyok,  megértően rám mosolygott, bevezetett a terembe, és leültetett az utolsó sorba. Magam voltam, hívatlanul, nem ismert senki, de nem számított. Örültem, hogy ott lehettem.

Jaro Filip 1949 június 22-én született Egyházmaróton (Hontianske Moravce), és idén lenne 60 éves.

Az űr, melyet maga mögött hagyott, azóta is betöltetlen.