A májusban megvalósuló népszámlálás a szlovákiai magyarok és a szlovákiai nemzetiségek szempontjából nagyon fontos. Szlovákiában a népszámlálás eredménye nem pusztán statisztikai számadat, nem csak azt jelenti, hogy az egyes településeken, régiókban vagy országos szinten hányan vallják magukat magyarnak, szlováknak vagy más nemzetiségűnek, anyanyelvűnek.
Szlovákiában ezekre az adatokra kisebbségi jogok épülnek. A statisztikai adatok gyakorlatilag meghatározzák, hogy az egyes településeken az elkövetkező tíz évben a magyar nyelv használható lesz-e a hivatali érintkezésben, kitehetők-e magyarul, vagy más nemzetiségi nyelven a településtáblák, milyen százalékarányban oszlik meg a nemzetiségi kultúrák fejlesztésére szánt állami támogatás stb.
A kisebbségi jogokat Szlovákiában az alkotmány garantálja, de az érvényesítésük lehetősége a kisebbségek számarányától függ. A számarányt a népszámláláskor állapítják meg. Azokon a településeken, ahol a magyar vagy más nemzetiség számaránya eléri a 20%-ot, a települési önkormányzattal való hivatalos érintkezésben szóban és írásban használható a kisebbségek nyelve, és minden pl. magyarul megírt beadványra a hivatalnak magyarul is kell válaszolnia. De a magyar nyelv használható az önkormányzati üléseken, a hivatalban, sőt a hivatalnak szinte minden írásosos dokumentumát magyarul is meg kell jelentetnie a hirdetőtáblákon, kiadványaiban, városok esetében még az interneten is. És mindez nemcsak az önkormányzatokra, hanem más állami szervekre is vonatkozik. A példák sorolhatók, ezek közül talán a legfontosabb az információs és vészjelző feliratok, táblák (lásd a komáromi kórház esetét). És ez nem lehetőség, hanem törvényben rögzített kötelesség. Mindezt több jogszabály, pl. az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény, az ún. táblatörvény, az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény szabályozza, a nemzetközi kötelezettségvállalásokról nem is beszélve.
A kisebbségek szempontjából ezért fontos a népszámlálás. Nem pusztán arról van szó, hogy hányan leszünk, hanem arról is, hogy hol lesz lehetőségünk használni a jogainkat. Ebből a szempontból nagyon fontos a népszámlálás. Ezért mondjuk a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által meghirdetett népszámlálási kampányban, hogy nagyszüleink, szüleink kulturális örökségéről és gyermekeink, unokáink jövőjéről van szó.
Mert ez tényleg így van. Ha a magyar nyelv kiszorul a közéletből, ha a környezetünkben már nem találunk magyar feliratokat a hivatalokban, az iskolákban, de az üzletekben, a kirakatokban sem, akkor a magyar nyelv konyhanyelvvé degradálódik, és pár évtized múlva nem lesz, aki használja. Kultúránk pedig szégyellni való furcsasággá válik a gyermekeink, unokáink szemében.
Szlovákia javát szolgálja, ha sokszínű ország marad, ha tudja tolerálni a másságot, a más nyelvet, más kultúrát. Ehhez viszont az is kell, hogy ezek a kisebbségi nyelvek és kultúrák megmutassák magukat, hogy mind helyi, regionális, de országos szinten is súlyuk legyen. Erről is dönt a népszámlálás.
Ez a másik vetülete a népszámlálásnak, hogy országos szinten hányan leszünk, leszünk-e még félmillióan. Ez sem csak számadat kérdése. Önbecsülésünk, nemzeti létünk, a kultúránkhoz való érzelmi viszonyulásunk egyik meghatározó eleme az, hogy sokan vagyunk, hogy nem csökken a létszámunk, ellenkezőleg, szinten marad vagy növekszik.
A hatékony jog- és érdekérvényesítés alapját teremti meg tehát a népszámlálás!
Aztán persze kellenek kiművelt fők, iskolák, intézmények, színházak, a templomokban magyar gyülekezet (és papok, lelkészek). Játszóterek, ahol magyar szó hallható, kultúrházak, ahol művelik a kultúrát és a nyelvet, nyilvános terek, üzletek, ahol nem félve szólalunk meg magyarul. Falutáblák, utcatáblák, hogy tudhassuk, tudathassuk, hol élünk. És sorolhatnám. Mert a jogainkkal élni is kell.
Tóth Károly
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
