Mint ismert, Miroslav Kusý szlovák filozófus, politológus, polgárjogi aktivista kapta 2012-ben a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenység elismerésére alapított kitüntetést, a Petőfi-díjat. A Terror Háza Múzeum és a MOL közös elismerését december 18-án adták át Budapesten.
A díj komoly sajtónyilvánosságot kapott a Duna mindkét oldalán, utózöngéire viszont már kevésbé figyelt oda a magyar közvélemény. Pedig Duray Miklós is tollat ragadott. A Felvidek.ma – n megjelent két decemberi írás szerint a díjalapítók körültekintőbben is eljárhattak volna Kusý professzor laudációjának előkészítésekor. Ahogy az egyik cikk fogalmaz, „az értéket értékmércével szokás mérni. Ha nem így teszik a magukat erre kinevezettek, az értéket alázzák meg, noha elvenni belőle nem tudnak.”
Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Petőfi-díj átadása kapcsán köszöntőjében kiemelte: „Kusý megszámlálhatatlan alkalommal ragadott tollat és emelte fel a szavát a magyar nemzeti kisebbség érdekeinek védelmében”.
A. Nagy László, Szlovákia kisebbségi kormánybiztosa laudációjában rámutatott: Kusý a pozsonyi egyetem filozófiaprofesszoraként szembeszállt a marxizmussal, könyvei pedig kötelező olvasmányok és vizsgatételek lettek a rendszerváltás után. Mint mondta, a szlovákokat szembesítette a hamis nemzettudattal, és a más népekkel való együttműködést állította filozófiája középpontjába, így lett a kisebbségek pártfogója.
A díjátadást követő első fejcsóválás olvasói véleményként jelent meg december 27-én a Felvidek.ma hírportálon.
A cikk szerint meglepő volt, hogy Kusý professzort, korábbi polgárjogi aktivistát egy másik rendszerváltó, A. Nagy László, a Fico-kormány jelenlegi kormánybiztosa méltatta a díjátadáskor. Ahogy az írás fogalmaz, „Ma már kevesen tudják, hogy 1982-ben éppen A. Nagy vallomása erősítette az akkori államrendőrség vádját, miszerint Duray Miklós konspirációs tevékenységet folytatott és Durayt 1983-ban bíróság elé állították – csak a bíróság előtti vallomástételével korrigálta korábbi véleményét. Többek között A. Nagy személyéhez is kapcsolódik az a gyalázatos kampány, amit 1990-ben a felvidéki magyar egyetem alapításának kezdeményezése ellen folytattak az akkori Független Magyar Kezdeményezés vezetői.“ Az írás szerint „az 1990-es évek második felében éppen A. Nagy László intrikái késleltették az akkori három magyar párt egyesülését és 2007 után ő is tevékenyen vett rész az akkori MKP szétverésében.”
Rá egy napra, december 28-án maga Duray Miklós is tollat ragadott. „Kusý professzor marxista filozófus volt. Neve az 1960-as évek második felében vált ismertté annak okán, hogy róla köztudottá vált: szakított az ortodox marxizmussal – akkor harmincöt éves lehetett. Nem a baloldaliságnak fordított hátat, hiszen ez náluk családi hagyomány volt – értékrend és nem ideológia – szociális, társadalmi érzékenység.“ írja a Felvidek.ma – n megjelent írásában Duray, hozzátéve, hogy szerinte csak Milan Šimečka és Miroslav Kusý értették meg fokozatosan, hogy mi is a magyar kérdés.
“Amikor 1977 januárjának második felében elkezdődött az államilag szervezett chartaellenes mozgalom, a közvetlen magyar környezetemmel is feszültté vált a viszonyom. A pozsonyi magyar irodalmárok és egyéb humán értelmiségiek szépen besorakoztak a chartaellenes vonulásba. A csehszlovákiai magyar iskolák megszüntetése elleni szervezkedésünk is ekkor – 1978-ban – kezdődött, amit a polgárjogi küzdelem sajátos területének tekintettem. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy nagy küzdelem lesz, szorgalmaztam, hogy a jogvédő bizottságunk lépjen „hivatalos“ kapcsolatba a chartával. A csoport egyik tagja ettől megijedt (Janics Kálmán) és kipakolt a rendőrségnek, akik elhitették vele, hogy ez az ő kompromittálására előkészített csapda volt. Másik kettő-három pedig határozottan elutasította ennek a kapcsolatnak a megteremtését, mert „semmi közünk a prágai zsidó értelmiségiekhez“. Közülük az egyik (a kormánybiztos) laudálta 2012. december 18-án, Budapesten a Terror Háza Múzeumban Miroslav Kusý-t a Petőfi-díj odaítélése alkalmából.” – írja Duray Miklós.
A Petőfi-díj odaítélésének körülményei és a laudációval kapcsolatban megfogalmazott vélemények együtt alkotnak teljes képet. Még ha az utózöngékről a díj átadásától eltérően kevesebb szó is esett.
MTI/Felvidek.ma/Körkép.sk(Király Zsolt)
Képek: MTI-Marjai János
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!
Megosztás:
Címkék: A. Nagy László Duray Miklós Felvidek.ma Miroslav Kusý Petőfi-díj rendzsrváltás Schmidt Mária Terror Háza Múzeum
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Josh
2013. jan. 01. 23:41Szóval, mit akar mondani a cikk? azon kívül, hogy azt mondja amit mások mondanak.
nyomkereso
2013. jan. 01. 23:55Ezúttal ez egy elsősorban tájékoztató jellegű bejegyzés. Kiváncsian várva, mit gondolnak róla olvasóink.
kalondaipappsanyi
2013. jan. 02. 09:48Pl., hogy az összefoglaló leszűr egy tanulságot: egy volt marxista is változhat jó irányba és megnevezheti az autonómiát, mint egy jogos igényünket és mentsvárunkat a magmaradásra. A. Nagy viszont nem változik...és ez nem elsősorban az ő baja...
kalondaipappsanyi
2013. jan. 02. 09:49mEgmaradásra...de a mAgmaradás se rossz :)
gandalf
2013. jan. 02. 13:21Pontosan!
aje
2013. jan. 02. 16:05az a baj hogy túlságosan is humánusak vagyunk az A.Nagy-féle xxxx-hoz (moderálva:admin) akik mindig sodródnak az árral és minden teljesítmény nélkul élik a világukat luxuséletet biztosítva tehetségtelen xxxxx-nak(moderálva: admin) is .....
Zoltán
2013. jan. 02. 22:12Milyen éleslátóvá vált ez a Duray? Azon csodálkozom, hogy milyen megmondó emberré vált, mióta kikerült a hatalomból. Míg a hatalom részese volt a 90-es évek elejétől, addig nekem úgy tűnt, hogy a számára minden nagyon szép és jó volt, a magyar politikai elitünkkel közösen mindvégig kollaborált a szlovák hatalommal. Nem lépett fel komáromi nagygyűlés ellehetetlenítése ellen. Nem tett semmit annak felemás határozatainak a megvalósításáért sem. Mélyen hallgatott legalább az autonóm területek létrehozásának a fontosságáról. Szinte szó nélkül tűrte, hogy a „nemzetének” létszáma húsz év alatt 110 ezerrel csökkenjen főleg többség általi elnyomásunk következtében. Pedig akkor még bíztam benne, de úgy érzem ő is cserbenhagyott minket.
NEMO
2013. jan. 03. 10:17Zoltan hozzaszollasaval ertek egyet. Az igaz, hogy ha Kusyrol van szo, ne beszeljunk masrol, de Duray Miklosnak a fokommunistakkal, mint Bauer Edit, Duka Zolyomi Arpad vagy Rozsa Erno nem volt baja? Pedig ezek az emberek nem csak egyszeru parttagok voltak, de ´89 elotti teteikrol szinte mindenki szemermessen hallgat.
A kommenteket lezártuk.