Széchenyi ezen kijelentését olvasva olyan érzése támad az embernek, mintha másfél évszázad távlatából akarna üzenni nekünk valamit nemzetünk legnagyobbika.

Jó magyarnak lenni – Miért? Mire jó? Milyen előnyöm származik belőle? Gyakorlatias kérdések, de hát a világ már csak ilyen.

A válaszokat mindenki keresse meg önmagában. Az én válaszom az, hogy nem azért jó magyarnak lenni, mert ebből anyagi vagy tárgyi hasznom származik, vagy hogy kilencven százalékos kedvezménnyel utazhatok Pestre évente négyszer, és még csak nem is azért, mert attól, hogy magyar vagyok, több vagyok bárki másnál. Hanem azért, mert az vagyok ami, magyar. Része egy több mint ezer éves (vagy talán több) folytonos kultúrának. Egy olyan nemzet tagja vagyok, amelynek eredete máig az antropológia egyik legnagyobb kérdőjele, amelynek nyelve egy millió hétszázezer szót tartalmaz, amelynek a népesség arányait tekintve a legtöbb olimpiai bajnoka és legtöbb Nobel díjasa van. Egy olyan nemzeté, amelynek tagjaként semmilyen más nemzetre nem kell irigykednem. Büszke vagyok rá, hogy egy nyelvet beszélhetek Adyval, Wass Alberttel vagy Máraival. Büszke vagyok rá, hogy magyarságom legmélyén ott lappang a virtus, ami Petőfit tüzelte. Büszke vagyok rá, hogy délben egy több száz éves győzelemre emlékeztet a harang, ami hozzájárult, hogy az EU zászlajában csillagok helyett nem félhold van.

  

 hirdetes_400x285  

Ma, amikor a politikusok feszültségszításra használják a nemzetiség kérdését, nem könnyű vállalni magyarságunkat. De  felül kell ezen emelkedni, és nem engedni, hogy külső tényező befolyásolja az önérzetünket, mert az bent van. Legbelül.

Magyarságom nem helyez senki fölé és senki alá, magyarságom tény, ami születésemtől fogva meghatároz.

Szöveg: Ugróczky István. Grafika: Fekete Bálint

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!