Ne essenek tévedésbe, nem a népszerű operett címadó daláról akarok írni. Napjainkban minden médiában erősen rezonál a roma – cigány kérdés és reform.  Mielőtt azonban belefognák eszmefuttatásomba, meg kell említenem egy esetet, amikor egy cigány férfi (muzsikus) barátom majdnem lekevert nekem egyet, mert egy barátságos hátbaütés után romának tituláltam. Azt mondta, hogy ő és családja sohasem volt roma, mindig is egy becsületes cigányzenész volt. Hát ennyit a cigányokról – romákról. Ki-ki válasszon, hogy hogyan fogja nevezni ezt a népcsoportot.

Reformot, de milyet?

A regionális hetilapjaiban Igor Matovič, az Egyszerű Emberek parlamenti képviselője panaszkodik, hogyan nekiment mindenki azért, hogy a roma (cigány) reformot, ami a rendszerváltás után az egyik legnehezebb problémának tűnik, közösen a SMER-rel fogják megoldani.(?) Állítólag nagyjából száz javaslatot dolgoztak ki, amelyek közt olyanok is vannak, mint pl. a szociális juttatások drasztikus elvonása, stb. Nem felejti el megemlíteni, hogy az SDKÚ-nak, meg a SaS, KDH és MOST-nak is volt-lett volna elég ideje („…húsz évig csak beszéltek…“)  megoldani Szlovákia legösszetettebb  társadalmi problémáját.

Kassa, Luník IX, a híres gettó

A közelmúltban egyetlen magyar napilapunk is bő teret szentelt a témának. Más napilapok és hírportálok a francia és kanadai  álláspontot ecsetelik, szidják a brit hatóságot. Meg felhozzák a svájci példát, ahol állítólag nem vacakolnak azokkal (a rommákkal – cigányokkal sem), akik nem dolgoznak, élősködnek a többségi jóléti társadalmon, a gyerekeiket nem járatják iskolába és akik – persze, mert élni kell valamiből –  lopnak és rabolnak (tisztelet a kivételnek!).

Kotleba esete a cigányokkal

A tetejébe itt van Kotleba esete a krasznahorka-váraljai telkek putrijaival, meg a puszta valóság a cigány (roma) telepek százaival, ahol – sokszor önhibájukon kívül – nyomorognak emberek a legcsekélyebb higiéniai , infrastrukturális és kulturális háttér nélkül.

 hirdetes_810x300  
Marián Kotleba akcióban

Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy abból a segítségből – segélyekből, amit ez az ország évtizedek alatt a romákra költött, édeskevés jutott el a címzettekhez. Vagy lenyúlták (a fehérek is) útközben, vagy éppenséggel a közülük való uzsorások tették zsebre. Vagy pedig maguk a romák (cigányok) tették tönkre pl. az épületeket, lakásokat, égették el a padlót meg az ablakkereteket ajtóstul. Valójában semmi pozitív változás – sőt, a mind nagyobb méreteket öltő globalizáció és a szétnyíló világgazdasági olló még inkább kiszolgáltatottakká tette a romákat (cigányokat) is.

Európai szintű problémáról beszélünk

Egyenesen ki kell mondani: a probléma óriási – minimálisan Európa méretű, ha nem nagyobb. A tetejébe itt mindenki sáros és bűnös: a romák (cigányok) és a többségi társadalmak is – tehát mi is mindnyájan! Nem tudunk mit kezdeni ezzel a kultúrával (?), nem látjuk a megoldás irányát, útját pedig végképp nem. Kisebb-nagyobb eredménytelen próbálkozás pedig volt már elég. Nem akarunk mélyebben belemenni a problémába, mert akkor ki kellene mondani, hogy igenis, van (megélhetési) cigánybűnözés, mások rovására való ingyenélés, szociális juttatások jogtalan átvétele, munkakerülés, alkoholizmus, koldulás és uzsorázás, stb. Mi, európainak mondott demokraták, félünk megközelíteni a lassan embertelen problémát, mert mindjárt rasszistává kiáltják ki az embert. Brüsszel pedig „bölcsen“ és tehetetlenül hallgat, ill. maximálisan azt mondja: no…no…no! A reális igazság nélkül nem lesz előrelépés és megoldás!

Van jövőjük?

A törvény betartása nem elég

Márpedig nézetem szerint, figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat és eredményeket, ezt a társadalmi-kulturális konfliktust (mert ez csak az) napjainkban a jelenleg hatályban lévő Alkotmány, az európai és hazai törvények és rendeletek, valamint az egyetemes emberi jogok alapján megoldani nem lehet – ezt már lekéstük! Hiszen a kis purdé csak azt látja, hogy már a dédöregapja sem dolgozott, meg evéshez nem használt kést és villát, fogmosásról meg nem is hallott! Enni és élni azonban kell – elküldi az öregapa először az unokát lopni, aztán megy az majd magától is, ha kitapasztalta a „melót“.

Demokratikusan, abszolút  törvényesen a reform nem fog sikerülni. Ahhoz ugyanis korlátozni fog kelleni az emberi  jogokat (pl. munkára kényszeríteni a munkabírókat, iskolába járatni  az odavalókat, a szemetet kukába rakatni, fizetni a felhasznált energiákért, állami gondozásba helyezni a nebulókat, akiket apjuk-anyjuk, vagy szélesebb környezetük  képtelen a legalapvetőbb európai kultúra alapjainak a  befogadására megtanítani, stb…).

Napi perspektíva

Nekik is akarni kell

Szeretném tudni, hogy – figyelembe véve a romaság (cigányság) egy részének alacsonyabb  intelektuális képességeit – milyen törvényes eszközöket lehet itt hathatósan és gyorsan bevetni. Nem tévedek nagyot, de ennek a roma (cigány) problémának a megoldása nagyjából annyi ideig fog tartani, mint amennyi eddigi idő alatt az keletkezett. Az is egy szent igazság, hogy ez a romák (cigányok) közreműködése és együttműködése nélkül nem fog menni! Nekik is akarni kell!

A befektetendő többmilliárdos, a többségi társadalom részéről kitermelt javak kényszer-befektetéséről nem is beszélve – majd nosztalgiázunk – ehhez a kényszerű befektetéshez az elmúlt húsz év „fehérgalléros“ rablásai, mint. Pl. a Gorilla-ügy, vagy a „meleg levegős“ többmilliárdos lenyúlás csak pitiáner ügyek lesznek.

Dolgozó cigány asszonyok

Az egész ügy sajnálatra méltó és így kilátástalan is. Mert sajnálom a romákat (cigányokat), hogy ilyen körülmények között élnek (sokuk maga tehet róla), meg sajnálom Matovičékat és Ficóékat is, mert a jó ügy ellenére ilyen társadalmi körülmények között igyekezetük most eleve halálra van ítélve. Akkor is, ha az egész ellenzék melléjük áll. Legföljebb néhányan közülük jól meggazdagodnak. Optimista akarok lenni, ezért csak helyeselni lehet akár csak a próbálkozást is. De mi ez ahhoz képest, amit majd nekünk, fehéreknek és romáknak (cigányoknak) közösen kell (majd egyszer) feláldozni –  otthon és Európában egyaránt – ennek a problémamegoldásnak  már régen romba döntött oltárán!

Agárdy Gábor

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.