Tolerancia-diktatúra Európában. Lemondunk értékeinkről?

A keresztet szégyelljük, a csadortól félünk.

„Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.” – mondotta egyszer Robert Schuman, az Európai Unió egyik alapítója. Kár, hogy erről a bölcs mondásáról mostanában elég gyakran feledkeznek meg Európában. Múlt héten komoly indulatokat váltott ki a szlovák euróérmék dizájnja, illetve re-dizájnja. A Körkép ennek kapcsán megnézte, quo vadis keresztény Európa?

A tisztánlátás végett: kéteurós emlékérmét minden évben egyszer adhat ki egy-egy állam valamilyen jelentős esemény alkalmából. Az átlagember ezt persze nem igazán veszi észre, hiszen a kéteurós érme pontosan két eurót ér a boltban, akármilyen rajz is van a hátán. Igazából a gyűjtők számára van különleges értéke (emlékezzünk csak például a 2007-es monacoi Grace Kelly-s darabra, amelyből csupán 20 001-et verettek, és akár 2 ezer eurót is képesek adni a gyűjtők egy-egy darabjáért).

2013-ban lesz az 1 150. évfordulója annak, hogy Konstantín és Metód szaloniki hittérítő testvérpár megérkezett a Nagymorva Birodalom területére, terjeszteni a kereszténységet. Bevezették a szláv nyelvű liturgiát, iskolákat alapítottak és megalkották az első szláv írás alapjait.

A Szlovák Nemzeti Bank (SZNB) úgy gondolta, ebből az alkalomból emlékérmét ad ki. El is készült az Miroslav Hric vésnök tervei alapján – ami ellen hangot emelt az Európai Bizottság, Franciaország, és Görögország is, bőszen lobogtatva a vallási tolerancia és a vallási neutralizmus zászlaját. Mindezt az Európai Unió Alapjogi Kartára hivatkozva. A szlovák Nemzeti Bank pedig behódolt, elkészült a módosított verzió, Cirill és Metód stóláján a keresztek és a fejük körüli glória nélkül, ezzel magára zúdítva a keresztény ellenzék és a püspöki konferencia haragját.

Jozef Kováčik, a szlovák püspöki konferencia szóvivője egyenesen „az európai keresztény hagyományok megtiprásá” –nak titulálta. A Kereszténydemokrata Mozgalom és  az Egyszerű Emberek pedig felháborodtak, hogy az SZNB ilyen könnyen tolerál „valamilyen egy brüsszeli hivatalnok véleményét, aki talán még nem is járt Szlovákiában“. Rafael Rafaj az SNS-ből pedig a maga és pártja ismert rapszodikus stílusához hűen már a Sátán irányította Unióról beszélt.

   

A témával kapcsolatban a Körkép megkereste a szlovákiai magyar európai parlamenti képviselőket, ők mit gondolnak az ügyről. Érdeklődésünkre Bauer Edit EP képviselő elmondta, szerinte, amíg a hagyományok – legyenek akár vallási alapúak – nem korlátozzák és nem sértik egy másik vallás gyakorlóit vagy a vallástalanokat, gazdagítják a közös európai kultúrát. „Az európai kultúra oly szorosan fűződik a keresztény-zsidó valláskörhöz, hogy a kettő gyakorlatilag elválaszthatatlan. Saját kultúránkat pedig nem lenne helyes feladni.“ – hangsúlyozta a képviselőasszony.

Mészáros Alajos a kerdést azzal egészítette ki a Körképnek, hogy „ha ilyen irányba folytatódik a Karta helytelen értelmezése, előbb utóbb az Európai Unió zászlajának színét is le kell majd cserélni, hisz Európa védőszentjének /Szent Benedek/ zászlajában is hasonló szín található, vagy a kör alakú csillagokat lecseréltethetjük valami amorf formára, hisz glóriát alakít. Fontos tehát történelmi és vallási szimbólumainkért kiállni és megőrizni identitásunkat.”

Szégyenletes kereszt

A kutya ott van elásva, hogy az utóbbi időben valamilyen oknál fogva elég kínosak lettek Európa szerte a keresztény szimbólumok. Kínos a kereszt, kínos a glória, kínos a karácsonyi betlehem. Csak közben azt felejtjük el, hogy Európa kétezer éve a kereszténységre épül, amely ma nem lenne keresztény gyökerek nélkül.

Kétezer éves kultúrát akarunk a sarokba dobni, mert most trendi szájkaratés vallási toleránsnak lenni. És a keresztény Európa alatt nem a kötelező vasárnapi misét értjük. Az Európai Unió 27 országból áll, ez a 27 ország legalább kétszer annyi nemzet és nyelv otthona is. Más kultúrák, más történelem, más szokások.

De ami közös bennünk, az az, hogy mindannyian keresztény gyökerekkel vagyunk összekötve. Vannak közös szentjeink, közös hagyományaink, közös ünnepeink. A kereszténység összefügg az egyes nemzetek irodalmi nyelvének kialakulásával: az első alkotások a nemzeti nyelveken legtöbbször  biblia- és zsoltár fordítások voltak.

A félelmetes kendő

2010-ben Franciaország betiltotta a burka és a csador köztereken való viselését, mert „az arctalan muzulmán öltözetet viselők veszélyeztethetik az emberek biztonságérzetét.” Arról nem is beszélve, hogy szintén Törökország uniós belépése ellen a leghangosabbak a franciák. Bár az EU mindig talál okot, hogy miért nem lehet, mégis a legfőbb hivatalosan ki nem mondott ok: Törökország muzulmán országként nem passzol bele a keresztény Európa értékrendjébe. Mégis kérem, milyen értékrendbe? Pont abba, amit még mi magunk is szégyenlünk?

Hogy a  lakosság milyen könnyen megrémiszthető az iszlám témával, illetve hogy a sajtó milyen könnyen ráharap  a muzulmánok elleni lázításra, a brüsszeli karácsonyfa esete is jól példázza. Brüsszelben idén a város vezetése úgy döntött, a modernség jegyében egy nagyon kreatív fém karácsonyfát állít.

A botrány akkor pattant ki, mikor Bianca Debaets  flamand képviselő asszony  azt nyilatkozta, hogy a fém karácsonyfa a muzulmánoknak tett engedmény. A nyilatkozat után kisebb hisztéria tört ki, az ennek kapcsán indított online petíciót 48 óra alatt 12 ezren írták alá, és teljesen iszlamofób kontextust kapott a történet. A városháza persze rögtön cáfolta a dolgot – szerintük azt, hogy ilyesmiről nincs szó, mutatja az is, hogy idén sem nem fog hiányozni a főtérről az élő betlehem. A nagy modern karácsonyfát pedig több kisebb élő fenyőtársa fogja kiegészíteni a város főterén. Az eset csodálatos karriert futott be a szlovák médiában is, amelyet remekül összefoglalt Mirka Kernová.

De vissza a témánkhoz. Pénteken a Nemzeti Bank úgy döntött, visszavonja a döntését és kiáll a glóriás- keresztes Konstantín és Metód mellett, megkockáztatva azt, hogy így esetleg Szlovákia nem adhat ki egyáltalán semmilyen emlékérmét. Az országban a döntést az ellenzék és a Smer is egyaránt pozitívan fogadta, sőt, Magyarország is mellénk állt ez ügyben. Anna Záborská (KDH) Uniós képviselő pedig úgy látja, egy jó és erős szlovák lobbival nem lesz probléma, hogy Brüsszel is elfogadja az euróérmét, eredeti formájában.

A tolerancia diktátuma

Mindenesetre az Európa Uniónak a vita okot adhat arra, hogy elgondolkodjon, hová is tart. Bár igaz, ha formálisan vesszük, az Unió még csak  tinikorban van (1994 – maastrichti szerződés), de talán mégsem kéne úgy viselkednie, mint egy lázangó kamasznak. Aki erőnek erejével próbál elszakadni a szülőktől, a hagyományoktól, csak azért, hogy harmincéves fejjel belássa, jó nagy marhaságokat követett el.

Lengyel Diana

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!